ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar Nyugdíjas Parlament nemrég tartotta kongresszusát, ahol Budapest és 19 megye 400 küldötte képviseltette magát. Mondhatni, megszoktuk már, hogy a kormány alattvalónak nézi az állampolgárokat, és ennek a szellemiségnek a jegyében nyűgként, teherként és olcsón megvehető szavazógépként tekint több mint kétmillió szépkorú honfitársunkra is. Noha az Országházban szerették volna tartani a gyűlésüket, ezt a narancsos urak megalázó, pökhendi módon nem tették lehetővé, így az ELTE gólyavári előadója fogadta be végül a magyar nyugdíjasok delegáltjait.
A magyar népesség súlyosan elöregedett, a korfát tektonikus erejű átalakulások rázzák. A most nyugdíjba vonulók születésének idején még csak 10 százalék volt a 65 éven felüliek aránya, ezért kulcskérdés, hogy milyen és milyen lesz a hatalom időspolitikája a század közepére, amikor majd az egyharmadot is eléri az arányuk. A kormány azt szeretné, hogy az idősek zárják magukra kifűtetlen házaik ajtaját, hogy tolják félre a kiváltatlan recepteket és csekkeket, hogy ne gondoljanak arra, miért csak telefonon tarthatják a kapcsolatot Nyugatra kényszerített gyermekeikkel és unokáikkal, hogy ne firtassák, miért könnyen ellopható stadionbetonba, továbbá esztelen presztízsberuházásokba öntik a forrásokat az egészségügy és a szociális ellátórendszer rendbetétele helyett.
A kormány azt szeretné, hogy a nyugdíjasok egyetlen társa a százmilliárdokkal kitömött, közszolgálatinak hazudott agymosoda legyen. A Jobbik viszont nem ilyen társadalmat képzel el. Minden normális időspolitikának négy pilléren kellene nyugodnia: egészség, megélhetés, biztonság és méltóság. Ezek, amikre a magyar nyugdíjasok is vágynak. De minderről addig nem beszélhetünk, amíg a 60. életévüket megélők fele tartós fogyatékossággal vagy krónikus betegséggel vág neki a nyugdíjaséveknek, már ha egyáltalán megérik azt, és munkából nem egyenesen a temetőbe viszik őket.
Nem beszélhettünk erről, amikor az elmúlt 8 év alatt, illetve most már 9 év alatt kétszeresére nőtt a nyugdíjasszegénység aránya, és egy átlagnyugdíjasnak napi 121 forint emeléssel szúrják ki a szemét. Amikor az idősek sok helyen nem érezhetik magukat biztonságban a két lábon járó, öregező sakáloktól - gondoljanak csak a hajdúhadházi rettenetes esetre, ahol újfent csak tort ült a kőkorszaki brutalitás -; amikor évente 4 ezer cukorbeteg lábát vágják le, arányait tekintve háromszor annyit, mint az európai átlag, mert az olcsóbb; amikor az elmúlt évek alatt csupán pár darabbal nőtt a bentlakásos szociális intézmények férőhelyeinek száma, miközben 30 ezres várólista van, akkor ott se egészség, se megélhetés, se biztonság, se méltóság.
A nyugdíjasszervezetek fő követelése, kérése az lenne, hogy hallgassák meg őket, egyeztessenek velük, a kérdésük pedig, hogy miért nem vezetik be a magyar indexálást, a vegyes indexálást. Erre válaszoljon, államtitkár úr! (Taps a Jobbik padsoraiból.)
