VARJU LÁSZLÓ
VARJU LÁSZLÓ
VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! 2010-ben fejeződött be az újpesti Árpád Kórház felújítása, rá két évre pedig a kormány úgy döntött, hogy az intézményt bezárja. Újpest valaha volt négy egészségügyi intézménye közül mára egy sem maradt, és a polgárok számára különösen érthetetlen, hogy miért volt fontos a frissen felújított kórházat bezárni.
Az épület egyébként azóta üresen áll, és hét esztendő nemcsak arra nem volt elég, hogy döntsenek a sorsa felől, hanem arra sem, hogy az újpestieket megkérdezzék, mit látnának szívesen ott, a városközpontban. Elárulhatom önnek, államtitkár úr, kórházat akarnak az újpestiek. Ezt a fideszes polgármester is tudja, a szükségességét ismeri, de ezt ő sosem hangoztatta, és úgy tűnik, hogy inkább a felsőbb utasításnak enged teret. Ehelyett egész más történik. Tavaly év végén ugyanis született egy kormányzati előterjesztés arról, hogy hajléktalanotthont létesítenek benne idős, önellátásra már képtelen otthontalanok számára - a kormány meg is szavazott 271 millió forintot erre a célra. A negyedévvel később született kormányhatározat viszont az ingatlan munkásszállóvá történő átalakításáról intézkedik, ennek tervezési és kivitelezési költségeit jelentősen megemeli, 1300 millió forintra emeli fel, vagyis a korábbi összeg ötszörösét teszi meg.
Államtitkár Úr! Anouilh Becket című drámájának van egy híres mondása, bizonyára önök is ismerik: „Nekünk, Szentatyám, nagy erőt ad, hogy nem tudjuk pontosan, mit akarunk. A szándékok mély bizonytalanságából bámulatos manőverezési szabadság születik.”
Államtitkár Úr! Vitathatatlan, hogy önök messzemenően éltek a manőverezési szabadsággal, az említett ingatlan sorsával kapcsolatos szándékaik mély bizonytalansága azonban arra utal, hogy a döntéseik a legkevésbé sem a köz, sokkal inkább az önök személyes haverjaihoz kapcsolhatók.
(15.30)
Újpest polgárainak képviselőjeként ezért arra szólítom fel önöket, vonják vissza a munkásszálló létesítésére vonatkozó kormányhatározatot, és kezdjenek konzultációt a kerület polgáraival az épület jövőjéről. Éppen ezért kérdezem öntől: milyen megfontolások alapján zárták be a felújított súlyponti kórházat, hagyták az ingatlant hét évig pusztulni, aztán döntöttek váratlanul a hajléktalanotthonná, pár hónappal később pedig munkásszállóvá történő átalakításról? Mi volna akkor, ha egyszer olyan döntést hoznának, ami a helyben lakóknak is jó, ahelyett, hogy az önökhöz közel álló haverokat szolgálnák? Hajlandók-e visszavonni az említett kormányhatározatot, hogy a leginkább érdekelteket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a kerület lakóinak érdekeit szolgálhassa? Köszönöm szépen. (Taps a DK és az LMP soraiban.)
