DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólást, különösen a támogató jellegű hozzászólásokat, és leginkább azokat, amelyek a témához is tartoztak.
Azt hiszem, hogy Kovács Sándor képviselő úr itt a vége felé egy alapvető tételmondatot mondott, amit minden józan gondolkodású ember is így gondol - bár az ellenzéki felszólalásokból nem teljesen ezt éreztük mindig -, hogy alapvetően nyilván egy érzelmi kérdés, hogy ki vállal gyermeket és ki segít a gyermek nevelésében, és így is kell ehhez hozzáállni, nem olyasfajta technokrata módon, ami egyik-másik ellenzéki felszólalásból létrejött.
Az államnak egy feladata van. Ez nyilván a családban érzelmi kérdés, nem az államnak kell ezt megszabni; az államnak a választás lehetőségét kell kibővíteni a családok számára, hogy hol akar az édesanya, az édesapa vagy a nagyszülők otthon maradni a gyerekkel, és minden lehetőséget biztosítanunk kell, hogy ahol ez az érzelmi döntés születik meg, hogy gyermeket vállalnak, vagy még egyet, meg még egyet, meg még egyet vállalnak, ott az állam ebben ne akadályozó tényező legyen, hanem segítő, és az állam azokat az anyagi és időbeosztási problémákat, amelyeket az élet hoz, vagy a közigazgatási rendszerünk, az élet rendje gördít, azokat igyekezzen kompenzálni. Tehát a családi típusú adózásban nem elvonni azt a jövedelmet, amelyet a gyermek nevelésére és nem önmagukra fordítanak a családtagok, itt pedig a gyermek felügyeletével, gondozásával, nevelésével kapcsolatos időt, ha meg akarják osztani generációk egymás között, akkor erre biztosítsa a lehetőséget.
Hogy igenis értelme volt az elmúlt időszakban a legnagyobb költségvetésiforrás-bővítést a családokra fordítani, az nemcsak érzelmi kérdés viszont, hanem azt már vissza is jelzik azok a tendenciák, amelyeknél azért szeretném itt a vita zárásaként is leszögezni, hogy a gyermekvállalási kedvben igenis megjelentek, és nemcsak hogy megjelentek, hanem szépen szembeállíthatók egymással a tendenciák, a magyar, a V4-es és az európai migrációpárti intézkedések következményei. Hiszen az a gyermekvállalási kedv, termékenységi arányszám, amiről minden frakció beszélt, amihez mindenki hozzászólt, az Európai Unióban 2010 óta csökkent, 1,9 százalékkal csökkent. Ezzel szemben a V4-es országokban 11,3 százalékkal nőtt.
Magyarországon pedig ezt is messze meghaladó módon, 23,2 százalékkal nőtt a gyermekvállalási kedv. Tehát a kormányoknak felelősségük van ebben. Fel kell ismerjék, hogy igenis befolyásolni tudják a népesedési folyamatokat, túl azon, hogy ez alapvetően az édesanya és az édesapa személyes döntése, de ettől függetlenül befolyásolni tudja őket a szemléletmóddal és támogatási rendszerrel is. Látszódik, hogy ahol lemondtak az európai családokról, ahol a migrációra költik a forrásokat, ott csökken is a gyermekvállalási kedv; ahol nem mondtak le a családokról, ahol támogatások vannak, amelyeknek szimbolikus ereje és már anyagi ereje is van, ott pedig a V4-eknél 11,3, Magyarországon pedig 23,2 százalékkal nőtt a termékenységi arányszám, nőtt a gyermekvállalási kedv. Míg 2010-ben senki nem volt mögöttünk az Európai Unió 28 tagállama közül ezen a listán, ma már tucatnyi országot megelőzünk, megelőzzük Máltát, Spanyolországot, Olaszországot, Ciprust, Görögországot, Portugáliát, Luxemburgot, Horvátországot, Lengyelországot, Finnországot, Ausztriát és Szlovákiát. Abban az időszakban, amit ellenzéki, főleg DK-s képviselőtársaink a legjobbnak tartottak, senki nem volt mögöttünk. Most, 8-9 évnyi Fidesz-KDNP-kormányzás után ezek az országok már szerencsére mögöttünk vannak. Nem az a lényeg, hogy mögöttünk vannak, hanem hogy nekünk jobb eredményünk van, mint ennek a tucatnyi országnak.
Fölmerült itt megint karrierút és hasonló kérdések. Mi a választás szabadságát adjuk meg; ki-ki a maga karrierjét úgy osztja be, ahogy gondolja, ki-ki a gyermekvállalását a legszemélyesebb döntéseként maga hozza meg, de nem akarjuk, hogy akár eljárási, akár adó- és más szabályok az útját állják annak, aki gyermeket szeretne vállalni.
Az ellenzéki oldalról szerintem az embereknek nem a támogatási formák jutnak eszükbe. Mert lehet, hogy Gréczy képviselőtársam nagyon büszke a Gyurcsány-kormány családtámogatási rendszerére, de ha kimennénk az utcára, és megkérdeznénk embereket, hogy mondjanak pozitívumokat a Gyurcsány-időszakból a családok javára, és mondjanak új intézkedéseket, új kedvezményeket, pozitívumokat az Orbán-kormány időszakából, szerintem nem sokan emlékeznének a Gyurcsány-kormányból bárifajta pozitívumra, és nemcsak azért, mert régebben volt pár évvel, hanem azért is, mert egész egyszerűen sem a CSOK-ot, sem a különböző családi típusú adózás bevezetését, és a többi, lehetne sorolni, hogy mennyi mindent,vagy a babaváró támogatást nem abban a korszakban, nem abban az időszakban találták ki.
Arra emlékeznének, hogy hogyan vették el az otthonteremtési támogatásokat, hogyan vették el az adókedvezményt, a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény körét hogyan szűkítették, erre mindenki emlékszik. Az önök időszakából egyvalamire emlékeznek az emberek, de az nem feltétlenül a növekedés és a pozitív emlék, hanem a megszorítások, ahogy szépen, először 2002-2004 között még a Medgyessy-kabinet teljesen ideológiai alapon vett el a családoktól, aztán pedig ahogy egyre romlottak a gazdasági mutatók, úgy már takarékossági okokból is megszorítás megszorítást követett a családok terén. Azért is tették meg önök, mert legitimációban sem annyira az emberekre és a családokra támaszkodnának, önöknek az a fontos, hogy azok az IMF-szakértők és mások, akiket idehívtak Magyarországra, elégedettek legyenek.
Mert önök nem az emberek elégedettségében keresik a saját legitimációjukat, hanem valamilyen külső szervezetnek, IMF-nek, Brüsszelnek - sokféle példát lehet mondani (Gréczy Zsolt: Moszkvának!), nem akarom tovább sorolni visszafelé a sort -, önöknek ez a fontos. Mert akkor úgy gondolják, hogy kedvükben járnak ezeknek a szakértőknek, ennek az elitnek, ezeknek a köröknek, és akkor ők majd áttelefonálnak az RTL Klubba meg más külföldi tulajdonú médiumba, és elmondják, hogy na, most akkor a DK-t tolni kell, mert ezek ügyesek, mert megszorítanak a magyar családokon. Önöknek ez a hatalmi logikája. Ezért is váltottak be minden receptet, ami megszorításokra szolgált, és ezért nem mertek kiállni a magyar családok mellett. És ez jelenik meg az önök egyik nagyon közeli pártja ma, az MSZP látványos gesztusában is, amikor Bangóné Borbély Ildikó éppen széttépi itt a parlamentben a nemzeti konzultációs íveket, mert nem az emberek véleménye számít, hanem az, hogy Brüsszelben meg az IMF központjában, meg a Világbankban mit mondanak rólunk, és azt kívánják követni.
(13.20)
Hosszú vita bontakozott ki arról, hogy kivándorlás-bevándorlás kapcsán mennyi magyar vállal külföldön munkát. Éppen ezért kigyűjtöttem a számokat és az adatokat is, hogy mindenki ezt láthassa. Itt nem egyik évről a másikra látható csupán egy pozitív változás, hogy tavaly már pozitívba fordult a ki-be vándorlási szaldó a Magyarországon születettek tekintetében, hanem itt egy 2010 óta tartó folyamatot kell látni. A legutóbbi pozitív hír valóban az, hogy 20 ezer itthon született magyar jött haza; ha az előző évek szaldóit nézzük, akkor 18 500-an távoztak külföldre, és 20 ezren tértek haza a korábban külföldre távozók közül. De ennél többen jöttek ténylegesen haza, mert a külföldön született gyerekeket ehhez a 20 ezerhez még hozzá kell számítani. Tehát jóval 20 ezer fölött van a visszajövők száma, úgy, hogy 18 500 a külföldre távozók száma. Tehát többezres pozitív szaldóval számíthatunk, a legkonzervatívabb számítás szerint is kétezerrel többen jöttek haza tavaly, mint amennyien elmentek.
Ahogy mondom, ez egy tendencia része, nem egy egyévi, egyszeri adat, hiszen az első kormányzati ciklusunk 2010-14 között azzal telt, hogy ezt a növekvő tendenciát megállítottuk. És 2014-15-re megállt, tehát 2015-től, 2016-ban már elkezdett csökkenni a külföldre menők száma. Ez volt az egyik fontos bázis. A másik pedig, hogy 2015-től viszont folyamatosan nőtt, egyre emelkedett azok száma, akik hazajöttek. Ez a két pozitív tendencia, hogy lassult először a kivándorlás növekedési üteme, utána megállt, majd pedig csökkent a Magyarországról való kivándorlás, és mindemellett a hazatérés folyamatosan nőtt, ez 2018-ban hozta meg az átfordulást, ötödével így csökkent a külföldre vándorlók száma.
Ha pedig a hazatérőket nézzük, 2010-ben 1600-an tértek haza, most pedig 18 150-en. Azért ez elég nagy növekedés, tisztelt képviselőtársaim; miközben a másik tendenciát sikerült megfordítani, úgy a hazajövők számát 1600-ról 18 150-re sikerült emelni. A visszavándorlóknak egyébként 66 százaléka munkavállalás céljából ment ki, 20 százaléka pedig tanulás céljából. És ma itt Magyarországon - még mielőtt Z. Kárpát képviselőtársam távozna - 242 ezer olyan ember él, aki legalább egy évet élete során külföldön töltött, legfőképpen munkavállalással. Tehát ők itt élnek közöttünk.
Az, amit önök próbálnak sugallni meg ellenzéki képviselőtársaik, hogy aki egyszer elment, az a Magyarországot örökre elhagyás szándékával ment el, az tehát nem valós. Közel negyedmilliónyian külföldön tapasztalatot szereztek, és azzal tértek haza, és valószínűleg azzal itthon talán jobban is tudnak boldogulni, lehet, hogy magasabb is a fizetésük, hiszen a nyelvtudásuk jobb, a szakmai tudásuk jobb. Negyedmillióan itt vannak, és így most már a magyar nemzeti összterméket is gyarapítva, Magyarország teljesítményét növelik, és egyáltalán nem azért mentek el, hogy ne térjenek vissza. Egyébként a most kint levőknek az elsöprő többsége is a visszatérés szándékával ment ki.
És még Z. Kárpát képviselőtársam beszélt, hogy a határon túli magyarok hogyan, miként számítanak ebbe bele. Pont fordítva, mint ahogy önök mondják, hiszen a határon túli magyaroknál, ha valaki erdélyi magyar és úgy megy el Bajorországba munkát vállalni, akkor ezekben a statisztikákban úgy jelenik meg, vagy mondjuk, erdélyi magyarként elmegy Spanyolországba munkát vállalni, úgy jelenik meg, mint ha Magyarországról ment volna Spanyolországba vagy Bajorországba munkát vállalni. Tehát a kimenők, a Felvidékről, Erdélyből, más környező országból Németországba, Spanyolországba, Olaszországba dolgozni menők is ebbe a kivándorlószámba beszámítanak. Amikor visszamennek Erdélybe vagy a Felvidékre, akkor viszont nem számítanak be a visszaköltözőkbe, hiszen nem Magyarországra térnek vissza.
A német statisztikai hivatalnak is ha megnézi a kimutatásait, ha esetleg a KSH-nak nem hinne, bár nem hiszem, hogy erre lenne oka, a német statisztikai hivatal is azt mondta, hogy 2013 óta csökken a Németországba költöző magyarok száma. Tehát ’13-ban volt a trendforduló. Ahogy említettem, ’13 után, ’14-15-ben sikerült a kivándorlók számának emelkedését is megállítani, előbb lassítani, majd megállítani, utána azt meg is fordítottuk már ebben a legutóbbi ciklusban, de ’13 volt a német statisztikai hivatal szerint is a Magyarországról Németországba költözésnél az évente emelkedő szám megtörése. Tehát azóta nem emelkedik ez a szám évről évre, hanem csökken.
Visszatérve az eredeti, a nagyszülői gyermekgondozási díj bevezetésével kapcsolatos törvényjavaslatra, abban bízunk valóban, hogy ha másból nem, a választók hétvégi véleménynyilvánításából mindenki bölcsebb lesz és tanul, hiszen láthatóan a Fidesz-KDNP rekordgyőzelméhez, a magasabb részvétel melletti magasabb támogatáshoz hozzájárult az is, hogy mi biztonságot akarunk nyújtani a családoknak, a családokat és a gyermekvállalást támogatjuk, hiszen gyermekszeretők alapvetően a magyar emberek.
Az a 13 képviselő, aki a Fidesz-KDNP részéről, illetve az a 15, akit az RMDSZ-től is hozzászámítok a nemzeti gondolkodású magyar képviselők részéről, az Európai Parlamentben is egy erős és hatékony támogatója lesz a családpolitikának és a családoknak, hogy Európa jövőjét az európai családokra és nem pedig a bevándorlókra kell építeni. A nemzeti konzultációból is tanulhattak volna az ellenzéki képviselők, de ezt nem tették, ezt már az előbbiekben kifejtettem. Nekünk itt, a magyar parlament képviselőinek, a 13 magyarországi és a 15 magyar képviselőnek az Európai Parlamentben egyaránt az az egyik feladatunk, hogy ezt a zsákutcás európai politikát meg kell akadályoznunk, amely öngerjesztően, folyamatosan a családok támogatásait erodálja, csökkenti és mellette a migráció támogatását növeli.
Azt is vissza szeretném utasítani a zárszóban, amit az ellenzéki képviselők mondtak, hogy a CSOK ne lenne széles körű támogatási lehetőség. Mindenkinek, akinek megvan az anyagi lehetősége arra, hogy valóban munkajövedelméből, legalább minimális mértékű munkajövedelméből ne csak vállalni, de fel is tudja nevelni a gyerekét, azok számára a CSOK lehetősége nyitott, tisztelt képviselőtársaim. De minimális feltételek azért nyilván a felelős gyermekvállaláshoz is kellenek, és nyilvánvalóan egy ingatlan megvásárlásához is.
Éppen ezért népszerű a CSOK, bármilyen társadalmi réteget néz. Azért, tisztelt képviselőtársaim, akik nyilván szerényebb körülmények között egy kisebb léptékű ingatlant kívánnak vásárolni, azok számára a 10 plusz 15 millió forintos CSOK-os vissza nem térítendő, illetőleg nagyon kedvezményes kamatozású támogatás nagyobb segítség, mint akik sok tízmillió forinttal rendelkezve nagyobb, drágább ingatlant akarnak vásárolni. Aki szerényebb körülmények között él, azoknak relatíve és abszolút mértékben is nagyobb segítség a családi otthonteremtési kedvezmény. Ezért vagyunk büszkék arra, hogy 102 ezer család igényelte már a CSOK-ot, ez is mutatja a népszerűségét, azt, hogy sokak számára kedvező, és közel 300 milliárd forint összeget igényelt ez a 102 ezer család.
Arra is szeretnék röviden reagálni, hogy a nagyszülői gyed nem rontja az átlagkeresetet, ha gyedre megy a nagyszülő, mert a gyedidőszak nem fog beleszámítani így az átlagkeresetébe a számításoknál.
Utolsó érvként pedig azt szeretném elmondani, biztatva mindenkit ennek a javaslatnak a támogatására, hogy a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért - rövidítve a KINCS nevű intézmény - rögtön az akcióterv bejelentése után megkérdezte a magyar családokat, hogy elképzelhetőnek tartják-e, hogy igénybe veszik valamelyik támogatást. A válaszadók háromnegyede azt mondta a célcsoportból, hogy valószínűleg igénybe fogja ezt venni. Tehát ha önök ezt támogatják, akkor olyan intézkedést támogatnak, amit a családosok közel háromnegyede szívesen igénybe venne. És a nagyszülői gyermekgondozási díj támogatottsága pedig elsöprő, kétharmados mértékű volt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nekünk az a feladatunk, hogy képviseljük az embereket, képviseljük a magyar családokat. A magyar családok egyértelműen szeretnék, ha ez az újfajta forma, a nagyszülői gyermekgondozási díj létrejöjjön Magyarországon. Nekünk az a feladatunk, hogy az emberek véleményét ne eltépjük, hanem képviseljük. Ezért kérem önöket ezen törvényjavaslat támogatására. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
