Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL,
Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a reményben emelkedek szólásra, hogy a szakmai kérdéseket tekintve egy korrekt vitát is folytathatunk. A politikai minősítésekhez hozzászoktunk. Napirend előtt is feltettem három, a demográfiai kérdéskört illető konkrét kérdést, az államtitkári választ inkább hagyjuk, mert egy termelési jelentés és egy kommunisztikus eposz keveréke volt. Ezt próbáljuk meg elengedni.
Én államtitkár asszony felé fordulok, hiszen mi már folytattunk korrekt szakmai vitát, és kezdem azzal, amiben egyetértünk, mert talán ez egy olyan közös alapot képezhet, amiből konszenzuális megoldások is születhetnek. Egyetértünk abban, hogy a reprodukciót Magyarországon kell pótolni, önerőből kell pótolni, tudom, hogy tőlem furcsa lesz, de meg kell próbálni magunkat a saját hajunknál fogva kihúzni abból a gödörből, amelyben vagyunk. Hiszen kétségtelenül gödörben van az ország, akár az élveszületések számát nézzük, akár az elhalálozások számának brutális növekményét ahhoz képest, mint amit ez egy ideális helyzetben mutathatna. S abban is tökéletesen egyetértek az elhangzottakkal, hogy a bevándorlás, betelepítés, betelepíttetés minden formáját el kell utasítani. A hitelesség e tekintetben, úgy érzem, hogy az én közösségemnél van, hiszen mi zéró toleranciát szavazunk ebben a kérdésben. Tehát sem idegen munkások, sem kötvényesek formájában nem járulunk hozzá és nem járultunk hozzá a bevándoroltatáshoz. Márpedig tudjuk, hogy ahogy a cirill betűs táblák megjelennek a különböző közérteken, bevásárlóegységeken, valahogy így kezdődött Németországban is a török vendégmunkásokkal. Tehát elindultak olyan folyamatok, amelyek ellene hatnak a megfogalmazott céloknak. Nagyon remélem, hogy nem ezek fognak dominálni a jövőben.
Itt beszélhetnénk a családvédelmi akciótervről, amit én egyébként támogattam, és az értetlen államtitkárral szemben, aki a napirend előttimre válaszolt, nem kritizáltam, hanem három konkrét, megfogható ponton a kibővítését javasoltam, hogy ne kozmetikai jellegű kedvezményt jelentsenek néhány ezer ember részére, hanem valódi, megfogható segítséget százezrek számára, hiszen elképesztő különbség van a két perspektíva között.
Azt is el szeretném mondani, hogy most a nagyszülői gyedről tárgyalunk, tehát én is igyekszem viszonylag szűkre szabni a tárgyalás körét. Egyrészt magáról a gyedről is beszélhetnénk, hogy a fizetés maximum 70 százalékát meddig indokolt folyósítani. Szerintem sokkal tovább lenne indokolt, mint ahogy a gyed mostani formájában elérhető. Ez is egy legitim vitaalap, tárgyalási alap lenne, de nem ez van most napirenden.
Amiről viszont beszélünk, a nagyszülői gyed jelen kiírásában, úgy érzem, hogy van, akinek segítséget nyújthat, néhány száz, néhány ezer embernek, és én támogatom ezt a segítséget, tehát nehogy ellendrukkernek tűnjek, mert nem vagyok az. Viszont olyan módosításokat javaslok, amelyek értelmében sokkal szélesebb kör számára lenne mindez elérhető. Mert jelen pillanatban mit látunk? Vegyünk egy nagyszülőt, aki még dolgozik, a dolgozó évei utolsó periódusában tart a nyugdíj előtt, és az esetében kinyílna az a lehetőség, hogy nagyszülői gyedet kapjon. Viszont a nyugdíjszámítás tekintetében, mindannyian tudjuk, hogy az utolsó munkában töltött évek számítanak igazán, elképesztő módon számítanak. Tehát nem életszerű az az elgondolás, hogy valaki ezen utolsó munkában töltött éveit, a későbbi járulékszerző éveit feladja a korábbi fizetése maximum 70 százalékáért, és adott esetben vállal egy olyan kétségkívül nagyon fontos családi kötelezettséget, amely miatt aztán élete végéig alacsonyabb nyugdíjra kárhoztatja magát. Ennél még az is életszerűbb, államtitkár asszony, hogy az otthon maradó édesanya a megkapott gyedét, tehát a dolgozói gyedet átadja a nagyszülő számára, hogy segítsen. Sajnálatos módon tehát ez a megoldás így, ebben a formában sokkal szűkebb kört érint, mint érinthetne.
S azt is el kell mondjuk, hogy nemcsak a várható alacsonyabb nyugdíj jelenti a problémát egy olyan nagyszülő esetében, aki még dolgozik, de az is problémát jelent, hogy a nyugdíjban lévő nagyszülő adott esetben választásra kényszerül a nyugdíja és a nagyszülői gyed között. Én sokkal inkább életszerűnek éreznék egy olyan támogatási formát, hogy a nyugdíj kézhezvétele mellé kaphasson valaki még egy speciális formájú gyedet, hiszen talán megállapodhatunk abban, hogy az otthoni nyugdíj megkapása semmilyen tevékenységben nem akadályozza a gyermek felügyeletét, a gyermek gondozását. Tehát önmagában nem zárható ki a nyugdíj és egy speciális nagyszülői gyedforma együttesen történő megkapása.
Én köszönöm Selmeczi képviselőtársamnak, hogy felnyitotta a szemünket. Valóban, ez a tervezet így nagyjából egymilliárdos költségvetési forrástömeget mozgat meg. Én azt szeretném, ha ennek az ötszörösét, tízszeresét mozgathatná meg. Azért szeretném ezt, mert ennyivel több magyar honfitársunk esetében tudnának nagyszülők hozzájárulni a gyermekek gondozásához, neveléséhez. Hallatlanul fontos célról van szó, nem szabad aktuálpolitikai érdekek alá rendelni, tökéletesen egyetértünk ebben. Viszont hogy ez a csomag ne fékezett habzású legyen, hanem teljes körben hatóképes, nagyon fontos lenne egy ilyen kiterjesztéssel élnünk.
S azt is szeretném elmondani, hogy elhibázottnak tartom azt a kormányzati leszűkítést, amely a nagyszülői gyed folyósítását vagy mindkét szülő munkaviszonyához köti - az alapelvvel egyetértek, de a gyakorlati kivitelezéséről mindjárt mondanék pár szót -, vagy pedig, ha egy ember neveli a gyermeket, akkor annak az egy szülőnek kell munkaviszonyban állnia. Ezzel önmagában nem lenne semmi baj, de nagyon széles társadalmi csoportot zár ki a nagyszülői gyed ezzel a megoldással, hiszen pontosan azoknak kéne segítenünk, ahol mondjuk, az anya betegsége miatt nem képes az egyik szülő munkát vállalni, mert pont ők szorulnak rá kiemelt módon arra a segítségre, amit a nagyszülő tud nyújtani. Tehát vannak olyan tipikus magyar élethelyzetek, még egyszer mondom, amiket kezelni kell. Úgy gondolom, hogy be kéne ezeket vonni a kedvezménytömegbe.
Jelen kiírása szerint a nagyszülői gyed kizárólag extrém esetekben nyújthat értékelhető, mérhető segítséget. Ilyen extrém eset például, ha a nagymama, aki ezt fel szándékozik venni, elbocsátás előtt áll, erről tudomást szerez, a gyermeke, aki gyermeket vállal, pedig mondjuk, 18 éves, és még nincs vagy nem lehet munkaviszonya. Ilyen extrém élethelyzetekben valóban segítséget, mankót jelenthet ez a megoldás. De pontosan fideszes képviselőtársam volt az, aki az alacsony költségvetési forrás közlésével elismerte azt, hogy egy nagyon-nagyon szűk kör tudja mindezt igénybe venni. Én azt szeretném, úgy tudnám támogatni ezt a javaslatot még jobb kedvvel, ha egy sokkal szélesebb kör számára tennék elérhetővé mindezt.
S ugyanezt gondolom a bölcsődei átalakításokról is, ahol elhangzott, hogy a bölcsődék igénybevétele ingyenes, de aki a valóságban ilyen intézmények közelében, akár családtagokon keresztül jár, tudja, hogy ez nem így van, hiszen jövedelemfüggő módon a felügyeletért is fizetni kell 4 és 13 ezer forint közötti összeget a piaci átlag szerint, az étkezésért is egy 4 és 9 ezer forint közötti összeget. Tehát nem igaz, hogy ingyenes lenne, pedig ez lehetne ingyenes.
Ugyanígy a nagycsaládos autóvásárlás tekintetében is további kedvezményeket kéne szélesíteni. Ami pedig a legfontosabb, a jelzáloghiteles családok teljes körű kimentésével az egész bázist lehetne szélesíteni, növelni.
Így válna ez a csomag nemzetstratégiai szempontból teljes mértékben hatóképessé. Ha pedig így lesz, akkor még jobb szívvel tudjuk támogatni azt, amit így is támogatunk, de egyáltalán nem mindegy, hogy a magyar demográfiai, nemzetstratégiai célokhoz mennyiben tudunk hozzájárulni így. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
