DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Vannak olyan trendek, amelyekről azt gondolják Brüsszelben magukat tévedhetetlennek tartó független szakértők, hogy ezek a trendek megváltoztathatatlanok, és rendkívüli mértékben irritálja őket, hogy van egy tízmilliós ország Európa közepén, Európa szívében, amely évről évre, szinte minden évben egy-egy ilyen megváltoztathatatlannak gondolt trendet mégis meg tud fordítani. Ilyenek akadnak részeredmények tekintetében a demográfiában is, a népességcsökkenési folyamatoknak a javításában is, és akadnak a közgazdaságtanban is; ma napirend előtt is hallhattuk ennek a példáját, hogy vannak, akik a korábbi dobozból nem tudnak kilépni, és elképzelhetetlennek tartják, hogy más módon lehessen gazdasági növekedést elérni, mint ahogy ők gondolják, sőt az egyik legnagyobb gazdasági növekedést lehessen elérni az Európai Unióban, de nem úgy, mint ahogy ők a könyveikben korábban leírták vagy mások könyveiből olvasták.
(9.40)
És ugyanilyen a migráció megállításával kapcsolatos magyar politika is, hiszen azt mondták, ez egy olyan jelenség a világon, amit nem lehet megállítani. Tehát ahogy a Duna a Fekete-erdőből végigfolyik a közép-európai országokon és beleér a tengerbe, ugyanígy a migráció is egy olyan folyamat, ami soha nem fog megállni, soha nem fog megváltozni, hanem ezzel együtt kell élni, el kell fogadni, hogy így van. Míg Magyarország és Olaszország bebizonyította, hogy nem kell elfogadni. Ha van egy országnak erős szándéka, erős akarata, és olyan kormánya van, amelynek nemcsak akarata van, de ezt cselekvésbe is át tudja fordítani, akkor bizony ezeket a trendfordulókat meg lehet változtatni.
És nagyon nagy gyanakvással nézik, idézőjelben - talán nem is idézőjelben mondva, de az ő részükről gyanakvással nézik azt -, hogy Magyarországon a családpolitika tekintetében is van egy elkötelezett kormány, amelyik nem a megszorításokban hisz, mint az elődei, nem az IMF receptjét kéri akkor, amikor a költségvetés bajban van, hanem a magyar családokat támogatja, a magyar családoknál otthagyja azt a pénzt, amely a gyermekvállaláshoz szükséges, és nem vonja el adó formájában, hanem otthagyja.És amikor a családnak egy-egy fontos döntést meg kell hoznia - fiatalabb korban vállalják-e a gyereket vagy később, van-e megfelelő lakás, van-e megfelelő otthon, ahova a gyermeket tudják vállalni, vállaljanak-e még egy gyereket, tudnak-e vele közlekedni, elmenni a nagyszülőkhöz, elmenni nyaralni, elég nagy-e az autó -, ezekben a fontos döntési pillanatokban az állam olyan segítséget nyújt, amely segít leküzdeni azokat az anyagi akadályokat, amelyek egy-egy családnál a minél korábbi gyermekvállalás, a gyermekvállalás, több gyermek vállalása esetében felmerülhetnek.
Éppen ezért szúrja ez sokaknak a szemét, mert két nagyon-nagyon erős és eltérő elképzelés van. Az egyik migrációval akarná fenntartani az európai népességet, a másik, a magyar, és mondhatjuk azt, hogy V4-es vagy közép-európai álláspont pedig jó és támogató családpolitikával. Ebből az is következtethető, hogy ki kiben bízik, mert mi a magyarokban, mi az európaiakban bízunk, míg azok, akik Brüsszelből kvótákkal és más módon a migrációt támogatják, ők a nem európaiakban bíznak. Mi az európaiakban látjuk Európa jövőjét és a magyarokban látjuk Magyarország jövőjét, legfőképpen rájuk alapoznánk, míg Brüsszelből Európa jövőjét Brüsszelen kívüliekben látják, akiket betelepítenek, és akik majd az európai kontinenst benépesítik, és itt dolgozni és gyermeket vállalni fognak.
Ahogy említettem önnek, a szocialista időszakban a családpolitika egyenlő volt a megszorítással. Úgy gondolták, ha valahonnan pénzt kell elvenni, akkor azok nem a multicégek, nem a külföldi kézben lévő közműszolgáltatók, vagy nem az évről évre egyre drágábban tankönyveket a családoknak szállító kiadók - azoknak engedték, hogy emeljék az áraikat. De ezzel szemben nemcsak a közszférában vettek el egyhavi bért, nemcsak a nyugdíjasoktól, a nagyszülőktől vettek el egyhavi nyugdíjat, hanem meg akarták adóztatni a családi pótlékot is. Megkárosították azzal a magyar családokat, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatást csökkentették, sőt az egy- és kétgyermekesek adókedvezményével együtt el is vették, amikor megszorítani kellett. Először az egygyermekesektől vonták el a szocialisták az állami támogatást, de a három- és többgyermekesek is rosszul jártak, hiszen az ő adókedvezményüket is megkurtították, és a kiadási oldalon is igencsak nehéz helyzetbe kerültek a családok, hiszen tizenötször emelték a rezsit.
Ennek volt a következménye, hogy a gyermekvállalási kedv mélypontra jutott 2010-2011-re, hiszen nem volt az Európai Unióban olyan ország 2010-2011-ben, ahol a gyermekvállalási kedv rosszabb lett volna, mint Magyarországon.
Ahogy ön is említette, ezeknek az intézkedéseknek az egyik, költségvetésben is jól látható eredménye, hogy a korábbi 960 milliárd forinttal szemben most már 2004 milliárd forint áll családtámogatásra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) rendelkezésre a költségvetésben, több mint kétszer annyi, mint korábban. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
