BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR (Párbeszéd): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nemrég a svéd szociális miniszter arról írt, hogy a Fidesz politikája bűzlik a harmincas évektől. Nyugat-Európában ez egy új felfedezés. Sajnos nekünk, magyaroknak ezzel a ténnyel már évek óta együtt kell élnünk. Új fejlemény ebben a kérdéskörben nem is az, hogy a Fidesz politikája bűzlik a harmincas évektől, hanem az, hogy míg korábban ezt úgy-ahogy még röstellte a Fidesz, ma már nem röstelli.
Talán egyetérthetünk abban, hogy G. Fodor Gábor nem akárki. A fideszes lakájmédia egyik oszlopos tagja, az oszlopos bástyák egyikének, a 888-nak a főszerkesztője. Saját szavai szerint is egy terminátor, de ennél fontosabb, hogy Orbán Viktor fegyver- és harcostársa. Ezek az ő szavai, ilyen kifejezéseket használ. Nem tekinti magát újságírónak. Ebben egyébként én egyetértek vele. Úgy gondolja, hogy a 888 élén egy harcoló közösséget vezet, politikát csinálnak a maguk eszközeivel. Idézem: „A 888 fegyverraktár. A gondolat is fegyver.” Megannyi goebbelsi gondolat. (Dr. Rétvári Bence: Ezt a Jobbiknak mondd, ne nekünk!) Nem csodálkozhatunk. A goebbelsi propaganda számos elemét a Fidesz napi szinten alkalmazza. A média feletti irányítás, az ellenségkeresés, a vádak tömkelege, a hazugságok áradata és azok gyakori ismételgetése mind-mind megannyi eleme annak a propagandagépezetnek, amelynek az alapjait még a harmincas években Goebbels rakta le.
Ha azt gondolnánk, hogy ez kicsit túlzás, akkor elég belehallgatni egy nemrég nyilvánosságra került hangfelvételbe, ahol G. Fodor Gábor, a hallgatóság tetszését kiváltva a következőket mondja, mintegy gondolatkísérletként, de mint tudjuk, a gondolat is fegyver. „Jó lenne csinálni egy Viktorjugendet. Tényleg gondolkodom azon, csak nyilván nem fogom megcsinálni, csak gondolkodom rajta.” Hát, hogy mondjam… Szóval, most már csak nem is röstellik. Ezek a párhuzamok, ezek a hasonlatok, amiért mindenhol a világon szégyenkezni kellene, fideszes körökben tetszést arat, ahogy ezt a felvételen hallani.
Később megpróbálta megmagyarázni szavait. „Elismerem,” - mondja - „hogy a kifejezés konnotációja kellemetlen.” Kellemetlen? Kellemetlennek nevez egy világégést? Kellemetlennek nevez egy olyan konnotációt - az ő szavaival -, ahol milliók váltak áldozattá, földönfutóvá, ahol városok, falvak, települések tűntek el a föld színéről? Ez neki kellemetlen? Hát mi lenne számára a durva? Aztán megmagyarázta, hogy tulajdonképpen arról beszélt, hogy a jobboldali fiatalok eltunyultak, elkényelmesedtek, sokan az egyetemről kikerülve egyből államtitkárok akarnak lenni, ez egy nagyon súlyos mobilitási probléma. A Fidelitas helyében ezt kikérném magamnak. Már nem is elég jó? Nem elég jó az az ifjúsági szervezete a Fidesznek, amelyik tucatnyi országgyűlési képviselőt, főpolgármester-helyettest, helyettes államtitkárt, államtitkárt és minisztert ad a Fidesz számára, a Fidesz-kormányok, testületek számára? Nem elég jó ez a Fidelitas? Egyenesen egy Viktorjugendet kell létrehozni?
G. Fodor Gábor persze tovább magyarázkodik, azt mondja, hogy „aki egy kicsit is ismer engem és munkásságom, pontosan tudja, hogy harcos típus vagyok, de semmilyen szélsőséges üzenetet nem akartam megfogalmazni”. Mi lett volna, ha akarja is? Erről tényleg Kovács Zoltán jut az eszembe, aki egyszer lebukott, amikor a Magyar Nemzeti Bank alapítványait el akarták rejteni a nyilvánosság elől, és az ezt firtató kérdésre azt válaszolta, hogy: de sikerült? Most itt ennek ellenpéldájaként G. Fodor Gábor nem akar ugyan szélsőségesnek látszani, de feltehetnénk a kérdést: de sikerült? Igen. Sajnos igen. Önök itt tartanak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP, a Párbeszéd és az MSZP padsoraiban.)
