SZABÓ SÁNDOR
SZABÓ SÁNDOR
SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kevés olyan egészségügyi mutató van Magyarországon, amelyben a kontinens élvonalába tartozunk. Sajnos ismét van egy, amire leginkább a napokban vagy a hetekben az érsebészek elmondása hívta fel a figyelmet, ez pedig nem más, mint a Magyarországon végzett amputálások száma. Magyarországon a keringési zavarok miatt megtörtént amputációk száma eléri a hétezret is, amelyben egyébként a kontinens átlagához képest két és félszerese Magyarország. Egyébként, ha a szomszédos országok adatait nézzük, akkor még Szlovákiában is lényegesen kisebb ez a szám, 25 százalékkal kevesebb. Ehhez még egyébként hozzátartozik a kórházi fertőzések vagy a rossz tisztasági körülmények miatt létrejött amputálások száma.
Rémálomba illő helyzet az is, hogy adott esetben egy combközépi amputációért a biztosító többet fizet, mint egy áthidaló műér beültetéséért vagy a saját érből elkészített áthidalás elvégzéséért. A probléma azonban nem új keletű. Nem új keletű, hogy hiányoznak az érsebészek, nem új keletű, hogy hiányoznak a háziorvosok, az ápolók. Az sem új keletű, hogy egyébként az egészségügy finanszírozása nagyon elfogadhatatlan. Ezt egyébként látjuk, és most már sajnos az is látható és érzékelhető, hogy az orvosokat csereszabatosként kezeli, amit egyébként, tudjuk, hogy nem lehet, hiszen egy gasztroenterológusból sosem lesz jó érsebész.
Pontosan ezért kérdezem államtitkár urat, hogy mikor akarják végre az érsebészek, de sorolhatnám a háziorvosok, az orvosok, az ápolók helyzetét megoldani, a munkakörülményeiket javítani, az általuk nyújtott beavatkozások társadalombiztosítási finanszírozását rendezni. Mikor jönnek rá végre arra, hogy szükséges az egészségügy magasabb szintű finanszírozása, az orvosok által végzett beavatkozások támogatásának átgondolása, valamint az egészségügyi dolgozók fizetésének azonnali, radikális növelése? Várom válaszát. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)
