DR. HOPPÁL PÉTER
DR. HOPPÁL PÉTER
DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A vita folyamatát figyelve úgy érzékelem, hogy a tisztelt ellenzéki képviselőtársaink felszólalásai rendre azt a tematikát követik, hogy valamiféle kritikai megnyilvánulással azért élnek (Csárdi Antal: Elnézést!), hogy megpróbáljanak találni ebben a támogatási programcsomagban olyan pontokat, amelyeket kevésnek ítélnek meg. (Z. Kárpát Dániel: Ezt hívják demokráciának!) Csárdi képviselő úr egymás után két körben is szólt. Az egyik kétperces hozzászólásában úgy fogalmazott, mintha kirekesztő volna ez a törvényjavaslat-csomag bizonyos társadalmi szegmensek irányába, most legutóbb pedig azt mondja, hogy a kritikát nem fogadja a kormány. Én pont az ellenkezőjét érzékeltem, hiszen államtitkár asszony élt azzal a lehetőségével, hogy az expozéjában részletesen kifejtett indítvány kapcsán egyébként az imént, többórányi vita után, megfogalmazta az önök felvetéseire a kormányzat válaszát. Tehát én pontosan egy konstruktív vita jeleit látom kibontakozni.
Az önök részéről az a megfogalmazás, hogy is mondták, hogy ez kevés vagy még több kéne hogy legyen, olyan, mint a „Harminc. Mi harminc? Mi mennyi?” - én azt mondom, hogy harminc, te azt mondod, hogy negyven. Tehát értem, hogy az ellenzéki álláspont szemszögéből nem szabad megdicsérni egy kiváló kormány-előterjesztést sem, de legalább a legkisebb közös többszöröst talán érdemes lenne megkeresnünk. Z. Kárpát képviselőtársunknak egyébként a szakmailag felkészült felszólalásai mutattak olyan jeleket, hogy igenis keresi a lehetőséget arra (Derültség a kormánypártok soraiban.), hogy megtalálja az érdemi pozitívumait ennek az előterjesztésnek.
Azt hiszem, ez a jó iránya a vitának, és szerintem jobban teszik a saját szavazóik miatt, ha ezen a mezsgyén maradnak. Jó munkát! (Taps a kormánypártok soraiban.)
