DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Elmesélték képviselőtársaim, itt többen emlegettek engem, semmi mást nem kell megtenni, mint megnézni a parlament.hu-n, hogy önök és én köztem mennyi a különbség a parlamenti jelenlétre, és akkor mindjárt megkapják a választ: a legtöbbet felszólaló, a legtöbbet jelen lévő vagyok.
Kedves Államtitkár Asszony! Azért nem tudja megítélni azt, hogy én hányszor vagyok benn és hányszor nem, mert egy hónapban egyszer tetszik ide befáradni, ily módon nem tudhatja, hogy a többi időben én mennyit vagyok itt. (Novák Katalin: Nem is beszéltem róla.) De hogy miért mentem ki, akkor el fogom mondani. Hétről hétre valamelyik egyetem valamely hallgatójának valamely évzáró vagy szakdolgozatát az én munkámból írják, és kérik a segítséget. (Moraj a Fidesz soraiban.) És most is egy ilyen beszélgetést folytattam. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.) Hát, nagyon sajnálom, ez már csak így van.
Valakinek ilyen jellegű értékei vannak, valakinek más, bizonyára saját magukat nagyon megnyugtatja, amikor rólam lehet megnyilatkozni. Ettől még, amit én elmondtam, mind valós adatokon nyugodott, és ha tetszik, ha nem, ezt a vitát most, ezen a délutánon fikciókra építik. Amit előadott, képviselő asszony, az sem a javaslatban nincs leírva, sem a kormány által kiadandó kormányrendelet szövegét nem láttuk (Nacsa Lőrinc: Ki kell nyitni a Magyar Közlönyt.), nem láttuk, és nem tudjuk, hogy a bankok milyen feltételrendszert fognak támasztani.
Ez mind ígérgetés, majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle, bizonyára egy választási kampányban nagyon jó, hogy ily módon, hitelekkel akarják a magyar családokat megvédeni. Én egyet tudok csak mondani, majd az idő és a jövő el fogja dönteni. És amikor nem az lesz az eredmény, amit önök itt jósolnak ebben a Házban, akkor majd nagyon kérem önöket, hogy a társadalomtól kérjenek bocsánatot. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
