TORDAI BENCE,
TORDAI BENCE,
TORDAI BENCE, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Polgártársak! Egy klímaügyi salátatörvény van előttünk, és néhány képviselőtársam kérdezte, sokan tanakodtunk egy darabig, hogy mégis mit keres itt a földgáz biztonsági készletezéséről szóló törvény kis terjedelmű módosítása. Először ennek a találós kérdésnek a megfejtésére térnék ki, és utána a dolog érdeméről, a klímaügyről beszélnék.
Azt tudjuk, hogy amikor valami jogalkotás van, akkor a fideszes cselekmények mögött mindig hatalomtechnikai, illetve pénzügyi érdekeket kell keresni. Most sincs ez másként, egy fideszes leszámolási kísérlet egyik újabb állomásához érkeztünk. Ugye tudjuk, hogy a fideszes oligarchák egy részének már jó ideje útban van Bige László, illetve a Péti Nitrogénművek. Ez a törvénymódosítás nem szól másról, mint hogy ezt az egyetlen érintettet megint jól megszorongassák pénzügyi, jogalkotási eszközökkel, és minél keményebb nyomás alá helyezzék annak érdekében, hogy ő is áron alul átadja a birodalmát valamely erre kijelölt Fidesz-közeli oligarchának. Tehát ha nem tudtuk, hogy mit keres itt ez a valóban meglehetősen kilógó módosítás, amit becsomagoltak egy nemzetközi egyezmény kihirdetésébe, akkor most már ezt is tudjuk.
De térjünk a lényegre, mert nem ezért vagyunk itt, hanem azért, hogy a klímaügyről beszéljünk. Azt hiszem, ha ez ügyben szétnézünk, akkor két karakteresen eltérő álláspontot, két poláris pontot kell és érdemes keresnünk. Az egyik legyen Orbán Viktor, mint aki Magyarország gyakorló miniszterelnökeként a lehető legcsekélyebb érdeklődést sem tanúsítja a klímaváltozás katasztrófájával kapcsolatban, a másik pedig Jávor Benedek, aki meggyőződésem szerint a legfelelősebb és legfelkészültebb magyar döntéshozóként képviseli a klímaváltozás elleni küzdelem ügyét Brüsszelben (Moraj a kormánypárti padsorokban.), az Európai Parlamentben, a Párbeszéd színeiben. Nézzük meg, hogy ebből a két hozzáállásból milyen gyakorlati következmények adódnak.
(13.10)
Orbán Viktor hozzáállását néhány saját szavával festeném le. Ilyeneket mond: az alternatív energia finanszírozhatatlan - ezzel érvel amellett, hogy továbbra is a rettenetesen elavult, veszélyes, drága és minket kiszolgáltatottá tevő paksi bővítésen ügyködjön, Putyin szándékának megfelelően. Miközben a másik oldalon Jávor Benedek pedig kidolgozta munkatársaival azt a „Zöld Magyarország - Energia útiterv” című tanulmányt, amely megmutatja, számításokkal részletesen alátámasztottan bebizonyítja, hogy 2050-re Magyarország is képes elérni a teljes zöld átállást, és a klímasemlegességet megvalósítani oly módon, hogy nem függünk többé energiafronton sem az orosz nagytestvértől.
Orbán Viktor ilyeneket mond, hogy energiaügyben az ár a legfontosabb kérdés, a klíma csak második. Ehhez képest egy olyan projektet támogat, amely akkor lehet kizárólag nullszaldós akár csak, ha duplájára emelkedik az energia ára. Azt tapasztaljuk, hogy nemcsak ebben a kérdésben, hanem minden egyes kérdésben Orbán Viktornak a klíma csak második lehet a szempontok sorában. Ilyen, amikor például a légszennyezettségről beszélünk. Nagyon lelkesen lobbiznak a német autógyártók érdekei mellett, nagyon keményen küzdenek Brüsszelben - na nem a magyar emberek érdekeiért, nem azért, hogy egészségesebb környezetben élhessünk, nem azért, hogy tisztább legyen a levegő, nem azért, hogy visszájára fordítsuk a klímaváltozást, hanem azért, hogy minél magasabb maradhasson a szennyező anyagok határértéke, hogy a német autógyárak mint fő megrendelők és sejthetően finanszírozók érdekeit képviseljék ebben a nemzetközi döntéshozatali folyamatban. Tehát miközben egy légszennyezettségi katasztrófahelyzet van Magyarországon, Budapesten ugyanúgy, mint Észak-Magyarország számos városában, egyszerűen mérgező a levegő nagyon gyakran, ehhez képest az Orbán-kormány folyamatosan a saját polgárai ellen harcol, a klímaváltozás ügyét második, harmadik, ezredik sorba rakva mindig valamilyen más szempontot helyez előtérbe.
Nézzünk néhány további, meglehetősen árulkodó tényt! Magyarországnak nincs a fenntarthatóságért felelős minisztériuma, nincs a klímaváltozás elleni küzdelemnek egyértelmű gazdája a magyar kormányban. Legalább négy tárca az, amely ilyenkor belekontárkodik ezekbe az ügyekbe. Klímavédelemben Magyarország, illetve az Orbán-kormány az EU rossz tanulójaként szerepel, miközben mi vagyunk környezeti adottságaink okán a legkitettebb tagállam, ehhez képest gyakorlatilag semmit nem tesznek a megelőzés, illetve a hatások tompítása érdekében, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében. Nem látunk a víztakarékosságra, nem látunk a zöldterületek növelésére, nem látunk a vegyszermentesség felé való elmozdulásra semmilyen érdemi lépést.
Viszont nagyon komolyan akadályozzák az elkerülhetetlen és létfontosságú átállást. Ilyen a szélerőművek gyakorlatilag teljes betiltása, a napelemek megadóztatása, annak a nagytáblás, öntözésigényes intenzív mezőgazdaságnak a támogatása, amit az Orbán-oligarchák végeznek, és amely után felvehetik az uniós támogatásokat, ahelyett, hogy a foglalkoztatásintenzív, tehát a munkát adó családi gazdaságokat támogatnák. Folytathatnánk a sort. A megújuló energiákat illetően minimális vállalásokat tett a Fidesz-kormány, mindössze 14 százalékos arány elérésére törekednek, azt is a legrosszabb módon, fatüzeléssel teljesítjük leginkább. Ennek megfelelően a leglassabban zöldítő EU-tagállam vagyunk.
Ha megnézzük, hogy az energiahatékonyság kérdésében, amely a klímaváltozás elleni küzdelem egyik fő terepe lenne, mit tesz a kormány, azt teszi, hogy minden, a lakosságnak szánt, az EU-tól százmilliárdos nagyságrendben elvileg lehívható forrást inkább átirányít megint csak a haveri oligarchák cégeihez, legjobb esetben hitelt ad a lakosságnak, de éppen azokat zárja ki ezzel egyébként, akik a leginkább, a leghatékonyabban és a legnagyobb mértékben javíthatnának a légszennyezettségi, illetve a kibocsátási helyzeten Magyarországon.
Borzasztóak egyszerűen az energiahatékonysági mutatók, amelyek nemcsak a klímára, nemcsak a levegő minőségére, hanem az emberek életminőségére ezen kívül álló területeken is hatnak. A háztartások egyharmadát érinti az energiaszegénység. A nehéz helyzetben lévők egyszerűen mindent eltüzelnek, ami ég, hiszen ha a fázás, sőt adott esetben a fagyhalál - hiszen tudjuk, hogy évente százszámra fagynak meg emberek Magyarországon a saját lakásukban -, tehát ha a fagyhalál és a káros anyagokkal való tüzelés között kell választani, nyilván mindenki a mindenáron való fűtést választja. Évente tízezrek halnak meg Magyarországon a légszennyezés miatt, az első számú halálokok közé került ezzel. Egy kisebb város lakosságát veszítjük el minden évben a por és a korom miatt. Elképesztő módon nő a szén-dioxid- és egyéb üvegházgáz-kibocsátás is ezzel párhuzamosan.
Magyarországon, miközben Orbán Viktor azt mondja, sőt Áder János is úgy tesz, mintha nagyon kényelmes helyzetben lennénk és nem lenne felelősségünk, nem lenne feladatunk ebben az ügyben, csak azért, mert a kilencvenes évek elején a nagyon szennyező és egyébként rossz hatékonyságú nagyipari termelés összeomlott és emiatt csökkent a magyarországi kibocsátás, szóval, csak ezért úgy tesznek, mintha nem lenne dolgunk, mintha kényelmesen hátradőlhetnénk, mintha könnyedén teljesítenénk azokat a kritériumokat, amelyeket az EU maga elé szabott. Innentől kezdve mintha nem lenne dolgunk a légszennyezés és a klímaváltozás elleni küzdelemmel.
Ehhez képest az EU most szerencsére meglehetősen bátor és ambiciózus üzemmódra kapcsolt. Jávor Benedek és más harcos zöldpárti képviselők nyomására most, március 14-én fogadott el az Európai Parlament egy olyan határozatot, amely alapján az EU kibocsátáscsökkentési céljait 2030-ra 40 helyett 55 százalékban határozza meg, illetve 2050-re a nettó nulla, tehát a teljes klímasemlegesség célját tűzi ki az Európai Unió elé, és erre szólítja fel a tagállamokat. Volt szerencsénk a héten Orbán Viktorral erről is eszmét cserélni. Ő azt mondta, hogy lassan a testtel, várjuk meg, hogy mit tartalmaznak az egyes nemzeti cselekvési tervek 2020-ra vonatkozóan, és ha azok nem mutatkoznak elég ambiciózusnak, ha azokat összesítve nem látjuk, hogy az EU-s célkitűzések elérhetők, akkor majd kezdjünk el gondolkodni.
Jávor Benedek és a Párbeszéd éppen ellenkezőleg véli ezt. Úgy gondoljuk, hogy az első, hogy meghatározzuk a célokat, közösen uniós szinten kell meghatároznunk a klímavédelmi harc céljait és ehhez kell hozzáigazítani a tagállami vállalásokat, a tagállami cselekvési terveket. Tehát innentől kezdve nem az a feladatunk, hogy az eddigi business as usual alapon valamit legyártsunk, és akkor elsüllyesszük majd a papírlerakatban, hanem hogy megnézzük, miként járulhatna hozzá Magyarország ahhoz, hogy teljesítsük ezeket az újabb ambiciózus, de létfeltételt jelentő vállalásokat, hogyan érhetnénk el Magyarországon és az Európai Unióban egyaránt azt, hogy 2050-re a teljes klímasemlegesség, a nettó nulla klímapolitikája, illetve kibocsátási politikája legyen meghatározó.
Ennek megfelelően olyan programokat kellene kidolgozni, amelyek nemcsak a kötelező feladatok kipipálását jelentik, hanem valódi cselekvést indítanak el. Erről szól Jávor Benedeknek a „Zöld Magyarország energia útiterve”, erről szól az a zöldforradalom, erről szól az a zöldátállás, az a green new deal, amit szerte a világon baloldali és zöldpártok egyre keményebben és egyre határozottabban képviselnek, amely egyszerre teremti meg az átállás lehetőségét, fordítja visszájára a klímaváltozást és alkalmazkodik a megváltozott életkörülményekhez, egyszerre érvényesíti a társadalmi igazságosságot ebben a folyamatban, és koncentrál arra is, hogy új munkahelyeket teremtsen és olyan új gazdasági struktúrát hozzon létre, amely az emberek életminőségét szolgálja, amely nem a profit, nem a növekedés mindenáron való hajszolásáról, hanem a gazdaság valódi értelméről, valódi céljáról szól, arról, hogy a társadalmi igényeket a környezeti lehetőségekkel összhangban kielégítse. Erről szól ez a zöldfordulat, amit mi képviselünk, és amely teljes ellentétben van az Orbán-kormány mai politikájával.
Azt gondoljuk, hogy erről a zöldfordulatról kéne szólnia a magyarországi viták jelentős részének, a magyar parlamenti munka nagy részének is. Ehhez képest ilyen jogharmonizációs feladatokkal, sőt, ahogy az előterjesztő fogalmazott, jogharmonizációs kötelezettségekkel tudják le a témával való foglalatoskodást. Ennél sokkal több kell, ennél nagyobb kezdeményezőkészség kell, ennél nagyobb bátorság kell, ennél több felelősség kell, ennél több felkészültség kell. Ez az, amire az ellenzék és mi, a Párbeszéd vállalkozunk, és ez az, amit a Fidesz-kormány, úgy látszik, nem képes teljesíteni. Köszönöm szépen.
