Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az utóbbi években több alkalommal kértem időpontot a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalba - most már kicsit más néven fut azóta -, olyan adatkikérések kapcsán, amelyekből egyértelművé vált, hogy bár retorikai szinten a kormányzat igyekszik visszatartani, látszólag, a migrációs nyomást, a valóság mégsem ezt mutatja. Az utóbbi években tízezrével érkeztek ide vagy átvonulók, továbbhaladók, vagy oltalmazottak, vagy kötvényesek vagy azok családtagjai, és az őket érintő szűrés az esetek döntő többségében nem tekinthető elégségesnek.
Az említett Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal 2018-as adatai pedig teljesen egyértelműek, amelyek egy másfajta migrációs spirált világítanak meg. Tavaly ugyanis 111 ezer ember érkezett Magyarországra, közülük a munkavállalási szándékkal érkezők - ez volt a hivatalos indoklásuk - száma meghaladja a 60 ezer főt. Ha egy kicsit a folyamatok mögé nézünk, azt találjuk, hogy amikor egy ciklussal ezelőtt itt a parlamentben figyelmeztettem a kormánypárti képviselőket arra, hogy óriási veszélyt rejteget az a kormánypárti javaslat, amely multicégek számára könnyítené meg harmadik országokból vagy akár a harmadik világból a munkaerő importját, akkor a Jobbik frakciója le lett intve, mondván, hogy ez nem reális veszély, a valóság terében ilyennel nem kell számolni.
A helyzet ehhez képest az, hogy a külföldi munkaerő behozatalát éppen a kormányzat tette vonzóvá. Már 2017 júniusában hatályba léptek ugyanis azok a törvények, amelyek nem EU-s állampolgárok számára bizonyos munkakörök betöltésének szándéka esetén mentességet biztosítanak 90 napra. Ki is alakult azóta az a gyakorlat, hogy ezek a multicégek idegen országból érkező munkaerőt gyakorlatilag 3 havonta rotálnak, 90 naponta megforgatnak. A kormány pedig egészen elképesztő módon külön forrásokat biztosított a külföldi toborzó kampányokhoz, miközben kettő fronton is beavatkozási kényszere állna fenn.
Egyrészt nagyjából 600 ezerre teszi a Statisztikai Hivatal azoknak a számát, akik feketén vagy a szürkegazdaságban kerülnek foglalkoztatásra itthon. Az ő munkakörülményeik kifehérítése, tehát az ő szociális védelmük, ha úgy tetszik, azáltal, hogy tisztességes bért kaphatnak a tisztességes munkáért, egy átfogó nemzeti programmal igenis tartalékot rejtene magában. Mint ahogy az is, hogy az inaktív munkaerő sokszor ott található a magyar falvakban. Az én családom egy része Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származik, tökéletesen látom, hogy a kistelepüléseken sokszor otthon van az inaktív munkaerő, mert a szakképzés nem felkészült az ő felkészítésükre a valódi piaci igényekhez, nincsen egy kollégiumi hálózat, nincs egy szociálislakás- vagy akár szolgálatilakás-hálózat, amely alkalmassá tehetné a körülményeket ahhoz, hogy ezek a falusi vagy kisvárosi fiatalok meg tudják állni a helyüket a munkaerőpiacon.
Azt látjuk, hogy a kormányzat ezen létező problémák orvoslása helyett gyakorlatilag felerősítette, felgyorsította az idegen munkaerő importját, hiszen ugyanazt a kedvezményt, amit most gyakorlatilag egy-két héttel ezelőtt foganatosítottak a belorusz vendégmunkásokra való hajtás jegyében, 2017 decemberében az ukrán állampolgárok tekintetében már megadták, már létrejött az a módosítás.
Azt is láthatjuk, hogy a kormányzati magyarázatok is elképesztők, hiszen szerintük nő a hazai versenyszektor munkaerő-kereslete, és folyamatosan emelkednek a bérek, ami statisztikailag lehet, hogy nominálisan igaz lenne, ha nemzetközi összevetéseket nem tennénk meg. Hiszen ha euróban megvizsgáljuk a magyarok bérét, azt látjuk, hogy még a regionális versenytársakhoz képest is elmarad ez a növekedés. Tehát miközben egy ilyen kilövés mutatható ki a régióban, Magyarországon azt látjuk, hogy összességében a magyar bérek még mindig nem elegendőek jellemzően a hazai lakhatási költségek fedezésére sem azok esetében, akik, mondjuk, albérleti díjakkal szembesülnek.
Ahelyett, hogy a magyar fiatalok számára motivátorokkal kedvezőbb életlehetőségeket biztosítana a kormányzat; ahelyett, hogy azt a 600 ezer emlegetett magyar embert segítene kihozni a szürkegazdaságból; ahelyett, hogy az inaktív munkaerőből aktívat teremtene, és Magyarországot mozgásba hozná, idegen munkaerővel kapcsolatban tesz olyan könnyítéseket multicégek számára, amely multicégek nincsenek is rászorulva ezekre a könnyítésekre.
Ha elfogadnak tőlünk egy tanácsot, akkor idegen munkaerő betelepítése helyett inkább ezeket a multicégeket vonják be a közteherviselés hatálya alá, tárgyalják újra a stratégiai szerződéseket, amelyeket ezekkel aláírtak. Érjék el a magyar munkabéreknek legalább a lassú felzárkóztatását; akár a Jobbik béruniós kezdeményezésének az átfogalmazásával, tegyék ezt a magukévá, de ne hagyják azt, hogy Magyarországról folyamatosan menjenek el az aktívak, a dolgozók, a tehetségesek, és folyamatosan özönöljenek be külföldiek, idegenek tízezrével idegen országokból, mert ez egy lakosságcseréhez vezet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és a kifosztó szivattyú felerősödéséhez, amelynek amúgy is évtizedek óta áldozatai vagyunk. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
