DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A kormány azért indította tájékoztató kampányát, mert Brüsszelben sokan le akarják tagadni ezeket a terveket, és az a reakció született a tájékoztató kampányra, ami miatt indítottuk: még egyszer letagadták ezeket a terveket. De ahogy ön is mondta, tisztelt képviselő úr, pontról pontra és napról napra lehet követni, hogy az Európai Parlament, az Európai Bizottság mikor, melyik kérdésben hogyan foglalt állást. Most azonban nem tesznek mást, mint korábban: megpróbálják ezeket letagadni.
Én egy kicsit radikálisabban is fogalmaznék ahhoz képest, ahogy képviselő úr fogalmazott Nagy-Britanniával kapcsolatban, hiszen nem elengedték Nagy-Britanniát, hanem elűzték. Hiszen az a fajta arrogáns, a tagállamok érdekeire, a nemzeti szuverenitásra fittyet hányó politika, az a retorika, az a stílus, az a kioktatás, amivel akár Jean-Claude Junckert vagy Frans Timmermanst is lehet jellemezni, az bizony a büszke angolok számára egy idő után nem volt elfogadható. Ha csak félmondatokat idézünk az Európai Bizottság tagjaitól, például amit nekünk, közép-európaiaknak a BBC rádióban üzent Frans Timmermans, hogy a társadalmak a világon mindenhol sokszínűvé fognak válni a jövőben, ez a világ jövője, így a közép-európai országoknak hozzá kell ehhez szokni. Hogy jön ahhoz bárki, hogy nekünk, magyaroknak megmondja, hogy mihez kell hozzászoknunk és mihez nem? Ezt majd a magyarok eldöntik, amikor úgy gondolják, de nem szükséges, hogy egy 10 százalék alatti reprezentativitással rendelkező párt európai bizottsági tagja mondja meg nekünk, hogy mire van szükségünk, mit kell elfogadnunk és mit nem kell elfogadnunk.
A betelepítési kvóták kapcsán többször már döntések születtek. Elég csak a legutóbbi, 2019. január 15-i bizottsági tagnak, Dimitrisz Avramopulosznak a nyilatkozatát idézni, amelyben elmondta, hogy mindnyájan elkötelezettek. S ismerjük, hiszen már számok is napvilágot láttak, hogy kinek mennyit kéne befogadni. A határvédelem gyengítésére egyértelmű utalást tett Angela Merkel, amikor azt mondta, hogy Jean-Claude Junckernek egy általa támogatott jó javaslata van - ezt 2018. szeptember 12-én mondta - az Unió külső határain fekvő államok nemzeti kompetenciájának feladására, magyarul, hogy a határvédelmi kompetenciáikat feladják az országok, és rábízzák arra, aki még soha nem védett meg egy határt sem, és van pár ezer embere, miközben a magyar határ védelméhez is sok ezer emberre van szükség.
A migránsvízumról - ön is utalt rá - december 11-én fogadtak el sokadszori nekifutásra egy határozatot. A migrációt támogató szervezetek számára január 17-én döntöttek, hogy megtriplázzák a támogatásukat, és összességében 570 milliárd forintnak megfelelő összeget fordítanak erre. Tehát amennyit mi a Klebelsberg Központban egy év alatt költünk el, ők azt kívánják a migráció ösztönzésére fordítani, csak hogy a nagyságrendeket érzékeltessem önöknek: százezer pedagógus fizetésével egyenértékű egy éven keresztül. A migránskártyával kapcsolatban el lehet mondani, már elismerték önmaguk is a cáfoló közleményükben, hogy 60 ezer személynek ilyen kártyákat eljuttattak; illetőleg az afrikai országokkal kapcsolatos kísérleti projektek 2018. szeptember 12-én közzétett állásfoglalásban is szerepelnek, hogy mindenki Afrikából vállalhasson munkát Európában. A pénzügyi támogatások csökkentését pedig mi a kormányzatban nap mint nap megéljük, amikor főleg a különböző rászorult csoportoknak jutó támogatások mértékét akarják csökkenteni, de van ez így az agrártámogatásokkal is, és aki ezt nem fogadja el, azt folyamatosan fenyegetik. Elfogadhatatlan számunkra, hogy pont azoktól vegyék el a forrásokat, akik a leginkább rászorulnának.
Jól látható tehát, hogy az Európai Bizottság fél az emberektől, fél az emberek véleményétől, ezért próbálja meg letagadni ezeket a terveket. Másrészről viszont azt láthatjuk, hogy nemcsak Nagy-Britannia távozása miatt kudarcos ez az öt év, hanem azért is, mert az Európai Bizottság nem tudta az európai emberek álláspontját képviselni. Az viszont egy látható folyamat az európai politikában, hogy a klasszikus jobboldal, baloldal, kereszténydemokraták, konzervatívok, szociáldemokraták, liberálisok, zöldek, ez a fajta politikai felosztás egyre kevésbé lesz hangsúlyos, és a legfontosabb európai kérdésben, a bevándorlás kérdésében elfoglalt álláspont, hogy valaki a bevándorlást ösztönözné, bevándorláspárti politikus, vagy pedig az államok szuverenitását védi, ez osztja meg leginkább az európai politikát egyik vagy másik táborra.
Ugyanakkor röviden hadd hívjam fel a figyelmét egy olyan veszélyre is a bevándorlással kapcsolatban, amiről kevesebbet beszéltünk. Ha megnézzük a WHO legfrissebb, a bevándorlással is, illetve a bevándorlással Európába hozott fertőző betegségekkel kapcsolatos kimutatását, azt láthatjuk, hogy 2015 óta Európában megháromszorozódott a kanyarós betegségek aránya. S ami ebben ijesztő, hogy a kanyarós betegségek nemcsak azokban az országokban, például a balkáni országokban bukkannak föl, ahol a korábbiakban ismertek voltak, hanem a legfertőzöttebb öt ország között ott van Franciaország és Olaszország. S nem azért, mert rossz lenne az oltási rendszere, nem azért, mert keveset költ az egészségügyre, hanem a bevándorlás ilyesfajta veszélyeket is hordoz az ott élő emberek számára.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
