UNGÁR PÉTER
UNGÁR PÉTER
UNGÁR PÉTER (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a helyzet, a kormány tekintetében látni lehet, hogy mi az, ami fontos nekik, és mi az, ami nem, hogy milyen hamar tudnak dolgokban dönteni. Amikor a színházak finanszírozásáról szóló törvényt kellett átnyomni, akkor 50 óra volt a benyújtás és az elfogadás között eltelt idő. A rokkantnyugdíjaknál pedig hiába mondta az Alkotmánybíróság öt hónappal ezelőtt, hogy új törvényt kell a kormánynak alkotnia, hogy ezt az alkotmányellenes állapotot kijavítsák, ennek ellenére öt hónap nem volt elegendő arra, hogy ezt a törvényt benyújtsák. Az a helyzet, hogy a 2019. március 31-ei határidő, amit az Alkotmánybíróság - amit azért nem lehet balliberális, hogy mondjam, elhajlással megvádolni - kijelölt, lehet mondani, hogy nem teljesül. Az a helyzet, hogy a jogszabály módosítása csupán egy olyan kodifikációs kérdés, amely mögött az van, hogy be kell látniuk azt, hogy korábban olyan emberek hátán egyensúlyozták ki az államháztartást, akik nagyon is rászorultak arra a pénzre, amit önök elvettek.
Az EMMI-nek általános és filozófiabeli problémája az, hogy mindig a felülvizsgálatokkal és sokszor létező, de sokkal kisebb arányban létező visszaélésekkel indokolják azt, hogy elvegyenek olyan juttatásokat, amelyeket emberek valóban megérdemelnének. Gondolom, ön is egyetért azzal, hogy a bürokrácia, amely szükséges ahhoz, hogy felülvizsgálják ezeket, akár a rokkantellátást, akár bármilyen más segélyezéssel kapcsolatban ezeket ellássák, ez a bürokrácia önmagában többe kerül, mint az a pénz legtöbb esetben, amit megspóroltak. Így van ez most is.
Ráadásul ezek az emberek tényleg nem luxuséletet finanszíroztak a rokkantnyugdíjakból, és maguk ezt alkotmányellenesen tették. Öt hónapjuk lett volna ezt kijavítani. Miért késlekedik ebben az EMMI? Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
