DEMETER MÁRTA
DEMETER MÁRTA
DEMETER MÁRTA (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most, hogy a koronavírus-járvány okozta veszélyhelyzetből éppen csak felocsúdott az ország, és megkezdődött az éppen most három hónapig tartó, de a végtelenségig hosszabbítható járványügyi készültség időszaka, ideje számvetést csinálni.
Egy évtizede egy politikaformáló erővé váló globális válság segítette elő annak a hatalmi formációnak a megalapozását, amit ma NER-nek neveznek. A 2008-ban erőre kapó és globálissá váló pénzügyi válságból levont tanulságként, minden választási jelszó ellenére, nem a válság sújtotta magyar társadalommal kötött szövetséget a Fidesz és Orbán Viktor, hanem a válságot állami támogatásokkal és pénztranszferekkel túlélő és abból gazdagodó nemzeti nagytőkésekkel és a multinacionális gazdasági szereplőkkel. Ez az alku a mai napig rendíthetetlenül működik, és ez határozta meg többek között a koronavírus-járvány okozta válság és következményeinek a hazai kormányzati kezelését is.
Ennek az alkunak a fényében látszik, hogy miért is utasította el a kormányzat az összes olyan javaslatot, amely a nehéz helyzetbe került magyar embereknek a közvetlen anyagi támogatását célozta. És persze tudjuk, hogy a miniszterelnök a kormányzati megmondóemberekkel a koronavírus-válság alatt is képes volt kórusban azt szajkózni, hogy nincs közvetlen anyagi támogatás a válságot elszenvedő magyaroknak, mert akkor hová lesz az emberek önbecsülése. Ezért Európa legszűkmarkúbb álláskeresési járadékrendszerén sem változtattak, hiába nőtt a válság hatására a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint is a nyilvántartott álláskeresők létszáma 43,4 százalékkal 363 ezer főre. Jól mutatja az is, hogy kik számítanak a kormánynak, hogy amikor a munkahelymegtartásra szánt korlátozott forrásokat a szokásos felesleges adminisztráció mellett és rosszul célozva próbálták elosztani, akkor nem a szakértők, nem a vállalkozók kritikája volt az, amely néhány napon belül változtatásra sarkallta a kormányt, hanem megint csak a multik aggályai voltak a perdöntőek. Persze ebben semmi meglepő nincs.
A hírekből megtudhattuk, hogy nem a munkájukat elvesztő emberek vagy a kényszerűen újratervező magyar vállalkozók vagy a járvány leküzdésében emberfeletti munkát vállaló egészségügyi dolgozók, akiket, ugye, nemcsak szavakban kellene megbecsülni, tanárok vagy szociális munkások problémáit kell a kormány szerint elsősorban megoldani, hanem a legfontosabb kérdések egyike önöknek egy olyan multi támogatása, mint az Audi, amely a beszámolói szerint az elmúlt tíz évben csaknem 2000 milliárd forint adózott profitot termelt, és ebből több mint 1800 milliárd forint osztalék formájában kikerült az országból, ezt egyszerűen kivitte az Audi. Nyilván ezt a céget kell a magyar adófizetők pénzéből tovább segíteniük, hogy töretlenül érvényesülhessen az az alapelv, hogy a kockázat közös, vagyis a számlát a magyar adófizetők állják, a haszon persze magán, és a cég tulajdonosainak zsebébe vándorol.
(11.20)
Tehát lássuk világosan: az Audit már megint nem azért támogatták meg költségvetési pénzzel, mert esetleg a gyár tönkrement volna és így csődbe ment volna a nyugat-magyarországi régió gazdasága, hanem mert Orbán Viktor rendszerében egy ekkora multicég gond nélkül érvényesíteni tudja az akaratát a kormánnyal szemben, hiszen a NER egyik alapvetése az, hogy a multiszereplőket megvásárolják, lényegében az ő jóindulatukat megvásárolják.
Tehát elhibázott az a kormányzati gazdaságpolitika, amely az autóipar kizárólagosságára és a magyar emberek bérének a tudatosan alacsonyan tartására épít mint versenyképességi eszközre, és így kiszolgáltatottá teszi Magyarországot. Világos, hogy a multik tulajdonosai egy pénzbőség időszakában gond nélkül úrrá tudnának lenni a cégek mai gondjain, csak éppen miért tennék bele a saját pénzüket, ha számíthatnak a magyar adófizetők pénzére is. Így a multiknak nem fájt a járvány, és még a munkahelyvédelem címét is el lehetett adni lényegében mint projektet a magyar választók felé. Ez nagyon álságos, hiszen a magyar kormány lényegében leírta a munkanélkülieket.
Teljesen világos, hogy a multik mellett a nemzeti tőkésekről is kell szólni, hiszen a multik mellett a magyarországi oligarchákat támogatja a válságban a kormány, ahelyett, hogy olyan kezdeményezéseket finanszírozna, amelyek a társadalom jólétét és megélhetését szolgálják. És hát igen, 2019 is rendkívül sikeresen zárult a NER emblematikus figurái számára, hiszen olyan nemzeti tőkések, mint Mészáros, Tiborcz, Garancsi, Szíjj cégei által döntően állami megrendelésekből termelt bevételekből az idén 26,5 milliárd forint osztalékot vettek ki, és ez még nem a teljes adat. Ha elfogadták volna javaslatunkat az osztalékadóról, akkor ebből ezek a szereplők 18,5 milliárd forint különadót fizettek volna be, amiből 115 ezer magyar ember munkahelyét lehetett volna megmenteni. S itt már nem is szólok arról a 18 milliárd forintról, amit Mészáros Lőrinc kapott, aki nem mellesleg 850 embert rúgott ki.
Tehát nyilvánvaló, hogy a mostani gazdaságpolitika nem folytatható, mert nem old meg nagy társadalmi kérdéseket, s kimeríti az ország és az emberek anyagi, szellemi és fizikai erőforrásait a mesterségesen alacsonyan tartott bérekkel is. Új gazdasági modell kell.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az LMP soraiban.)
