DR. SIMICSKÓ ISTVÁN
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban ünnepnap ez a mai, hiszen Semmelweis Ignácra, az anyák megmentőjére emlékezünk, és ilyenkor egyértelműen kifejezzük tiszteletünket - amelyet elnök úr is megtett ma az ülés kezdésekor, és már sokan felszólaltak ez ügyben - az egészségügyben dolgozók iránt; azon emberek iránt, akik mintegy 200 ezren dolgoznak az egészségügyben nap mint nap, ahogyan Kossuth Lajos fogalmazott, a haza védelme kapcsán is mindennapi szolgálattal látják el hivatásukat.
(12.00)
Igen tisztelt képviselőtársaim, van három olyan hivatás, amit mindig nagy tisztelettel kell említenünk, hiszen a közösségünket, nemzetünket, hazánkat szolgálják azok az emberek, akik a biztonságunkra ügyelnek, rendőrök, katonák és mások, akik nap mint nap ellátják ezt a védelmi szolgálatot, köszönet jár érte, különösen válsághelyzetekben, migrációs válsághelyzetben és most, legutóbb a tavasszal érkezett koronavírus-járvány okozta válsághelyzetben. (Taps.) Köszönet és tisztelet jár az oktatásban dolgozóknak, azoknak az embereknek, akik életüket teszik föl hivatásszerűen arra, hogy a jövő nemzedékét, gyermekeinket értékrenddel áldják meg, és felkészítsék őket az élet kihívásaira, tehát tisztelet és köszönet illeti őket is.
A Semmelweis-nap kapcsán természetesen az egészségügyben dolgozókról szeretnék szólni néhány szót, orvosokról, szakorvosokról, ápolókról, sebészekről, műtősökről, mentősökről, egyszerű nővérekről és sok-sok mindenkiről, arról a 200 ezer emberről, akik tényleg nap mint nap végzik a hivatásukat, és mentik az emberéletet, gyógyítják a betegeket. És valóban, hiszen tudjuk, hogy mit jelent a betegség, tudjuk azt, hogy kikre számíthatunk a bajban, akik ezt tanulják, leteszik a hippokratészi esküt gyakorlatilag, és ebben nagyon sok és szép fogalmat hivatásszerűen gyakorolnak és űznek.
Zárójelben hadd jegyezzem meg, hogy szomorú dolog, hogy vannak olyan baloldali politikusok, akik egyébként az orvosok kapcsán Mengelét emlegetik, akár még teret is akarnak elnevezni róla, de ez csak egy zárójeles megjegyzés. Az biztos, hogy mi nem így gondolkodunk, mi pontosan ismerjük a történelem viharait, és tudjuk azt, hogy milyen fekete sötétség lepte el a világot, és milyen borzalmakat okozott adott esetben a nácizmus a barna diktatúra vagy a vörös diktatúra.
Visszatérve azonban az egészségügyben dolgozókra, én magam is gyakorta, minden évben karácsonykor meglátogatom az egészségügyben dolgozókat a Szent Imre Kórházban, és kifejezzük tiszteletünket és köszönetünket, de most is a járvány idején, amilyen munkát végeztek, példaértékű. Egy biztos, hogy egy állam is vizsgázik, egy kormány is vizsgázott a válsághelyzetben. Száz éve nem látott világjárvány söpört végig a világ 188 országában, és az mindenképpen egy olyan próbatétel volt mindannyiunk számára, mindenki számára, de különösen az egészségügyünk számára, hogy helyt tudjon állni, és el tudja látni a betegeket, a fertőzötteket, és minél több embernek adjon jó életesélyt, és hozza vissza egészséges állapotba.
A magyar egészségügyi rendszer jól vizsgázott. A magyar állam, a magyar kormány is jól vizsgázott, Magyarország védelmi rendszere is jól vizsgázott, mindenféle nemzetközi példa ezt mutatja, összehasonlításban is megálljuk a helyünket, a legjobbak között végzett Magyarország. Emberségből is vizsgáztunk, vizsgázott mindenki, önkéntesek is és mások is, egészségügyben dolgozók különösen, akik nem félve a betegségtől, állták a sarat. Nyilván a kormány számára is egy hatalmas nagy próbatétel volt, hiszen azokat a védőfelszereléseket beszerezni, azokat az eszközöket, azt a sok millió maszkot, lélegeztetőgépet, sok ezer lélegeztetőgépet és sok-sok minden mást, ezt a hatalmas munkát mind-mind példaértékű módon elvégezte a kormányzat. Úgyhogy köszönet jár az állami szerveknek is, köszönet jár a helytállásért az operatív törzsnek és mindenkinek, aki ebben a munkában végezte a dolgát.
Az is bizonyossággá vált mindenki számára, a magyar emberek számára, hogy kire számíthatnak a bajban, kire számíthatnak, amikor veszély van, és egyértelműen számíthattak a kormányra, számíthattak az állami szervekre, és számíthattak az egészségügyben dolgozók segítő szakmai hozzáállására is. Úgyhogy köszönet jár érte. Igazság szerint az az öt perc, ami most rendelkezésre áll napirend előttire, az is kifejezte volna a köszönetünket, ha öt percen keresztül folyamatosan csak a köszönet szót mondom el, de mégis engedjék meg, hogy egy kicsit bővebben elmondhattam ezt a napirend előttit.
Bízom benne, hogy az egészségügyben dolgozók továbbra is helyt fognak állni, reméljük, hogy a járvány újabb hulláma nem fog minket elérni, és reméljük, nem is lesz sehol sem ilyen járvány, de egy biztos, ezen a napon szeretetünket, tiszteletünket szeretnénk kifejezni ezúton is innen a parlamentből az egészségügyben dolgozóknak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
