DÖMÖTÖR CSABA,
DÖMÖTÖR CSABA,
DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Szíves engedelmével azért a konzervatív és a nemzeti politika meghatározását nem önre bíznánk. Nem is azt mondom, hogy elsősorban nem önre, hanem egyáltalán nem önre bíznánk.
És ha komolyan gondolkozik azon, lehet, hogy egyfajta lelkiismeret-furdalásból fakadóan, hogy a nemzeti politikát végiggondolja, akkor azért arra felhívnám a figyelmét, hogy ha korábban ilyen komolyan gondolta volna, akkor nem mentek volna neki a határon túli magyaroknak. (Dr. Vadai Ágnes: Nana! - Az elnök felé fordulva: Elnök úr, tessék…) Nem véletlen, hogy ezt állandóan felhozza, nem véletlen! Engem is furdalna a lelkiismeret, ha én tettem volna azt, amit önök, nem egy alkalommal, hanem számtalan alkalommal. Ha komolyan gondolná a nemzet erősítését, akkor nem lövetett volna olyanok közé, akik másképp gondolkodnak, akik békésen tüntetnek.
Hogyha komolyan gondolná a nemzeti politikát, akkor nem kampányolnának állandóan azért, hogy Brüsszel nagyobb jogokat kapjon, erősebb jogköröket, a nemzeti jogok rovására; akkor nem kampányolnának azért, hogy számos meghatározó területen elveszítsünk jogköröket. Most ön számos területen megfogalmazott kritikát, ezért engedje meg, hogy így az utolsó plenáris héten én is megtegyem - mégiscsak benne vagyunk egy válságban.
Önnek volt egy mondata még korábban egy vitában, amit egyébként végighazudott. Azt mondta ön, hogy: azt kell nézni, amit az ember kormányon csinál. Azért lehet ez a gondolat ismerős önnek, mert ön mondta, már a hazugsághegyen túl, de még Őszödön innen hangzott el, és ez az egyetlen mondat az, amiben egyetérthetünk. És most benne vagyunk egy válságban, és ez nem az első, mert önöknek is volt lehetősége egy ilyen válságot kezelni. És a sok nehézség közepette az az előnyünk megvan, hogy a kétféle politikát össze tudjuk hasonlítani.
Abban állt az önök válságkezelő mutatványa, hogy tönkrevágtak egy gazdaságot. (Dr. Vadai Ágnes: Jaj…) És önök most számonkérik a kormányt. És azt is hozzá kell tennünk, hogy a válságjelek már 2008 előtt, 2006-tól mutatkoztak. Önök gyakran hivatkoznak itt társadalmi csoportokra, érzékenynek mutatkoznak, de hol volt a szociális érzékenység, amikor a bankokat mentették, és nem a bajbajutottakat? Hol volt a szociális érzékenységük akkor, amikor nem védték a munkahelyeket, hanem elengedték őket? Lett is belőle 12 százalékos munkanélküliség. Hol volt a szociális érzékenységük, amikor nem emelték a nyugdíjakat, hanem elvettek egyhavit? Hol volt az érzékenységük akkor, amikor nem védték a magyar tulajdont, hanem folytatták a kótyavetye privatizációt? A sort hosszasan folytathatnám. (Dr. Vadai Ágnes és Arató Gergely folyamatosan közbeszól.)
Azért hozom ezeket fel, mert állandóan az emberekre és bajba jutott csoportokra hivatkoznak, rájuk hivatkoznak; és egyébként a fene nagy érzékenységükről sokat elmondanak Ferge Zsuzsa szavai, aki önöknek dolgozott, aki azt mondta, hogy az önök válságkezelése alatt Magyarország volt szinte az egyetlen állam, amely semmit, idézem, egy gyufaszálat nem tett keresztbe azért, hogy a válság nyilvánvaló és ismert veszteseivel valami történjen. Mindez a számok nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy az önök idején 3 millióan éltek a szegénységi küszöb alatt - nem mi mondjuk, hanem az Eurostat.
És ahogy akkor sem számíthattak önökre a magyarok, az elmúlt hetekben sem tehették. Röptében elleneztek mindent, amit nyugodtan támogathattak is volna a járvány elleni védekezés érdekében, és beszálltak az álhírgyártásba is. Vadai képviselő asszony talán a múlt hét előtti ülésen megkérdezte, hogy mire gondolunk ekkor. Hát, nézzék meg a saját videóikat, amelyekben azt állították, hogy nincs lélegeztetőgép. Még az elmúlt… (Dr. Vadai Ágnes: Az enyémet? Ne tessék hazudni…) Még az elmúlt hétvégét is azzal töltötték, hogy Müller Cecíliát támadták, aki százszor annyi felkészültséget bizonyított, mint bármely DK-s politikus, vagy úgy is mondhatnám, hogy a DK-s politikusok együttvéve. (Dr. Vadai Ágnes: Jaj!)
És hogyha ez nem lenne elég, akkor mindennek tetejébe még azért kampányolnak, hogy a magyar kormány kevesebb uniós forrásról dönthessen, tehát az országnak kevesebb uniós forrás jusson. (Arató Gergely: A kormánynak jusson kevesebb, Mészáros Lőrincnek…)
Nos, tisztelt frakcióvezető úr, látjuk, hogy ön újra egy nagy hadműveletbe kezdett: újra megindította a nagy vörös bowlinggolyót, amely sorozatban tarolja le az ellenzéki bábukat. Most hiába kebelezik be a baloldali pártokat, hiába egyesülnek az egykor kiátkozott Jobbikkal (Balczó Zoltán közbeszól.), Balatonőszöd óta semmi, de semmi nem változott. (Dr. Rétvári Bence: Így van.) Önöket jobban érdekli a hatalom, mint a hazájuk, és az utóbbit bármikor feláldoznák az előbbiért. Úgyhogy ha rajtunk múlik, akkor ezt nem fogjuk hagyni, de ahogy elnézem, a választók sem. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
