VARJU LÁSZLÓ,
VARJU LÁSZLÓ,
VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Köszönöm szépen Molnár Gyula képviselő úr támogatását és segítségét abban, hogy állampolgári teendőimnek eleget tudok tenni, és a magas hivataloknál meg tudok jelenni talán nem olyan sokára.
Mégis valóban, az a helyzet, ami ennek a törvénynek a kapcsán keletkezik, az érdemel néhány szót. Tőlem már megszokhatták, hogy számonkérem azt, amit önök vállaltak. Önök azt mondták, hogy minden törvényhez kapcsolódóan, ha annak jelentős gazdasági-társadalmi hatása van, akkor készítenek egy olyan tanulmányt, amely mindannyiunk számára rendelkezésre áll, és annak alapján, közös információk alapján lehet a legjobb döntést meghozni. Abban az esetben, ha itt 4 millió állampolgárt érint valami, akkor talán tekinthetjük ezt úgy, hogy ennek van hatása, ha csak erről a fogyasztói oldalról nézzük a történetet, illetve ezt a javaslatot, és ennek ellenére nincs ilyen.
Tehát önök hoztak magukra vonatkozóan egy törvényt, amelyet rendre nem tartanak be, és egyébként nem foglalkoznak azzal, hogy átláthatóvá tegyék a gondolkodásukat, már ami legalább erre az esetre vonatkozna. Ebben az esetben módunk lenne nem csak arról beszélni, hogy mi lesz a jövőben, és hogy milyen lehetőségek vannak ebben, amit önök egyelőre rejtve tartanak, és több képviselőtársam már felhívta rá a figyelmet, hogy igen, ezek között a keretek között olyan visszaélések is történhetnek, amelyeket nem lehet kizárni.
De mielőtt a jövővel foglalkoznánk, előtte nézzük meg azt a múltból, tisztelt képviselőtársaim, ha már egyszer az Európai Bizottság, illetve a bíróság meghozta ezt a döntését, azt itt nagy lelkesen önök elmondták, hogy akkor a bíróság döntését figyelembe véve, annak megfelelően haladnak előre. Úgy csendesen megkérdezem, hogy egyébként az a galádság és államosítás, amit előtte elvégeztek, ami miatt egyébként ezt az elmarasztalást kapták, annak kapcsán mennyit kellett kártérítésként fizetni. Mennyibe került ez a magyar állampolgároknak, tisztelt Nacsa képviselő úr? Mert maga itt rébuszokban dobálózik nagy számokkal, szívesen hivatkozik rám, mond olyanokat, aminek semmi köze nincs a valósághoz (Nacsa Lőrinc: Cáfold meg! - Az elnök csenget.), de itt van egy konkrét kérdés, ha egyáltalán eleget tettek annak, hogy egyébként kifizettek ezért bármit.
Ha a bíróság ítéletét végrehajtják, sejtem, inkább részlegesen, de ha nem részlegesen, hanem teljes mértékben, akkor mibe került a választópolgároknak ez a történet? Mert egy valóságos olyan hatalmi törekvés árát fizettetik meg az állampolgárokkal, amikor kisajátítottak valamit, államosítottak valamit, a saját céljaiknak rendelik alá, és most előállítják azt a helyzetet, hogy örüljünk annak, hogy az Európai Unióban szokásos, egyébként átlátható keretek között meghirdetett koncessziós eljárások egyikeként majd az önök által kiválasztott módszerrel a szolgáltatónak örülni kell.
Ilyenre emlékszünk már, hogy hogyan csináltak ilyet. Ott volt a letelepedési kötvény, amikor remek döntéssel a Rogán Antal vezette Gazdasági bizottság volt az, amely kiválasztotta az arra jogosultakat, majd, hogy ezt még tetézzék, nemcsak a letelepedési kötvény, hanem ott van a szerencsejáték-koncesszióra jogosultak, ahol megbízhatónak nyilvánít a pénzügyminiszter úr valakit, és attól a pillanattól kezdve tök rendben van minden, legalábbis önöknek. Nekünk egyáltalán nincsen, és én csatlakozom azokhoz, akik, mondjuk úgy, hogy az aggályaiknál sokkal többet fogalmaznak meg annál, hogy mi lesz ennek a sorsa. Igaz, hogy szinte biztos vagyok abban, hogy mint ahogy a trafikkoncessziónál elvégezték, olyan mérhetetlen, szerződésfelmondás esetére járó büntetést, kártérítést kellene vagy kell fizetni az államnak, amivel önök inkább azokat támogatják és azokat hozzák helyzetbe, akik a kedvezményezettek, és az állam kárára kötnek szerződéseket.
Mindezek után nagyon nehéz másként gondolkodni erről, mint úgy, hogy tulajdonképpen a pánikkormányzást ki kell egészítenem kapuzárásipánik-kormányzással ebben az esetben, mert ha visszaemlékszünk arra, hogy mi történt 2002-ben a két választási forduló között - tudja, államtitkár úr, akkor még volt ilyen, akkor a jogállami keretek között még volt mód és lehetőség arra, hogy két fordulóban történjen a választás -, akkor nagy kisöprés történt az államháztartásból, a Kincstárból, mindenhonnét. Amit lehetett, vittek, két hét alatt leszerződtek.
Tanulságos időszak volt ez a két hét mindenkinek, a magyar állampolgároknak, de önöknek is. Nem hagyják egyrészről, mert nincs két forduló, másrészt egyébként az előtte lévő két évet kihasználják arra, hogy az összes megérkezett külföldi parkolótársaság, parkoltatással foglalkozó társaság is megszerezhesse, mások is egyébként szerzik azokat az előnyöket ezekben a hónapokban, amelyeket nem hagynak az utolsó pillanatra, hanem most juttatják olyan kedvező lehetőségekhez, amelyeket önök már nekik szántak.
Látom ezt, érzékelem, hogy az önkormányzati választások óta, mióta az ellenzék lehetősége, esélye kapcsán megjelent a választópolgárok döntése, miszerint elég volt a Fidesz kormányzásából, önök ezt beárazták, ennek a kockázatát csökkenteni akarják, és egyébként pedig minden olyan lehetőséget, amit ki lehet szerelni egyetemnek vagy koncessziónak parkolótársaságba, azt hordják szét. Ezt csinálják most. Ha ez nem tűnt volna fel önnek, államtitkár úr, miközben rázza a fejét, akkor szembesüljön ezzel a problémával, ez a helyzet. Gondolkodjon el és fontolja meg azt a dolgot, hogy az állampolgárok többségének ez a véleménye, még ez is lehet. Nem biztos, de még ez is lehet, előfordulhat egy ilyen helyzet.
Éppen ezért erre a konkrét törvényre vonatkozóan alapvetően nem értünk egyet. Itt önök nem teremtik meg annak a lehetőségét, hogy átlátható módon bízhassunk abban, hogy nem visszaélnek a helyzettel. Arról most már nem is beszélek, hogy ez milyen viszonyban van azzal, vagy mennyire vették figyelembe, hogy Tarlós akkori főpolgármester úr a vezetése idején hosszú ideig küzdött azzal, hogy egy jól működő elektronikus jegyrendszert vezessen be önkormányzati keretek között.
(12.50)
Aztán egyébként, hogy annak milyen következményei lettek, hogy az is hány milliárd forintjába került az országnak, az az elvetélt kísérlet, amit ott önök elvégeztek, hát, arról most megint ne beszéljünk! Adjuk hozzá azokhoz a károkhoz, amiket, Nacsa képviselő úrnak javaslom, hogy a tábla tetejére mindig kezdje fölírni, adja össze őket, hogy mint Fidesz-kormányzás mennyi kárt okoztak ennek az országnak. Borzasztóan sokat! De előbb-utóbb összeadjuk mi is, és eljutunk odáig, hogy nemcsak a múltból, a jelenből, sőt ezek szerint, mint ahogy ez a törvény törekszik rá, a jövőre vonatkozó számokkal is lehessen bővíteni mindazt, amit önök elvégeztek.
Nos tehát, összefoglalva: ez a törvénytervezet ebben a formában elfogadhatatlan. Láthatóan itt az a személyi ötletelés, amire már képviselőtársam is hivatkozott, hogy Rogán Antal gazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkárát, aki egyébként már, mondjuk úgy, hogy itt-ott megégette magát, őt hozzák most ide vissza. Őt hozták vissza abba az irodába, aki majd mindezzel foglalkozik, tehát igencsak közel marad minden ahhoz, ahol az eredeti ötletelésre, úgymond, ilyen módon önöknek volt idejük, és ezt meg is csinálták.
A parkolási rendszerre, ahogy mondtam, az előző budapesti városvezetés idején több mint tízmilliárd forintot költöttek már el. Tehát ez az az összeg, amit nyugodtan felírhatnak, már ami mínuszból indul. Nehéz lesz ezt önöknek ebből a szempontból helyrehozni, de bízom benne, hogy bölcs képviselőtársaim és Molnár Gyula (Derültség.), közöttük Molnár Gyula képviselőtársam megfogadják. Örülök, hogy államtitkár úrnak ennyire megtetszett ez az ötlet. (Nacsa Lőrinc: Freud!) Nem!
Ez szándékos volt (Az elnök megkocogtatja a csengőt.), abból a szempontból, hogy a bölcsesség és azok a tapasztalatok, amelyeket az elmúlt években megszereztünk, azt önöknek elmondjuk, de láthatóan önök ezeket képtelenek megfogadni. Emiatt viszont borzasztó sok kárt okoznak az országnak, kedves Nacsa képviselő úr. Úgyhogy legyen szíves a táblát elővenni, oda felírni, és elkezdeni számolni, hogy egyébként ezzel majd a későbbiekben szembesülhessenek. Addig viszont ezt a törvényt nem támogatjuk. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Molnár Gyula és Csárdi Antal tapsol.)
