Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Furcsa, ismerős érzések kerítik hatalmába az egyszeri ellenzéki képviselőt, hiszen a néhány perce lezárult vitához hasonló stílusú, típusú javaslat fekszik előttünk. Megint csak tudnék belőle szemezni olyanokat, amelyekkel alapvetően szimpatizál az én konzervatív énem.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat részére történő ingatlanjuttatással, úgy gondolom, kevesen tudnának vitatkozni alátámasztott szakmai érvekkel. Biztos, hogy meg lehet találni a kákán a csomót itt is, de azt hiszem, hogy van ebben a javaslatban is olyan, amely abszolút pozitív előjellel kell hogy helyet kapjon a mi kis elemzésünkben. Éppen ezért érthetetlen számomra, vagy nagyon is érthető, hogy miért kerülünk rendre és jellemzően olyan helyzetbe, hogy abszolút irritáló és vörös fényként világító javaslatrészek is belekerülnek egy ilyen csomagba.
Engem leginkább az utóbbi hetekben a kormány által beadott javaslatok közül a szerencsejátékot és a koncessziókat illető irritált talán a legjobban. Hiszen egyértelműen látom azt a szándékot nemcsak itt, de még a különböző parkolási koncesszió előre történő kiosztása esetén is, hogy valami zavar történt az erőben a kormányoldalon, és elkezdtek készülni arra, hogy mi van, ha ’22-ben itt választási vereséget szenvednek.
És azt látom, hogy egyre több területen vagy vagyonelemek kijátszása kezd megvalósulni, vagy olyan jogosultságok hosszú évekre történő bebetonozása, ami vagy egyszerűen érthetetlen, vagy éppen hogy nagyon is érthető. Itt is azt látjuk, hogy lényegében Orbán Viktor kabinetfőnöke még a ’22-es választás előtt dönthetne a milliárdokat termelő hét kaszinót illető különböző jogokról, jogosultságról, és kiemelt nemzetgazdasági érdekké minősíti a kormány az öt budapesti és két kelet-magyarországi kaszinó jövőbeli üzemeltetőjének a kiválasztását.
Engem Óbudán élő választópolgárként is elképesztő módon irritál, amikor nagyon óvatosan próbálok a család számára bevásárolni, és minden biztonsági intézkedést figyelembe veszek. A karácsonyi ajándékozást is - ez műhelytitok, de - nagyjából egy könyvesboltban szoktam megoldani, hiszen nem szeretnék egy könyvek nélküli világban élni, és igyekszem a családtagjaimat is szellemi munícióval ellátni, főleg annak ismeretében, hogy mennyivel kevesebbet olvasunk mint akár csak tíz éve. Úgy gondolom, ez fontos szolgálat. De a könyvesbolt felé tartó utamon balra nézvén azt látom, hogy a kaszinó röhögve és zavartalanul üzemel járványügyi veszélyhelyzet közepén, amikor az általam nagyon szeretve látogatott konditerem vagy uszoda egész egyszerűen nem tarthatja nyitva a kapuit. Emellett is szólnak érvek persze, tehát nem kívánom az egészségügyi szakember látszatát kelteni.
Schanda államtitkár úrral sokszor szoktunk arról beszélni, hogy vajon helyes-e, hogy ezek az intézmények zárva vannak vagy sem. Szólnak egészségügyi szempontok persze a zárva lét mellett - de a kaszinók nyitvatartása mellett, urambocsá, mégis mi szól? Egészen érthetetlen számomra, hogy egy milliárdos profitot hozó üzletág képviselőit indokolatlanul kedvezményezi a kormány, és aki mondjuk, nem tud bemenni egy olyan kulturális vagy szabadidőközpont-jellegű intézménybe, amit megszokott, joggal érzi magát kizárva, vagy joggal érzi igazságtalannak azt, hogy bezzeg a kaszinó nyitva lehet.
Azt látjuk, hogy itt a milliárdokat termelő hét kaszinót illető jogosultságok előzetes kiosztása kicsit olyan, mint a parkolócégek esete, ahol ’22-től kíván majd egy nyolcéves koncessziót bebetonozni ez a kormányzat.
Emlékeim szerint szintén a kabinetfőnök vagy valaki a környéken dönthet majd arról, hogy ki lesz a kedvezményezett koncessziót bíró cég, aki majd megállapodik az alvállalkozóval, mondjuk, egy kerületi parkolási társasággal, de úgy gondolják, hogy a piacgazdasági viszonyokkal összeegyeztethető az, hogy nyolc évre kerül mindez bebetonozásra.
Az előttünk fekvő javaslatnál is ez a hangulat ugrik be az embernek, és nem gondolom, hogy ez tisztességes piacgazdasági viszonyokkal összeegyeztethető, de legalábbis a gyanú látszatát felébreszti. Előttem vannak azok a grafikonok, amelyek a különböző kaszinók nettó árbevételeinek alakulását mutatják. Nyilván nem azért nem mutatom, mert rettegek a tiltott szemléltetéstől, de nem kívánom a házelnök és a levezető elnök haragját sem kivívni, ugyanakkor nem látszana innen a kamerában, ha mutogatnám, de a grafikon itt van.
Nagyjából duplájára nőtt 2015-höz képest az a nettó árbevétel, amelynek a különböző koncessziós jogait most éppen előre kívánja kiosztani a kormány, és azt is látjuk, hogy a járványügyi törvény előírásai közé rejtve a koncessziók átírása talán nem annyira követendő út, talán nem is biztos, hogy tisztességes út.
Hab a tortán, hogy újabb 800 millió forint menne a hajdúnánási MotoGP-pályára is, és ez is megjelent már korábban a járványügyi védekezési csomagban, amikor Steinmetz Ádám képviselőtársam teljesen egyértelműen levezette, hogy van egy félbehagyott beruházás Magyarországon; sokkal olcsóbban, költséghatékonyabban, aki ilyesmit szeretne befejezni, ott be tudná.
Mégiscsak jött valamilyen lobbiérdek, ami az irracionalitás határáig vitte el a kormányzat szándékait, és sokkal drágábban, kevésbé hatékony módon kíván egy olyan beruházást befejezni, amely talán a járványügyi veszélyhelyzet közepén annyira most nem lenne égető szükséglet.
Nyilván ezzel kapcsolatban is majd kormánypárti képviselők felhoznak ellenérveket, de én azt mondom, hogy ezen csomagokat nemcsak veszélyes így összerakni - tehát pozitív szándékelemeket keverni a vérlázítóakkal -, hanem egészen biztos, hogy egy negatív mintát közvetít, és abban is biztos vagyok, anélkül, hogy bárkit bármivel fenyegetni szeretnék, mert tényleg nem, hogy a 2021-től vagy ’22-től nyolc évre bebetonozni szándékozott koncessziós jogosultságok nem lesznek nyolc évig gránitszilárdságúak.
Úgy gondolom, hogy a 2022 utáni váltás esetében, akárki kerül hatalomra, ehhez hozzá kell hogy nyúljon valamilyen formában. Sokkal tisztességesebb lenne a tiszta versenyt engedni ott, ahol lehet, és ahol mondjuk, a magyar érdekeltséget kell védeni, a mikrót, a kisvállalkozót, a közepest, ott pedig protekcionista gazdaságpolitikáról lehet vitatkozni, és védeni kell a sajátot, a hazait.
Ezekből a javaslatokból nem ez sugárzik. Egy szűk üzleti kör és a nagyvállalkozók kiemelt támogatása sugárzik. Koncessziók házon belüli leosztása sugárzik, tehát mindaz, amit neoliberális gazdaságpolitika címszó alatt tanultunk nagyon sokan az egyetemen, és amit a szakirodalom így írt össze, ez nem nemzeti, nem jobboldali, nem keresztényszociális értelemben érzékeny gazdaságpolitika, hanem vegytiszta neoliberális, amit én jobboldali konzervatív emberként és közgazdászként csak elutasítani tudok. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
