JAKAB PÉTER
JAKAB PÉTER
JAKAB PÉTER (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterelnök Úr! Nagyon szép beszéd volt, jár érte a krumpli; kár, hogy a Lipótot bezárták. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Valóban kár!) De még mielőtt itt nagyon belehergelné magát a győzelmi indulóba, azért gyorsan tegyük tisztába azt, hogy mi történt Brüsszelben, merthogy nem történt más, mint hogy ön ujjat akart húzni az Európai Unióval, a vétó eszközével megpróbálta a végletekig kiélezni a feszültséget, hátha nem lesznek majd jogállami feltételek, aztán jött a Szájer-botrány, és hirtelen ön egy hét alatt becsicskult. (Hangok a Fidesz soraiból, köztük: Jaj!) Ennyi történt, miniszterelnök úr. Nincs itt győzelmi menet, nincs itt diadalmenet. Ön izmozott egy sort, hangoskodott egy kicsit, aztán kapott egy pofont, és szépen elhallgatott, merthogy ön egy ilyen ember.
Ön egy gyáva ember Brüsszelben is, és itthon is. Pontosan úgy vívta meg ezt a brüsszeli harcot, mint ahogy itthon háborút vív a vírussal szemben. Mit mondott ön korábban? Állig felfegyverkezve várjuk a járványt, meg hogy a kormánynak pontos haditerve van arra, hogy hogyan megy előre, és aki elkapja a betegséget, azt meg fogják gyógytani. Miniszterelnök úr, mind a mai napig több mint 7 ezer halott emlékeztet bennünket az ön nagyotmondására és a semmittevésére. 7 ezer halott, ez szégyen!
Ön azt mondta, hogy állig felfegyverkezve várjuk ezt a járványt. Hol vannak a fegyverek, miniszterelnök úr? Hol?! Ennek az országnak összefogásra lenne szüksége. Ön egyvalamit ad ennek az országnak: gyűlöletet. (Moraj a Fidesz soraiból.) Az összefogás ott kezdődik, miniszterelnök úr, hogy a kormány átvállalja a bajba jutott dolgozók bérköltségének a 80 százalékát. Ott kezdődik az összefogás, hogy az álláskeresési járadék idejét és összegét megemelik. Ott kezdődik az összefogás, hogy visszaigényelhetővé teszik a személyi jövedelemadó 100 százalékát az átlag alatt kereső munkavállalóknál, ha pedig valaki 60 év felett elveszíti az állását, azt szépen elengedik nyugdíjba.
Mondjuk ki, miniszterelnök úr, ön mind egészségügyi, mind gazdasági vonalon bedobta a törölközőt. Itt százezrek veszítik el a megélhetésüket. A bérek nemhogy nem emelkednek, de csökkennek. Nagyon sok honfitársunk részmunkaidőben kénytelen munkát vállalni, de nyilván ők nem jelennek meg a statisztikában, mert rontanák az átlagot. Így meg önök nagyképűen, pofátlanul belemondják a kamerába, hogy Magyarországon már több mint 400 ezer forint az átlagkereset. Miniszterelnök úr, hol élnek önök? Milyen 400 ezer forintról beszél?!
Ebben az országban nem a bérek emelkednek, hanem az árak. Egy közönséges paprikás krumpli egy év alatt 30 százalékkal lett drágább, akciós krumpliból, nem a 4 milliós parlamentiből. (Derültség a Jobbik soraiban.) 30 százalékos drágulás egy év alatt, miközben a nyugdíjakat mindösszesen 1,2 százalékkal tervezik megemelni. Hát, nem szégyellik magukat, miniszterelnök úr?! Nem, nem szégyelli magát. Önnek ez teljesen természetes. Nagy ívben tesz az egészre.
Ez az ország a XXI. század legsúlyosabb válságával néz farkasszemet, és ön ahelyett, hogy kezelné ezt a válságot, inkább büntet. Milliós büntetéseket szórogat akár itt a parlamentben is arra, aki ki meri mondani az igazat. Kormányzás nincs. Válságkezelés? Nincs. Elhallgattatás, büntetés, fenyegetőzés, na, az van. Merthogy ön, miniszterelnök úr, pontosan erre építi a hatalmát: szegénységre és félelemre. Csak, tudja, az a baj, hogy ha valaki a hatalmát szegénységre és félelemre építi, az a nemzetet szegénységben és félelemben is fogja tartani, szabadság és jólét helyett. Miniszterelnök úr, a szegénység és a félelem legyengíti a nemzetet, a szabadság és a jólét pedig megerősíti. Ezt a válságot csak egy erős nemzet képes legyőzni egy olyan kormánnyal az élén, amely nem önmagát képviseli, hanem a nemzet egészét. Az a nemzet tragédiája, hogy nem ilyen kormányunk van.
Önök csak saját magukat képviselik, mi viszont a nemzet egészét. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) Nézze, az ellenzék rendkívül sokszínű. Rendkívül sokszínű! Vannak itt közöttünk jobboldaliak, baloldaliak, liberálisok, konzervatívok (Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük: Antiszemiták!), és mégis, miniszterelnök úr, mégis képesek vagyunk összefogni (Zaj. - Az elnök csenget.), és mégis képesek vagyunk száz meg száz kompromisszumot megkötni egymással. Tudja, hogy miért? Azért, mert nekünk sokkal fontosabb a nemzet, mint önmagunk, és ez az, amit ön soha nem fog megérteni, és ez az, amiért ön soha nem fogja tudni kivezetni ezt az országot a válságból.
Végezetül még egy gondolatot engedjen meg, ne felejtse el: akié a hatalom, azé a felelősség. Miniszterelnök úr, minden hatalom az öné, és ezzel együtt minden felelősség is, úgyhogy, ahogy ön üzente egykor a nemzetnek: jó széljárást, sok szerencsét! (Taps a Jobbik és az MSZP padsoraiban.)
