DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, egy olyan törvényjavaslat van előttünk, amelyre már régen vártunk, és nagyon jó lett volna, ha ez öt évvel vagy jó négy évvel ezelőtt kerül ide az Országgyűlés asztalára.
Igen, mi akkor is megfogalmaztuk a kritikáinkat az akkori törvényjavaslatról, és szerintem, ha akkor ez a törvényjavaslat kerül elénk, teljesen más lett volna a helyzet. Azt gondolom, ha valóban közös gondolkodás alakult volna ki, és akkor figyelembe vette volna a kormány a Jobbiknak a javaslatát, az ellenzéknek a gondolatait, akkor sokkal hamarabb meg lehetett volna valósítani ezt a törvényt, hiszen mi már akkor megfogalmaztuk azokat a kritikákat, amelyeket most a kormány már beépített ebbe a törvénybe.
Illetve amit a legfontosabbnak fogalmaztunk meg akkor, az a börtönépítési program, amelyet egyetlen lehetőségként láttunk arra, hogy a túlzsúfoltság megszűnjön Magyarországon. Erre akkor ígéretet is tettek önök, de ezzel szemben ezek az építkezések elmaradtak akkor. Nagy elánnal elindult a kormány, elindította a börtönépítési programot, meghirdette, erre önkormányzatok jelentkeztek is, számos esetben el is lett fogadva, így például Ózdon is el lett fogadva a börtönépítés. Elindult a lakosság felé, a lakosságot meggyőzni arról, hogy miért van szükség egy büntetés-végrehajtási intézetre a városban, sikerült propagandával elfogadtatni a helyi lakossággal, meggyőzni őket észérvekkel, hogy ők ezeket befogadják, majd aztán máig nem tudni, hogy milyen indokok miatt ezek nem valósultak meg. Hogy akkor abbamaradt ez a börtönépítési program, az szerintem egyértelműen annak a következménye, hogy 9,5 milliárd forintot kellett kártalanítási összegként a raboknak megfizetni.
Bizony ez egy súlyos probléma, és ez igencsak érintette a társadalomnak az igazságérzetét, mert nyílván súlyos köztörvényes bűnözők voltak azok, akik ezekhez az összegekhez hozzájutottak, és amikor azok az áldozatok, akik a bűncselekmények áldozatai voltak, és nagyon sok esetben, sőt általában nem jutottak hozzá a kártérítési összegekhez, amelyeket nekik a bíróság adott esetben megítélt, ezzel szemben azt látták, hogy sorozatban az elítélteket pedig milliós összegekkel kártalanítja az állam, nyilván ez felháborította az emberek igazságérzetét.
Ne mondja, államtitkár úr, hogy ezt önök nem látták előre, hiszen többek között mi is felhívtuk annak idején, már a parlamenti vitában is erre az önök figyelmét, hogy ez súlyos problémákat fog kiváltani a magyar társadalomból, mert minden jóérzésű embernek az igazságérzetét súlyosan sérti az, hogy a bűnözők, a bűnelkövetők több millió forintos kártalanítási összeghez jutnak hozzá. Ráadásul még felháborítóbb volt az egészben az, hogy önök még privilegizálták is ezt az összeget: nem lehetett belőle bármit levonni, csak két-három esetre szűkítették le a levonás összegét, és nem engedték meg. Ez is egy súlyos probléma volt, nyilván ez is a társadalomnak az igazságérzetét súlyosan érintette.
Ezért örülünk, hogy most bejött egy módosítás, amelyben önök most már más véleményen vannak. Nagyon sajnáljuk, hogy nem négy évvel ezelőtt alakult ki ez a vélemény, hanem most, négy év múlva a nagy társadalmi nyomásra engedtek. Nem is értem, hogy miért kellett ezzel várni, miért kellett a 9,5 milliárd forint közpénzt ezáltal kidobni az ablakon.
Egyébként még annyit elmondanék ezzel kapcsolatban, hogy körülbelül akkortól, amikor ezt a törvényt önök meghozták, 2016-ra gondolok, ezáltal ennek következményeként, folyományaként is és annak folyományaként, hogy azzal egyidejűleg nem kezdték meg a börtönök felépítését, 9,5 milliárd forint került kiadásra közpénzből az elítéltek részére. Ez a 9,5 milliárd forint körülbelül akkora összeg volt, amiből a túlzsúfoltságot akkor meg lehetett volna szüntetni. (Dr. Völner Pál: Nem így van!) Ha ezt a 9-10 milliárd forintot akkor önök büntetés-végrehajtási intézet felépítésére tudták volna fordítani… Államtitkár úr, látom, hogy ön csóválja ezzel kapcsolatban a fejét.
Én megnéztem az akkori jelentéseket, a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokának, az országos parancsnoknak az évi jelentéseit, amelyeket az Országgyűlésnek megküldött. Ezekben benne volt, hogy egy férőhely bővítése körülbelül mennyi pénzbe kerül, és az alapján ki lehetett számolni, hogy ebből a 9-10 milliárd forintból - az akkori költségeken számolva körülbelül 2500-zal lehetett volna bővíteni a férőhelyeket - le lehetett volna vinni az akkori 121 százalékról 100 százalékosra a telítettséget, és ezáltal a bíróság túlzsúfoltság miatt nem tudott volna a továbbiakban kártalanítási összeget megítélni a raboknak. Tehát ez az az összeg, amit erre lehetett volna fordítani.
Ezért sajnálom, hogy akkor elmaradt a büntetés-végrehajtási intézetek építésének ez a programja, mert ez alapozta meg azt, hogy ez az összeg végül is az elítéltek számára lett kifizetve, nem pedig új büntetés-végrehajtási intézetek épültek. Nagyon örülök, hogy a kormány meggondolta magát, és belátja, hogy ez milyen súlyos probléma, és valóban valódi megoldást kíván a jövőben erre a problémára felmutatni; mi ezt természetesen támogatjuk.
Mi folyamatosan és következetesen, 2016-ban is és azóta is a rend pártjaként azt szolgáltuk, hogy ezek az összegek ne az elítéltekhez kerüljenek, hanem elsősorban áldozatvédelemre kerüljön sor ebből a pénzből, és ne a társadalom felháborodását váltsuk ki, hanem éppen hogy megnyugtató intézkedéseket hozzunk. Köszönöm szépen a figyelmet.
(12.50)
