DR. TÓTH BERTALAN
DR. TÓTH BERTALAN
DR. TÓTH BERTALAN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szoktuk mondani, hogy röpül az idő. Tavasztól őszig gyorsan elrepült ez a nyár.
A koronavírus elleni védekezés tekintetében viszont ez rendkívül sok idő volt, és ez a rendkívül sok idő tétlenül telt el, legalábbis a védekezés szempontjából. Persze, volt Adria, jacht, nyaralás, Balcsi, volt segítség Mészáros Lőrincnek, a vadászkiállításnak, a Tenisz Szövetségnek. De ne csináljanak úgy, mintha nem tudták volna, hogy jön a második hullám! - na nem a tengeré, hanem a vírusé. (Dr. Rétvári Bence: De szellemes!)
Elmondták a virológusok, nagy baj lehet, majd eltűntek a képernyőről. Tavasszal még azt mondták, hogy ősszel lesz vakcina, de sajnos nem lett. Akkor mégis mit tettek, hogy a jelenlegi és a várható helyzet ne alakuljon ki? Három súlyos hibát biztosan elkövettek. Hiába mondták, nem készítették fel az egészségügyi ellátórendszert a várható helyzetre, nem bővítették a tesztkapacitást, nem gondoskodtak a szakemberképzésről.
A Magyar Orvosi Kamara nemcsak a béremelést nevezte meg szükséges intézkedésnek, hanem még áprilisban fogalmazott meg javaslatokat az operatív törzs számára az őszinte kommunikációval kapcsolatban, a teszteléssel kapcsolatban, a kontaktkutatással kapcsolatban, az intenzív ellátással kapcsolatban, a betegutakkal kapcsolatban és az izolációval kapcsolatban. Ezekben az ügyekben láthatóan nem történt semmi.
Nem készítették fel az oktatási rendszert. Kiszolgáltatták a pedagógusokat, titoktartásra kényszerítették őket.
A másik ilyen hiba, hogy hamis biztonságérzetet adtak a magyar emberek számára. Elvárták a maszkviselést, a távolságtartást, de összeengedtek több ezer embert a stadionokban. Mit láttak az emberek: több ezer embert összeölelkezve. Milyen példamutatás volt ez?!
Az egy hete bejelentett szigorítások, ha egyáltalán azoknak lehetett nevezni - ingyenes parkolás, éjféltől ötig kijárási korlátozás -, újabb löketet adtak a hamis biztonságérzetnek, hogy ennyi nem elég; merthogy miniszterelnök úr azt mondta, hogy ennyi elég lesz. Olyanok voltak ezek az intézkedések, hogy klasszikust idézzek, mint vászontarisznyán a lakat. És közben az embereken kérik számon a vírus terjedését.
A harmadik súlyos hiba, hogy a megkésett és szűkmarkú segítség miatt milliók kerültek nehéz helyzetbe: családok, nyugdíjasok, munkavállalók. Az élelmiszerárak emelkedtek, a nyugdíjak alig, a normatív családtámogatások pedig semmit. A rugalmas munkaidőkeret miatt rengeteg munkavállaló esett el a túlórapénztől, a műszakpótléktól, csökkent a jövedelmük. Nem növelték a munkanélküli-ellátás idejét sem és összegét sem. Nem biztosítanak százszázalékos táppénzt az igazolt Covid-betegek számára, ezért nem merik jelenteni a betegségüket, mert félnek a jövedelemkieséstől. Az önkormányzatok szorongatása és ellehetetlenítése pedig aljas politikai bosszú.
Ma a miniszterelnök nem jött ide a parlamentbe, nem jött ide, hogy újabb felhatalmazást kérjen. Elküldte néhány bátor emberét. Igaz, most megtette a gesztust, amit tavasszal kértem tőle (Közbeszólás a kormánypártok soraiból.), bár akkor elütötte az ellenzék kinyújtott kezét. Most időbeli korlátot szabott a rendkívüli felhatalmazásnak. Rendben, mi ezt most megadjuk. De, miniszterelnök úr, innen mondom önnek: ez már nem a bizalomról szól. Ez a felelősségről szól. Innentől kezdve nem mutogathat senkire, minden, amit tesz, vagy nem tesz, az ön és a kormánya felelőssége. A kormány kezében van minden eszköz, pénz, paripa, fegyver.
Arra kérem miniszterelnök urat, talán meghallja: ne hazardírozzon az életünkkel, több ezer ember életével, mert minden egyes halott egy ember, nem statisztikai szám; nemcsak egy idős, krónikus beteg, hanem egy édesanya, egy édesapa, egy nagymama, egy nagypapa.
Arra kérem a miniszterelnököt, hogy ne a hatalom számítson most, hanem az emberélet. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)
