DR. VÖLNER PÁL
DR. VÖLNER PÁL
DR. VÖLNER PÁL igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Asszony! Ha megengedi, nem hallható szavaira nem adok majd választ, tehát amit a végén elmondott, sajnos nem tudtam érteni. De ha jól értettem, akkor a veszélyhelyzettel, a parlament működésével kapcsolatban voltak kifogásai.
Szeretnék egy jogi tényt önnek rögzíteni. Azzal, hogy a parlament megadja a kormánynak a felhatalmazást arra, hogy veszélyhelyzet idején eljárhat, a parlament a védekezéssel kapcsolatos operatív ténykedését befejezi. Tehát gyakorlatilag azért adja át a kormánynak a jogosultságokat, hogy naprakészen, a napi változó helyzethez, esetszámokhoz, megbetegedésekhez, halálozásokhoz, akár a beszerzésekhez kapcsolódóan a kormány azonnal intézkedni tudjon.
Az önök hozzáállásától eltekintve, ha belegondolunk, hogy most lélegeztetőgépeket kellene vásárolnunk, és beterjesztenénk a parlamentnek egy ilyen kérdéskört, önök elkezdenék ugyanúgy, mint a vakcinánál, hogy akkor most az kínai legyen, orosz legyen, izraeli legyen, amerikai legyen, brit legyen… Tehát teljesen életszerűtlen az a kifogáshalmaz, amivel ön itt eláraszt bennünket. Bocsánat, hogy ezt itt az elején leszögezem.
A másik része a dolognak: ön azzal vádolja a parlamentet, hogy itt negyven törvényt fog a közeljövőben megtárgyalni, miután a parlament dolgozik.
(14.30)
Ha visszaemlékszünk a tavaszi időszakra, amikor a parlament dolgozott, és önök azt állították, hogy a parlament betiltásra került, a parlament nem ülésezik, akkor talán nem… (Tordai Bence közbeszól.) Hát, nézzék meg a nyugati sajtót, kedves képviselő úr! Éppen az önök táborába tartozók állították azt, és gyakorlatilag elismerték például a momentumosok is, hogy hiba volt egy ilyen állítást elereszteni, mert pillanatok alatt kiderült, hogy önök hazudtak. (Tordai Bence: Ki állította ezt?) A momentumos képviselők. Nézzen utána, még a… - kritika is az ő oldalukon állt! Egy táborba tartoznak, tehát ezt azért ne tessenek már tagadni! Mindennap jelennek meg a hírek, az egy lista, egy akarat, itt mindenféle statisztikákat emlegetett képviselő asszony, hogy ha összelapátolják ezt az egész halmazt, akkor az mi mindenre elegendő; vagy éppen Karácsony Gergely posztjára, ha gondolunk.
Önök most is csak arról ábrándoznak, hogy hogyan tudnak majd választásokat nyerni. Illetve nem is a választásokon nyerni; ha jól értettem, akkor a Trump kapcsán is azt használta képviselő asszony, hogy megverni. Tehát önök mindig verni akarnak, önök mindig gyakorlatilag össze akarnak fogni valami ellen. Egyszer már valamiért kellene összefogni, és tényleg nyerni kellene, és nem vereségre ítélni a többieket. Mert ez az ország ennek az elszenvedője 1944-45 óta, hogy önök mindig így álltak ezekhez a dolgokhoz.
Bocsánat, hogy ilyen messzire kanyarodtam. De az Alaptörvény módosításáról is hadd ejtsek néhány szót, ha már az Igazságügyi Minisztérium ennek a törvénynek az előterjesztője. Ha megnézzük megint csak a közelmúlt történéseit, akár ’94-ben vagy 2002 után, hogy mik történtek, akkor nagyon is jogos elvárás az, hogy vannak olyan értékek, amelyeket meg kell védeni a lehető legmagasabb szinten, lehetőleg akár úgy, hogy kétharmados konszenzussal lehessen csak rajta változtatni.
Ha arra gondolunk, hogy önök 2010 előtt a talpunk alatt lévő ivóvízkészleteket akarták eladni, gyakorlatilag vizitdíjat, kórházi napidíjat akartak bevezetni, ami szintén ezekben a kritikus időkben, azt hiszem, hogy erősen kifogásolható gyakorlat lenne, akkor a másik oldalról pedig az ellátásokat igényelik azoknak, akik gyakorlatilag az elszenvedői ennek a járványhelyzetnek. (Kunhalmi Ágnes közbeszól.)
És ha megnézik a Magyar Közlöny utóbbi számait, akkor folyamatosan azt láthatják, hogy kinek milyen adót nem kell befizetnie, ki milyen térítésmentes juttatásokban részesülhet, kinek a munkahelyét hogyan tudjuk megóvni, milyen támogatásokat kapnak a vállalkozók, akkor kiderül, hogy önök egy másik világban élnek, amikor itt a szemünkre akarják vetni azt, hogy a kormány nem cselekszik, meg elkésett.
A másik kérdéskör, hogy mikor vezetünk be egy intézkedést és az mennyire hatékony: könyörgöm, van olyan, hogy arányosság! Ennek az országnak, amellett, hogy az életeket meg kell mentenünk, működnie kell. A gyerekeknek majd tavasszal érettségizni kell, ugyanúgy, mint ahogy tavasszal történt, bár önök ellenezték, és azt akarják, hogy álljon meg az élet. Hogyan mentek volna egyetemre, hogyan folytatták volna a tanulmányaikat? Önök következmények nélkül kritikákat fogalmaznak meg, tehát egyszerűen nem élnek benne a mai magyar valóságban.
Kiforgatják Gulyás miniszter úr szavait, amikor az idősek védelméről olyan kiemelten beszélt, hogy oda kell rájuk figyelni, mert mi egymásra nem jelentünk akkora veszélyt, mint amennyire az időseket fenyegeti ez a fajta járvány, ön meg úgy állítja be, mintha mi itt a parlamentben fertőzhetnénk egymást, és arra biztatott volna bennünket. Hát, kérem, kikérjük magunknak! Köszönöm. (Kunhalmi Ágnes: Most mondta el! -Taps a kormánypártok padsoraiból.)
