DR. NAGY ISTVÁN
DR. NAGY ISTVÁN
DR. NAGY ISTVÁN agrárminiszter: Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Szeretnék élni néhány szó erejéig vele, hiszen szeretném képviselőtársaim aktivitását, véleményét, hozzászólását megköszönni, hogy elmondták a véleményüket e törvényről, és megfogalmazták azon kérdéseiket, amelyekkel jobbá tudjuk tenni ezt az előterjesztést.
(1.50)
Bizton állíthatom, hogy jó döntést hoztunk akkor, amikor horgászok kezelésébe, fenntartásába adtuk a természetes vízfelületeinket, hiszen mutatják mindezt az ökológiában bekövetkezett változások, a halgazdagságban, fajgazdagságban bekövetkezett változásoknál is mutatja mindazt, hogy a természetközeliség hogyan változott, és hogy hány ember lett sokkal közelebb a horgászat útján a természethez. Tehát mindenképpen egy jó döntés volt, és köszönöm szépen Czerván államtitkár úrnak, hogy ezt megerősítette és fel is hozta.
Steinmetz Ádám képviselőtársamnak szeretném megköszönni a véleményét és a hozzászólását, mindig jó vele halas témákról beszélni, hiszen egy nagyon elkötelezett, lelkes ember, aki a balatoni halért életét és vérét - és ez egy nagyon helyes dolog, mert nagyon inspiráló és nagyon hasznos is mindez.
Szeretném jelezni, hogy a kormányzat erőfeszítéseket folytat azért, hogy a halfogyasztást növelje, mert társadalmilag, egészségügyileg, mindenhogy fontos és hasznos dolog lenne. Ezért van a „Kapj rá!” program, amit az Agrármarketing Centrum az Agrárminisztériummal finanszíroz, vagy éppen a halpéntek, amellyel szeretnénk a társadalomba gyakorlat szintjén, szokásjog szintjén visszavinni, hogy ha péntek, akkor halfogyasztás, és ezzel is segíteni azt, hogy meglegyen.
Köszönöm az elismerését a koronavírus-járvány idején a tógazdaságok támogatására, hiszen egy fontos szempont volt, és köszönöm azt is, hogy jelezte, hogy igen, a szakmában lévők, a gazdálkodók támogatják ezeket javaslatokat, hiszen zömmel a tőlük jövő észrevételeket, szakmai szempontjaikat sűrítettük egybe e törvénymódosítás kapcsán. Kritika volt az informatikai eszközök hiánya, szerintem a Mohosz a tavasszal meginduló pályázatai útján ebben tud segíteni majd. Az amur és a busa kapcsán, és itt nagyon fontos az engedély kérdése, és azt kell mondanom, hogy nem engedélyköteles, tehát eddig is lehetett telepíteni, és ezután is lehet az amurt és a busát, ők a kivételek a nemzetközi szabályainkban is. Tehát üzenjük innen e kései órában a tógazdaságoknak, hogy lehet amurt és busát telepíteni mindenképpen, itt az „engedélyes” szón a hangsúly.
Földi László képviselőtársamnak mondom, hogy köszönöm a hozzászólását, hogy fontos a szemléletváltozás, hogy zsákmányszerzés helyett a halállomány természetes fejlődését segítik ezek az intézkedések. Valóban így van, ez volt a legfontosabb cél.
Varga László képviselőtársam vetette föl, hogy mennyire időszerű ez a javaslat, és azt kell mondjam, hogy mindent a maga szempontjából kell vizsgálni. Vannak időbeli kötelezettségek, amelyek a Mohosz kötelezettségvállalásait jelentik, hogy január 1-jével hatályba kell léptetni, nem tud várni tovább. És azt kell mondjam, hogy az az egy óra, amit rászánunk erre a vitára, mégiscsak 700 ezer embernek az érdekeit szolgálja. Bizony azt kell mondanom, hogy lehet most persze mindent azon a tű fokán nézni, hogy ma és holnap mi fontos, de a holnapután is fontos. Tehát kell készülnünk arra, hogy a normális világra is hogyan érkezünk meg. Ahhoz, hogy meg tudjunk érkezni a normális világba, ahhoz meg kell hoznunk most a döntéseket. Ahhoz, hogy aratni tudjunk, el kell vetni, és ebben jók magyar gazdák egyébként, hogy a vírusjárvány legnagyobb időszakában is mertek vetni, vagy épp a nyári időszakban az aratás zavartalan lehessen, azaz a mindennapi betevőt, az élelmiszert lehessen biztosítani.
A bírságnövelés kapcsán fogalmazódott meg kritika, hogy miért is kell. Az az igazság, én mindig azt vallom: egy bírságnak elrettentőnek kell lenni, hiszen nem kell arra biztatni senkit, hogy megéri vagy nem éri. Ez nem lehet, hogy fölmerüljön, soha nem lehet, hogy megérje a tévútra térni, és egyébként pedig a hivatalos válasz, ezt elárulom önnek, így szól, hogy a jogszerűtlen tevékenységgel azonos mértékűnek kell lennie. Tehát a jogszerűtlen tevékenységgel elérhető haszonnal azonos értékűnek kell lenni a bírságnak is ahhoz, hogy ez a történet legyen. Ezért van a növekedés mindösszesen.
Vadai Ágnes képviselőtársamnak köszönöm az elismerő szavait, és azt, hogy még több támogatás kell az ágazatnak. Valóban így van, dolgozunk azon, hogy legyen, és azt a jó hírt tudom mondani mindnyájuk számára, akik az intervenciós felvásárlás kérdését forszírozták és biztattak bennünket arra, hogy folytassuk, és kedves Varga képviselőtársamnak is mondom, hogy azért kell foglalkozni ezzel a törvénnyel, mert most teremtjük meg a lehetőségét törvényileg, hogy lehessen élni ezzel a lehetőséggel, hogy meg tudjuk ismételni, ha szükséges, az intervenciós felvásárlás kérdését.
Az az igazság, azzal kapcsolatban, hogy a mezőgazdaság többi ágazata mennyire fontos vagy mennyire sem, csak jelezni szeretném, hogy e nehéz időszakban is, mondjuk, az ÁTK-s pályázatokat most zártuk le, a legjobb örömhírt tudom mondani: 50 milliárdra terveztük a plafonját, és sokkal több, 250 milliárdra jött az igény. Most ezerrel azon dolgozunk, hogy hogy tudjuk megadni ezt a 250 milliárdot. Mert akkora lökettel tudunk akkor az állattenyésztésben menni előre, és olyan megújulása lehet a magyar állattenyésztésnek, ami soha vissza nem térő alkalom. Tehát az összes visszahulló pénzeket és mindent csoportosítunk, és keressük a lehetőséget arra, hogy ezt a szándékot, ezt a bizalmat, ezt a beruházási szándékot, akaratot, lelkesedést tudjuk támogatni a gazdatársadalomban. Úgyhogy a többi ágazattal is foglalkozunk. Koronavírus-járvány ide, koronavírus-járvány oda, a magyar gazdákat nem tántorítja el semmi, hála istennek, attól, hogy menjenek előre, mert érzékelik, hogy ezt egyszer leküzdjük, és utána a normális világban mégiscsak menni kell.
Mitől február 1., és mitől január 1.? A közfeladat-ellátás január 1-je, ugyanakkor a gazdasági stabilitásról szóló törvény szerint hosszabb felkészülési időt, tehát egy adott időt kell biztosítani, hogy a bírságot hogyan lehessen beszedni. Ettől van ennyi, ilyen egyszerű a jogszabályi válasza ennek a kérdésnek.
És jött a feketeleves: Magyar képviselőtársam, aki teljesen másról beszélt, mint amiről a törvénynek hivatása lenne, de ha föltette kérdést, nem fogok elfutni előle, elmondom. A szurkapiszka megjegyzésére a Mohosz elnökével kapcsolatosan azt kell mondanom, hogy az ágazat első embere itt van, a miniszter itt van, én azt hiszem, megfelelően van képviselve az ágazat, és mindnyájunknak vannak egyéb feladatai, amiért helyt kell állni, hiszen nemcsak Mohosz-elnökről van szó, hanem egyéb funkciója és feladatai is vannak.
És akkor a halászok és a megállapodás kérdése. Egy nagyon fontos szempontot el kell mondani: a megállapodáshoz kettő fél kell. Ezek a halászok többféle ajánlatot kaptak, többféle lehetőséget kaptak, még akkor is, amikor én államtitkár voltam, mert nálam kezdték először. De nem akartak elfogadni semmit, csak a készpénzes fizetést. És ez volt, ami a megállapodást zátonyra futtatta, és gyakorlatilag ezért harcoltunk, kértük, ajánlottuk, mindnyájuk számára, amit ön fölvetett. Az invazív fajokkal valamit kezdeni kell. Pontosan itt a megoldás, hiszen ők tudnának szolgáltatni. Annyira szükség lenne arra a tudásra, amit ők tudnak, hogy menjenek és szolgáltassanak, és védjék meg a természetes vizeinket, tisztítsák meg az invazív fajoktól! Ezért pénzt kapnak, hiszen minden horgászszervezet, egyesület ezért fizet. Ez egy jó vállalkozási forma. Ez volt az egyik ajánlat.
A másik ajánlat, hogy ezt a tudást fordítsák be tógazdasági működésbe. Olyan pályázatokat mutattunk nekik, pluszpontokat ajánlottunk azért, mert nekik volt korábban ilyen tapasztalatuk, hogy induljanak és nyerjenek, hogy a vállalkozásaikat futtassák. És bevallom önnek, nem 170-ről beszélünk, tizen-egynéhányról beszélünk, aki úgy gondolja, hogy minden nemzetközi fórumot megjár, hogy készpénzhez jusson. A többiek elhelyezkedtek, megoldást találtak, és elfogadták azokat az ajánlatokat, amelyeket tettek. Hiszen a Mohosz többször ült le, több egyeztetés zajlott mindezzel, ezért mondtam önnek, a megállapodáshoz két fél szükséges. Vannak, akik nem akarnak megállapodni, rajtuk nem tudunk segíteni. Csak azzal lehet együttműködni, aki nyújtja a kezét, hogy megállapodjunk, és hajlandó együttműködni.
(2.00)
Az egy nagyon szép felvetés és szigetköziként, mosonmagyaróváriként nem is tudja az embernek a szívét jobban bizsergetni senki, mint amit a történelemben látunk, azok a tokhalak, amelyek ma elképzelhetetlenek, hogy ott a vízben legyenek. Az a helyzet, hogy vannak tárgyalások és vannak kezdeményezések arra, hogy a román fél halliftet építsen be a Vaskapuba, és tegye lehetővé így akár a tokhalaknak a felúszását, a természetes ívási környezetüknek a megtalálását.
Azt kell mondjam, hogy ez egy rendkívül jó lehetőség, rendkívül nagy várakozás van minderre, hogy ez meglegyen, és nagyon remélem, hogy fogunk tudni akár pályázatot keresni a román fél együttműködésével, az ottani miniszterkollégával. Amikor kétoldalú találkozóra kerül sor, én ezt jelezni fogom neki, hogy akár keressünk magyar-román együttműködést arra, hogy valósítsunk meg egy ilyen programot, hiszen ebben akár végig a Duna mentén az emberek támogatását tudjuk majd élvezni. Az, hogy Szigetközben egy természetes úton odakerülő vizát vagy tokhalat fogunk találni, szerintem is fantasztikus élmény lesz, és remélem, hogy a mi életünkben, akár együtt ott a vízparton, ennek örülhetünk majd. Adja isten, hogy így legyen!
Elnök Úr! Köszönöm a lehetőséget, és arra kérek mindenkit, hogy a módosító indítványai benyújtása után közösen támogassuk ezt a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps.)
