DR. STEINMETZ ÁDÁM,
DR. STEINMETZ ÁDÁM,
DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Először is köszönöm önnek, hogy e késői órán, így hajnal negyed 2 felé közeledve ön jött el közénk, és személyesen terjesztette elő ezt a javaslatot. Ebből azt tudom leszűrni, hogy ez azért van így, mert önnek fontos ez a törvény, s fontosnak tartja meghallgatni a véleményünket, esetleg a kritikáinkat azért, hogy minél pontosabb és jobb minőségű jogalkotás történjen.
Szerintem annyira már ismerjük egymást, hogy tudja, én egy vizesember vagyok, és szívügyem a hal, azon belül a balatoni hal, úgyhogy külön öröm számomra, hogy ebben a témában vezérszónokként szerepet vállalhatok.
Két éve vagyok országgyűlési képviselő, s mindig az őszinte beszéd híve voltam, és a tisztelet hangján szoktam az érveimet felvonultatni. S hát, emberek vagyunk, tisztelt képviselőtársaim, politikusok, de emberek, és bizony jólesik a méltatás és jólesik a köszönet. Nem is olyan régen Rétvári Bencétől kaptam egy köszönetnyilvánítást, mert választókerületem legnagyobb problémája, a marcali kórház ügyében számos alkalommal léptem fel és jártam el, s úgy tűnik, a kormányzat ezt meghallgatja és értékeli ezt a fajta szerepvállalást.
Úgyhogy legyünk nagyvonalúak, és engedje meg, miniszter úr, hogy én is értékeljem azt és köszönetet nyilvánítsak azon tógazdaságok, haltermelők nevében és kifejezett kérésére, amelyek idén tavasszal a koronavírus-járvány okozta piaci zavarok által kerültek nehéz helyzetbe, s többek között az ön segítségével és több száz millió forint állami hozzájárulással tudták megoldani a problémáikat, s értékesíteni azt a halat, amit csak rendkívüli nehézséggel tudtak volna. Hozzáteszem, hogy mivel ezek a halak többségében az élővizeinkbe kerültek, ebből a horgászok is profitáltak, illetve profitálnak a mai napig. Ők lesznek a haszonélvezői a jobb fogás által.
S ha már itt tartunk: nagyon örülnének neki, ha ez nem csak egy eseti jellegű beavatkozás lenne. Segítsen az állam abban, hogy a Magyarországon megtermelt évi 17-18 milliárd forint értékű halállomány, amelynek a 30 százaléka exportra kerül, lehetőség szerint belföldön találjon gazdára, és ez egyrészt a halfogyasztás népszerűsítése által történjen meg. Ez azért is lenne segítség, mert az export megdrágítja a termelést, és komoly költségeket jelent a termelőknek. Sokkal észszerűbb lenne, ha ezt itthon tudnák értékesíteni, és ahhoz a magyar állam is tudna segítséget nyújtani. A köszönet ezért jár.
De nemcsak ezért, hanem azért is, mert én több horgász-érdekképviseleti szervezettel, egyesülettel vettem fel az elmúlt időszakban a kapcsolatot, valamint halgazdálkodóval és tógazdával is. Ők alapvetően üdvözlik ezeket a módosításokat, sőt volt olyan, aki akként nyilatkozott, hogy kifejezetten az ő kérésére kerültek bele. Nagyon örülök, hogy az agrártárca kikéri a szakma véleményét, de nemcsak kikéri, hanem meg is fogadja. Ez nem minden tárcára jellemző. Azt kérem, hogy a jövőben ezt a jó szokásukat tartsák meg.
Az előttünk fekvő törvényjavaslatra, a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvény módosító javaslatára rátérve: általánosságban elmondhatjuk, hogy ez a módosító javaslat a hatályos törvényt pontosítja, aktualizálja, bizonyos korrekciókat tesz, amire bizony szükség van, az elmúlt hat év során a legnagyobb jóindulattal meghozott szabályozás ellenére is. Az élet hoz olyan dolgokat, amikre nekünk reagálni kell.
Ez egyrészt észszerűsítés, másrészt pedig szankcionálás. Itt azért megjelentek szankciók, durvább szankciók is az eddigiekhez képest. De a Jobbik mindig is a rend pártján állt, és fontosnak tekintjük a jogkövető magatartást. Azt gondolom, hogy aki eddig sem vétett a törvény ellen, az ezt követően se fog, aki pedig eddig vétett, azt pedig eltántoríthatják ezek a változások.
Alapvetően két kritikát fogalmaznék meg a törvénnyel kapcsolatban. Az egyik a horgásztársadalmat érinti. Sok vizsgáztató horgászszövetségnek, horgászvizsgát szervező egyesületnek okoz még mindig gondot az informatikai eszközök hiánya. Ők januártól állami vizsgáztatásban vállalhatnak szerepet, de ehhez hiányzik az informatikai eszközpark. Ilyen a laptop, a tablet. Erre kérjük, és reméljük, hogy a Mohosz talál majd megfelelő megoldást, mert, még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy januártól elvileg lehet vizsgáztatni, de ennek a háttere sok helyütt gyakorlatilag nem áll rendelkezésre.
A másik pedig a tógazdaságokat, a halászszakmát érinti. Konkrétan a jelen törvénymódosító javaslat 16. § (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy a halgazdálkodási hatóság halvédelmi bírságot szab ki azzal a személlyel szemben, aki idegen és nem honos fajokat haltermelési létesítménybe engedély nélkül telepít. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez tényleg szakmai dolog. Bizonyára tudják, hogy melyik az őshonos hal, melyik az invazív és melyik a nem őshonos. S való igaz, hogy ezeknek a halaknak nemkívánatos a jelenléte az élővizeinkben. Ezt meg kell oldani, mert a tógazdaságokból akarva-akaratlanul sokszor átkerülnek ezek a halak.
Viszont azt is látni kell, hogy például a Balaton déli részén található tógazdaságok közül több tógazdaság jelentős amur- és busatermeléssel foglalkozik. Egyébként ezek egyike sem őshonos magyar hal. Ezeknek a halaknak a termelése elmondásuk szerint kifejezetten kívánatos. Kívánatos azért, mert a víz minőségére jótékony hatással van, egyrészt azért, mert a busa a növényi alkotórészeket fogyasztja, sokszor naponta testsúlyának akár a többszörösét is képes megenni. Ez a Balatonban nem jó, mert pusztítja a nádast, a tógazdaságokban viszont igen. S ha megengedik, röviden a busa jótékony szerepéről is szeretnék beszámolni. Ez pedig elfogyasztja azt a bizonyos kékalgát, azt a toxikus planktont, amitől a pontynak és a nemes halaknak iszapízük lesz az elkészítést követően, s amit a magyar konyha nem szeret. Valószínűleg azért is ilyen alacsony, 6,5 kg/fő az éves átlagos halfogyasztás Magyarországon, mert ilyen halak is forgalomba kerülhetnek.
Ezenkívül ezek a halak növelik a biodiverzitást, ami szintén fontos dolog az élőhelyen. S van gazdaságossági szempont is, mégpedig az, hogy ezek az úgynevezett olcsó kategóriájú halak. Ezek azok a halak, amelyek feldolgozva egyrészt kiváló kulináris élményt okoznak, másrészt pedig a kispénzű emberek is hozzá tudnak férni. Ha ezeket a halakat diszkrimináljuk akár ennek a jogszabálynak a bevezetésével, akkor ezek az emberek szinte biztos, hogy nem fognak helyettesítő termékként a 2500 forintos pontyfilére áttérni. Tehát ez a halfogyasztásnak sem kedvez, és nem kedvez a haltermelőknek sem. Ezért megfontolásra érdemesnek tartanám, hogy kivételt tegyünk a fehér és a pettyes busával, valamint az amurral kapcsolatban, az általam előbb elmondottakra tekintettel.
Végezetül megköszönöm miniszter úrnak és a vitán ilyen késői órában részt vevő képviselőtársaimnak a kritikát és az észrevételeket, s nagyon bízom benne, hogy a Mezőgazdasági bizottság munkájában is folytatódik az a hagyomány, hogy szakmai viták folyjanak, és minél jobb minőségű törvények szülessenek. Bízom benne, hogy ehhez én is hozzá tudtam járulni építő jellegű kritikával. Remélem, meghallgatják. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)
(1.20)
