MAGYAR ZOLTÁN

Teljes szövegű keresés

MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Nem a szép szavakkal szeretném indítani a felszólalásomat, mert Steinmetz képviselőtársam már elmondta azokat a pozitív dolgokat, amelyeket egyébként én is el tudnék mondani az előttünk fekvő jogszabályról, és amelyek tényleg támogatható fejezetek.
Én inkább azzal kezdeném, hogy amikor legutoljára erről a témáról részletesen tudtunk beszélni, a 2013-as törvény eredeti elfogadásakor, mi, jobbikosok nagyon csúnyán át lettünk verve. Támogattuk akkor a jogszabályt, és egyébként ezt a benne fekvő paragrafusok döntő része indokolta is. Ugyanakkor a vitában megkérdeztem elődjét, Fazekas miniszter urat, hogy a 170 halászcsaláddal mégis mi lesz, akiket ezen törvény hatálybalépését követően elég nehéz helyzet elé állít az élet, hiszen megszűnik törvényből fakadóan a megélhetésük, amit akár sok-sok generáción keresztül űztek apáról fiúra szállva jellemzően.
Akkor két javaslattal álltam elő. Egyrészt azt kértem a Háztól, hogy természetesen a Jobbik is figyelembe veszi, hogy a világ eltolódott a horgászat irányába, és egy sokkal szélesebb társadalmi réteget érint, akiknek elsődlegesen figyelembe kell venni az igényeit, tehát nincs is ezzel semmi baj, de ha már egyszer a magyar állam, a magyar Országgyűlés döntése okán veszíti el ez a 170 család a megélhetését, legalább az eszközeik legyenek kártalanítva. Ez volt az egyik, amit az ő követelésükként ide, a Ház elé hoztam. A másik pedig az a javaslat volt, hogy kimenő jelleggel szűnhessen meg ez a szakma. Tehát vagy az egyik, vagy a másik feltétel álljon meg, hogy ne egyik pillanatról a másikra veszítsék el a megélhetésüket, hanem a magyar állam ne adjon ki újabb engedélyeket természetes vizeken történő halászatra, de a meglévők tudjanak kifutni, amíg úgy gondolják, hogy egészségben űzni kívánják ezt.
Egyik sem valósult meg, egyetlen forint kártalanítást sem kaptak, és az a helyzet, hogy él bennem az a gyanú, ami sajnos több mint gyanú, hogy semmi másra nem játszanak önök, mint hogy leteljen az öt év, és január 1-jét követően semmiféle jogalapjuk nem lesz a magyar állammal szemben ezt az igényüket érvényesíteni. Ezúttal is biztatnám őket, hogy ne várják ki ezt az öt évet és harcoljanak az igazukért. Már csak azért is, mert konkrétan három minisztérium több minisztere, fél tucat államtitkára a legkülönbözőbb helyeken ígérte meg, hogy megoldódik a problémájuk. Ezek a helyek volt az én írásbeli kérdéseim, felszólalásom, más ellenzéki képviselőtársaim felszólalásai. A kormányinfón konkrétan újságírók kérdésére tudom idézni hosszasan azokat az ígéreteket, amelyek elhangoztak és mind ez idáig ezekből nem lett semmi.
A legutolsó ilyen felvetésemkor, mintegy három héttel ezelőtt Farkas Sándor államtitkár úr odáig elment, hogy gyakorlatilag rapsicoknak nevezte en bloc mind a 170 halászcsaládot. Még ha volt is közöttük olyan, aki elkövetett hasonló cselekedetet, azt nyilvánvalóan a törvény erejénél fogva elkapták, megkapta a büntetését. Lehet, hogy volt ilyen, nem ismerek ilyet, de elképzelhető, de ez biztosan nem jogosít fel senkit, még egy államtitkárt sem arra, hogy 170 családot így minősítsen, és gyakorlatilag ezzel söpörje le az ő teljesen jogos igényüket. Volt ígéret számukra azzal kapcsolatban, hogy majd munkát ajánlanak nekik, jelzem, ez sem történt meg. Beszéltem olyan halászokkal, akik több alkalommal jártak a Mohosz legkülönbözőbb szerveinél országos szinten is.
Tényleg, ha már Mohosz, akkor Szűcs Lajos képviselő urat keresem vagy keresném, de nyilván nincs benn a magyar Országgyűlésben. Miért is lenne benn a halgazdálkodásról szóló törvény vitájában és a horgászokat érintő törvény vitájában a Magyar Horgász Szövetség elnöke? Ez persze költői kérdés volt. Ő is szemtől szembe már nem volt ilyen nagyvonalú a halászokkal, és gyakorlatilag elküldte őket melegebb éghajlatra. Most nem idézném, mert még a szót is megvonnák tőlem, amit ő használt ezekkel az emberekkel szemben. Tehát azt hiszem, nagyon méltatlan és megalázó, ahogy a magyar állam hozzájuk viszonyult, főleg azon ígéretek tömegének tükrében, amit hosszasan idéztem az akkori felszólalásomban is.
Tehát erre mindenképpen szeretnék választ kapni, mert gyakorlatilag összefügg ezzel jogszabállyal, hiszen annak a 2013-as törvénynek a módosításáról van szó, ahol elmulasztották ezt a problémakört kezelni. Nagyon jó lenne, ha miniszter úr bármi megnyugtatót tudna ezzel kapcsolatban mondani. Ez tényleg nemcsak erről a 170 családról szól, hanem az állam szavahihetőségéről, a Fidesz-kormányzat komolyanvehetőségéről szól, és arról, hogy ha valakinek, egy társadalmi csoportnak a szemébe néznek és ígérnek nekik valamit, akkor ezt képesek-e betartani, és tudják-e vállalni később is ezt az ígéretet.
Ennyit talán ezekről a halászcsaládokról, akiknek a személyes tragédiáit és az azóta eltelt időszakot is még hosszasan lehetne elemezni, de tényleg nem ezen törvény tárgya, pláne nem fél 2-kor szeretném ezt részletezni, meglesz ennek a módja.
(1.40)
A Mohoszt már említettem. Itt azért a visszaélésekre is felhívnám a figyelmet, például miniszter úr választókerületében fordul elő, hogy ha egy horgásztavat, mondjuk, Mészáros Lőrinc szerez meg, akkor a Mohosz közreműködésével gyakorlatilag egyetlen nap alatt el lehet lehetetleníteni az összes horgászt napi 23 ezer forintos díjért, amit elvárnának egynapi horgászatért. Tehát nem tartom egy jó iránynak, hogy magánérdekek megsegítésére ilyen lépésekre is képes akár a Mohosz. Erre mindenképpen oda kellene figyelni, legyen szó akár Mészáros Lőrincről vagy bárki másról.
Ha már a természetes vizek és a halászat megszüntetése, őszintén aggódok, és ezt már a törvény eredeti vitájakor is kifejtettem, hogy az invazív fajokkal valamit kezdeni kell. És itt legfőképpen azokról a kártékony ikrafogyasztó vagy egyéb invazív fajokról beszélek, amelyek kiszűrésére, amelyek vizekből való eltávolítására a horgászat teljesen alkalmatlan jellegéből fakadóan, hiszen más halfajokat céloz meg a horgászat, ez így természetes. De pont itt jönne be egy természetvédő halászat jelentősége, hiszen a halászat technológiájából fakadóan alkalmas lehet arra, hogy létrehozzunk vele, mondjuk, egy olyan szelektív halászatot, amelyik kifejezetten a magyar őshonos halfauna ellenségeire fókuszálva tudja a vizeinket karbantartani. Erre tényleg nagyon nagy szükség lenne, úgy általánosságban minden természetes vizünkön.
Szintén a kései órákra hivatkozva most nem mennék bele, hogy mondjuk, a vízi puhatestűek vagy a vizeinkben található őshonos rákok körében micsoda fajtapusztulás következett be az elmúlt évtizedekben, felgyorsulva egyébként az elmúlt pár évben. Gyakorlatilag eltűntek mindkét csoportban az őshonos fajok, és ezen problémák jelentős részének is az invazív fajok és az általuk okozott, és terjesztett betegségek állnak a hátterében. És sajnos úgy néz ki, hogy a halaknál is ebbe az irányba fordultunk el.
Komoly kutatások szólnak arról, hogy természetes vizeinkben milyen rossz arányok kezdenek kialakulni, és hogy kezd átfordulni az egész az invazív fajok javára. Tehát itt is újra visszatérnék arra, hogy igenis lenne szerepe a halászatnak akár természetvédelmi oldalról megközelítve is.
De én komolyan gondoltam azt is, amit már korábban többször felvetettem, hogy akár nemzetközi harcra is hívnám és biztatnám a kormányt a magyar halfauna védelmében. Gondolok itt arra a történelmi bűnre, hogy a Vaskapu megépülése óta nem volt egy olyan magyar kormányzat, aki élére állt volna annak a kezdeményezésnek, hogy az alapvetően tengerben élő tokfajok újra fel tudjanak jönni ívni a Szigetközbe - hogy ismét miniszter úr választókerületét idézzem - vagy a Tiszahátra, és elérjük azt az állapotot, ami évszázadokig természetes volt, hogy a magyar nagy folyóinkon, a Dunán, a Tiszán és a többin 3-4-5 mázsás anyahalak úsznak fel, hogy aztán megpróbáljanak sikerrel ívni. És hát ez, mondanom sem kell, hogy milyen egyéb hasznos vetületekkel jelentkezne, főként, ugye, a folyóparti településeinken és a horgász-halász társadalomban.
Most már úgy érzem, hogy egy olyan projekt lehetne, egy olyan szabadságharc lehetne a kormánynak, amihez a nemzetközi hangulat is adott, hiszen mikor máskor ne lenne időszerűbb előállni egy ilyen természetes környezetvédelmi kezdeményezéssel, mint épp olyankor, amikor a korszellem azért ebbe az irányba segítené a munkát.
És akkor a magyar ívóhelyek és az egész ökoszisztémára gyakorolt hatása problémájáról még nem beszéltünk. Itt is nagyon komoly ígéretek hangoztak el, és ez összefügg a turizmussal, a horgászturizmussal is, hiszen nemcsak akkor lesz horgászparadicsom hazánk, ha majd telepítjük folyamatosan a kívánt halakat, halfajokat, hanem akár saját szaporulatból is képesek lesznek ezek a populációk fennmaradni, sőt szaporodni. Itt is rengeteg feladat vár ránk, amire szintén biztatnám a kormányt, és amivel kapcsolatban főleg csak ígéretek hangoztak el.
Halételekről meg a halfogyasztással kapcsolatban itt már több képviselőtársamtól is hallottunk nagyon megszívlelendő tényeket. Én is aláhúznám azt a brutális számot, hogy nagy küzdelmek árán… És ebben nem vonom el a kormány érdemeit, hiszen volt itt a halfogyasztásra biztató, államilag támogatott kampány is. Ezt mindenképpen egy jó dolognak tartom, de ez mégiscsak egy 6-6,5 kilogrammos éves átlagos halfogyasztásig jutott el, aminek egy jelentős része, ugye, ráadásul tengeri hal, miközben az európai átlag valahol 20 kilogramm környékén van, ha jól emlékszem. Tehát még nagyon-nagyon sok a teendő, főleg annak tükrében, hogy ez nem mindig volt így. Vannak olyan kutatások, amelyek szerint a magyarság Kárpát-medencében történő tartózkodásának jelentős idejében az átlagos ember fehérjebevitelének nagyobb aránya halból származott. Hol vagyunk ma ettől?
És akkor ilyenkor, ha szóba került a halászcsaládok meg az egész problematika, akkor mindig felmerül az emberben az a kérdés, főleg itt a kormány múltját figyelembe véve, hogy mégis milyen érdekek motiválhatták önöket abban, hogy bűnbakot találtak 170 családban, és ráadásul át is verték őket csúnyán. Egyrészt nyilván a szavazatszerzés adódik, hiszen a horgásztársadalom egy sokkal jelentősebb szavazótábor, és meg is kell nekik adni, ami jár, ebben vita nincs közöttünk.
A turizmus is egy fontos szempont, főleg, miután komoly kormányközeli vállalkozói befektetések történtek ezen a területen, de az is észrevehető, és ezt a régi tógazdaságok tulajdonosaitól tudom, hogy azért amióta a természetes vizeken megtiltották a halászatot, és gyakorlatilag a bűnbakképzés megtörtént, azóta azért jelentős kormányközeli érdekek is megjelentek tógazdaságoknál, érdekes módon a támogatások is utána indultak meg. Tehát itt azért mindenképpen egy számító magatartás, ami szerintem nem egy jó jelenség. Tehát, ha minden egyes ágazatnak addig kell várni az állami segítségre, amíg nem jelenik meg valami kormányközeli vállalkozás, addig az szerintem nem egy normálisan működő ország.
Végezetül egy gondolat arra, hogy ugye, tavasszal volt ez az intervenció az állami halfelvásárlással kapcsolatban. Itt arra biztatnám miniszter urat, hogy fontolják meg ennek a programnak az újraindítását, hiszen ugyanaz a fajta vásárlási pánik, az a fajta vásárlási láz és az azt követő ellátási nehézségek még talán nem jelentkeztek a polcokon, mint tavasszal, de maga az egészségügyi helyzet és az ebből fakadó általános társadalmi, negatív gazdasági következmények súlyosabbak lehetnek, mint tavasszal; illetve az egészségügyről már bőven kijelenthetjük, hogy nagyságrendileg súlyosabb.
Tehát mindenképp érdemes lenne folyamatosan monitorozni ezt a területet is, egyeztetni a tógazdaságokkal, és azt kérjük, hogy az állam legyen kész akármikor egy ilyen intervenciós program elindítására, még akkor is, ha bízhatunk abban, hogy a karácsonyi szezon megoldja majd piaci alapon is ezt a kérdést, de mindenképp figyeljen oda a kormányzat arra, ha mégis szükségessé válik a beavatkozás.
Én röviden ezeket szerettem volna ezen a kései vagy korai órán - kinek hogy tetszik - elmondani, és nagyon örülnék, ha választ kaphatnánk végre arra, hogy miért nem lehet kártalanítani azokat, akiknek meg lett ez ígérve több miniszteren, több államtitkáron keresztül is, és hogy esetleg az invazív fajok visszaszorításában milyen szerepet kaphatnak, ami mindenki számára megnyugtató lehet. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem