DR. VADAI ÁGNES,
DR. VADAI ÁGNES,
DR. VADAI ÁGNES, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok fontos dolog elhangzott ebben a vitában. Engedjék meg, hogy először is üdvözöljem, hogy a kormány benyújtott egy ilyen javaslatot. Azt tudom mondani, a mai napon ez az egyetlen olyan javaslat, amely szolgálja a magyar polgárok érdekeit egy ilyen válságos időszakban. Nem szeretném elvitatni a többi törvény fontosságát, hiszen nyilvánvalóan lesznek még fontos törvények, de ez valóban szolgálja ennek az országnak az érdekét.
Nem szeretnék arról vitát nyitni, hogy mi a család, tisztelt képviselőtársaim, már csak azért sem, mert én azt gondolom, hogy a család, legalábbis az én értelmezésemben, nem kizárólag jogi kategória. Sőt! Az egy nagyon fontos érzelmi kategória. Én azt gondolom, hogy karácsonykor ebben az országban reményeink szerint nagyon sok család ülhet majd együtt, mert végre megteszik azokat az intézkedéseket, amire szükség van, például a tömeges és ingyenes tesztelést, és akkor lehet, hogy nem olyanok fognak ülni a karácsonyi asztalnál, akik az önök meglehetősen szűk, és azt kell mondanom, szűk látókörű családfogalmába beleillenek. Szerintem ez egy érzelmi kategória, és ennek az országnak az tenne jót, ha nem szűkítené azok körét, akik családként gondolnak saját magukra, hanem inkább bővítené és megteremtené ezt a lehetőséget.
Én szintén egyetértek mindazokkal a képviselőkkel - ha jól hallottam, Dunai Mónika képviselőtársam beszélt arról, de más képviselők is megemlítették -, akik azt mondják, hogy a gyermek az első, a gyermek a legfontosabb. Én ezt nem vitatom el, sőt kifejezetten egyetértek vele. Azt viszont nem szeretem, ha ebben a Házban sokszor név szerint tudjuk, hogy kik azok a gyerekek, akik fontosak. Ezt szeretném hangsúlyozni. Szerintem minden gyerek fontos, teljesen mindegy, hogy az illetőt Ráhelnek, Istvánnak vagy Ádámnak hívják. Nekem mindegy. Minden gyerek fontos. Nem szeretnék egy olyan országban élni, ahol konkrét gyerekek legyenek fontosak akkor, amikor törvényt alkot ez a Ház.
Én nagyon jónak tartom azt, amikor államtitkár úr arról beszél, hogy mindent meg kell tenni a gyerekek érdekében, s amikor az ön minisztere arról beszél, hogy a gyerek a legfontosabb, minél több olyan lehetőséget kell teremteni, hogy a gyerekek számára jó legyen ebben az országban élni. Akkor tisztelettel szeretném kérni, legyenek szívesek intézkedjenek, hogy a mosonmagyaróvári kórház gyerekosztálya tudjon gyerekeket fogadni, mert két nappal ezelőtt azt mondták, hogy nem tudnak gyerekeket fogadni.
Szerintem intézkedni kellene a tekintetben is, hogy valamennyi gyerek, akinek a szülei szeretnék, hogy megkaphassa az influenza elleni védőoltást, az megkaphassa, merthogy ma nem jut el minden gyerekhez. S nagyon szépen kérem önöket, ne mondják azt, hogy eljut, mert nem jut el.
(23.40)
Konkrét bizonyíték van arra, hogy hiába kérik szülők, nem kapják meg ezt az influenza elleni oltást. Nagy örömünkre szolgál, hogy miniszterelnök úr megkapta, de vannak olyan gyerekek ebben az országban, akiknek nem jut. Szerintem ez is hozzátartozik ahhoz, hogy a gyerek az első.
Én azt is gondolom, hogy ez a javaslat, amely - ahogy itt több képviselőtársam elmondta - a csecsemőgondozási díj összegét emeli, egy jó javaslat. Államtitkár úr, hogyha elfogadja a segítő szándékunkat ebben, én a következőt szeretném javasolni. Szerintem ez a törvény így majdnem tökéletes. A dátumokat kellene kijavítani. Azt javasolnám, mivel ez nem volt sürgős, tehát ezt nem kellett sem kivételes, sem sürgős eljárásban benyújtani, mármint az önök részéről ez az igény nem merült föl, de mi lenne, hogyha ez a hatálybalépés 2021. január 1-jétől lenne, és mivel a kormány megkapta az Országgyűléstől a felhatalmazást a rendkívüli jogrendre, mielőtt a törvény hatályba léphetne, egy ilyen rendeletet, pont egy ugyanilyen szövegű rendeletet, tehát, magyarul, nem kell dolgozni, nem úgy, mint a múltkori rendeleten, amit nem sikerült igen gyorsan kiadni, de ezzel a rendelettel már nem kellene dolgozni, és azt mondaná a kormány, és ebben messzemenően támogatni tudnánk, hogy december 1-jétől lenne ez.
Szerintem ez nagyon pozitív, nagyon előremutató ebben a válságos, járványidőszakban, amikor látható módon, és ezt nyilván önök sem tagadhatják el, hiszen az adatokból látják, nemcsak egészségügyi és járványügyi válság van Magyarországon, hanem kialakult egy gazdasági válság és az ehhez kapcsolódó szociális válság is, amely, csak szeretném jelezni, hogy nem pusztán a legszegényebbeket érinti. Képviselőtársam elmondta, hogy ez nyilván azoknak pozitív előrelépés, akik rendelkeztek előtte munkaviszonnyal, de ma Magyarországon sajnos dolgozói szegénység van. Tehát ma azzal szembesülnek olyanok, akik dolgoznak, hogy a fizetésük nem elég a megélhetésre. Tehát én nagyon fontosnak tartanám azt, hogy december 1-jével egy rendeleti formával ezt az intézkedést be lehessen vezetni.
De emellett, és ezt szeretném államtitkár úrnak szintén javasolni, szerintem más eszközöket is be lehetne vetni annak érdekében, hogy ez az Országgyűlés és a kormány az ellenzék támogatásával, mert ehhez, higgye el, megkapná a támogatást, olyan intézkedéseket hozzon, olyan, ha kell, törvényeket módosítsunk, vagy ha kell, a kormány rendeleti úton oldja ezt meg, amely valóban a gyerekek számára adna többletlehetőséget, a családok számára adna többletlehetőséget. Ilyennek nevezném én a családi pótlék megduplázását.
Én tudom, hogy sokkal egyszerűbb visszamutogatni arra, hogy mi volt az elmúlt egy évtizedben, sőt, hogy mi volt egy évtizeddel ezelőtt. De, államtitkár úr, ma már mindenkit az érdekel, hogy mi van ma, és mi lesz holnap, mert ami volt, az elmúlt, ami meg ma van, már az is bizonytalan, nem csak az, ami holnap meg holnapután lesz. Ebben az országban, képviselőtársaim, nem túlzok, ha azt mondom, hogy szerintem százezrek fekszenek le rettegve és kelnek föl rettegve, hogy mi lesz a sorsuk, hogy megmarad-e az állásuk. Egyik napról a másik napra kerülnek az emberek az utcára, lehet, olyanok is, akik éppen azt tervezték, hogy gyereket vállalnak, vagy már ott tartanak, hogy megfogant az a gyermek. Szerintem ezzel kell foglalkozni, szerintem ez a lényeges dolog. Ezért érdemes itt ülni, és megszegni azt a kérést vagy ellentmondani annak a kérésnek, amit a házelnök vagy a levezető elnök mondott, ezért hajnalig itt ülnék, hogyha azon vitatkoznánk közösen, hogy mennyi legyen a családi pótlék.
Képviselőtársaim! Több mint egy évtizede emelkedett a családi pótlék. Én biztos vagyok benne, hogy megtalálnánk közösen a forrást is erre a támogatási formára. Mondok máris egyet: szerintem fújjuk le a vadászati kiállítást, fújjuk le a vadászati kiállítást. Eddig elköltöttek, hát már nem is merem kimondani, hogy mennyit. Szerintem abból a pénzből, higgyék el, rengeteg családnak lehetne segíteni.
Van még sok jó, remek ötletem. Szerintem atlétikai stadionra sincs szükség 200 milliárdért, most nem az a helyzet van. Fontosnak tartom a sportot, szerintem kell; ha azt mondja az ország, ha azt mondja Budapest, hogy kell atlétikai stadion most ebben a helyzetben, akkor csináljuk meg. De ha önök azt mondják, hogy a család a legfontosabb, a gyerekek a legfontosabbak, akkor szerintem keressük meg, préseljük ki magunkból azokat a forrásokat, és szerintem van a költségvetésben forrás, amivel ezt tudjuk teljesíteni. És akkor, államtitkár úr, lehet, hogy nemcsak július 1-jével, hanem az idén december 1-jével lehet megemelni a csed összegét.
Szerintem nagyon fontos lenne, hogy ezeken kívül a közszolgáltatások is olyan színvonalúak legyenek, amelyek arra ösztönzik a magyar állampolgárokat, a magyarokat, hogy gyereket vállaljanak, és itthon vállalják a gyerekeket, hogy olyan legyen az iskola, hogy itt akarják iskolába járatni a gyerekeiket, hogy olyan legyen az egészségügy, hogy itt akarjanak élni ebben az országban, mert születnek ám magyar gyerekek, csak nagyon sokan nem itthon. És a legnagyobb baj, hogy ezek a magyar gyerekek, ellentétben a szüleikkel, már lehet, hogy nem fognak beszélni magyarul, és nem fogják azt megérteni, amit önök itt beszélnek a családról meg a házasságról meg erről a sok fontos dologról. Én meg azt szeretném, hogy sok magyar gyerek legyen, aki megérti azt, amit önök mondanak, megérti azt, amit mi mondunk, és vitatkoznak egymással, mert ők a jövő generáció. És nem azért fontosak ők, mert hogy ki fogja fizetni a nyugdíjat, mert az lényegtelen. Azért fontosak, mert hogyha mi fenn akarjuk tartani ezt a nemzetet, ha mi azt szeretnénk, hogy a mi kulturális értékünk, a történelmünk, a gondolataink, és képviselőtársaim, az elmúlt tízévi vitánk vagy akár csak az elmúlt 24 órás vitáink megmaradjanak az örökkévalóságnak, akkor az kell, hogy a magyar állampolgárok minél több gyereket vállaljanak. Ehhez nem elég az, hogy jövő július 1-jétől majd emelkedik a csed. Ehhez nem elég az, hogy a lakásépítés áfája, nem tudom én, mennyi lesz. Ezek nem elegek. Ehhez az kell, hogy azt érezze az a fiatal pár, szerintem mindegy, hogy házasságban vagy sem, de ez lehet egy hitvita, attól még úgyis meglesz az a gyerek, papír nélkül, szeretném mondani. Persze be lehet az embereket terelni a házasságba, bele lehet őket kényszeríteni azzal, hogy csak akkor kap támogatást, de lehet, hogy a végén ezzel csak kiterelik őket az országból, mert azt mondják ezek az emberek, hogy nem akarnak itt élni, ahol ilyen feltételek vannak.
Nem az lenne a lényeg, hogy minél több nagy, boldog család jöjjön létre Magyarországon? Ennek nem az a feltétele, hogy olyan segítségeket nyújtsunk nekik, amelyek valódi segítségek, különösen egy ilyen járványidőszakban? Ahhoz családipótlék-emelés kell, ahhoz ingyenes és jó minőségű szolgáltatások kellenek.
Államtitkár úr, a Demokratikus Koalíció ezt a törvényjavaslatot meg fogja szavazni, mert mi minden olyan eszközt támogatunk, amely ad az embereknek. Csak azt szeretném megkérdezni, és majd nyilván a viszonválaszában ezt el fogja nekünk mondani, hogy miért nem lehet ezt december 1-jei rendelettel és január 1-jén a törvénnyel, hogy emellé miért nem lehet odaírni még, hogy akkor a családi pótlék is megemelésre kerül, hogy emellé miért nem lehet odaírni még azt, hogy akkor mostantól kezdve tényleg minőségi oktatást próbálnak nyújtani a magyar diákoknak. És erről vitatkozhatunk, és nagyon szeretném, ha végre értelmes és normális, jó vita legyen arról, hogy milyennek kell lenni a minőségi oktatásnak, hogy milyen legyen az óvoda, szerintem ez egy fontos kérdés, hogy milyen legyen az általános iskola, milyen legyen a szakképzés, az egyetem, hogy olyan, amilyent önök gondolnak, vagy egy teljesen másfajta.
Ez nem csupán az önök ügye. Szeretném mondani, hogy a mi szavazóink gyerekeinek is ezekbe az iskolákba kell járni, és sokszor nem érzik magukat ott jól. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a mi világunk, a mi választóink igényeit sem. Ők is jó minőségű oktatást szeretnének. Megjegyzem, szerintem az önök szavazói is jó minőségű oktatást szeretnének. Nem lehet fideszes iskolát csinálni, és nem lehet DK-s iskolát sem csinálni. Nemzeti iskolát kell csinálni, olyan tekintetben nemzetit, amely megtestesít mindannyiunkat, mert ez is feltétele annak, hogy az emberek vállaljanak gyereket.
És ahogy képviselőtársam elmondta, igen, kell tenni valamit annak érdekében, hogy a nők számára a munkaerőpiacra a ki- és bejutás könnyebb és rugalmasabb legyen. Kell, sokkal többet kell tenni a nők és a gyerekek védelme érdekében. Ebben lépkedett előre nyilván ebben a ciklusban az Országgyűlés, de ez még mindig nem elég. Kell tenni valamit azért, hogy az egészségügyi szolgáltatások ezeknek az embereknek, azoknak a családoknak, akik egy, két, akárhány gyereket vállalnak, elérhető legyen. Ez nagyon fontos, képviselőtársaim, szerintem teljesen mindegy, hogy valaki olyan családban él, ahol egy gyerek van vagy kettő vagy három, mindegyik család. Szerintem teljesen mindegy, hogy házasságban vagy nem úgy élnek, mindegyik család. Ezek érzelmi kötelékek.
(23.50)
Kérem, nekünk az a dolgunk itt, ebben az Országgyűlésben, hogy mindenféle élethelyzetre találjunk megoldást. Most egyfélére jövő év július 1-jétől találnak megoldást, de én borzasztóan örülnék, ha ebben a járványhelyzetben, ha még csak átmenetileg is, bár én szeretném, hogy forever, ha lehetséges, de emeljék és duplázzák meg a családi pótlékot, hogy érjék el azt, hogy minden gyerek számára, akinek a szülei kérik, elérhető legyen az influenza elleni oltás, hogy emeljék meg a minőségét az oktatásnak, az egészségügynek. Ennek egyébként hosszú távon borzasztó pozitív következménye lesz Magyarországra nézve.
Vitatkozhatunk arról, hogy hány gyerek született most, meg hány gyerek 2010-ben; ezt a statisztikai versenyt most még egyelőre nem tudják megnyerni, őszintén szólva. De ne erről vitatkozzunk, államtitkár úr, hanem keressük meg azt a módot, hogy mivel tudjuk elérni azt, hogy például ez a társadalmi közeg, amely a csedet kapja, ez a csoport, hogyan kaphatja meg ezt a juttatást akár december 1-jétől, törvényileg január 1-jétől, és mit kell nekünk itt közösen tennünk - ha kell, éjszaka, hajnalban, hétvégén, karácsonykor, nekem mindegy - ahhoz, hogy az összes többi család úgy mehessen el karácsonyozni, ha elvégzik önök a munkájukat, hogy jobb legyen egy picit, hogy megkapja azt a családi pótlékot, és ez alkalommal duplán, hogy karácsonykor, amikor általában egyébként, mondjuk, a gyerekek betegek szoktak lenni, mert ez szokott előfordulni, akkor valóban minőségi egészségügyet kapjon, és hogy amikor visszamegy az iskolába, akkor ott minőségi oktatást kapjon. És ez nem a tanárokon múlik, ezt szeretném mondani; ez múlik az eszközön, múlik a hozzáálláson, múlik a nyitottságon.
Azt szeretném önöktől kérni, nyissák ki a szívüket, és hallgassanak a józan észre, mert ez most ennek az ideje. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)
