DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Újra egy szokásos salátatörvény fekszik előttünk, amely azért kicsit másabb, mint az szokásos, mert néha azért kaptunk itt már közel száz törvényt módosító salátatörvényt is, itt csak húsz darab törvényről van szó, és való igaz, hogy azért részben némileg azért van összefüggés a törvények között, és az államtitkár úr úgyis el fogja majd mondani a végén, hogy bizony a minisztérium szereti egyben letudni ezeket a változásokat, főleg ahol összefüggés van, és valóban, az igazságügyi tárcához kapcsolódnak ezek. Hát, mi pedig sokkal jobban szeretjük azt, amikor egy-egy témakört egy törvényben tudunk kivesézni, és főleg akkor, amikor végül is a döntésre kerül sor, hiszen a salátatörvények általában olyan törvények, amelyekben vannak jó dolgok és vannak rossz dolgok is, sőt azt is megszoktuk, hogy a kormányzati oldalról a salátatörvénybe általában igyekeznek azért becsempészni olyan új jogszabály-módosítást is, amelyet igyekeznek eldugni előlünk, vagy egy gumicsontot bedobni valamivel kapcsolatosan, hogy azon elrágódjunk, és tereljük el a figyelmet a fő és a fontos dolgokról. Hát, ilyet sajnos gyakran tapasztaltunk, úgyhogy már így előítélet is van ezzel kapcsolatban. Úgyhogy amikor az Országgyűlés asztalára odakerül egy salátatörvény, akkor már nyilván szkeptikusan fogjuk azt fogadni.
Mint mondtam, egy salátatörvényben általában vannak jó dolgok is, vannak rossz dolgok is, így ez a törvény is erre hajaz, vannak elfogadható, illetve nem elfogadható dolgok. Vannak kifejezetten jó dolgok is ebben a törvényjavaslatban, és ellenzéki képviselőként szerintem nyilván nemcsak az a kötelességünk, hogy elmondjuk a kritikánkat, hanem hogy azt is elismerjük, hogyha vannak egy törvényben pozitívumok is, ilyen jellegű elmozdulások is. Én azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat vegyesen tartalmaz ilyet is, olyat is.
Az első lényegesebb fejezet a közjegyzőkről szóló törvényt módosítja. Amit ezzel kapcsolatban meg kell állapítanunk, hogy az a folyamat, amely folyamatosan az élet minden területén megfigyelhető a Fidesz-KDNP kormányzása alatt, az a központosítás, a kormányzatnak a minél magasabb szintű belenyúlása a folyamatokba, az ellenőrzés minisztériumok kezébe adása és az önálló szervezetektől minél több jognak az elvonása, a minisztériumoknak, a kormánynak a nagyobb felügyeletébe adása - ez itt is megvalósul. Ugyan az államtitkár úr több esetben említette, hogy a módosítások kifejezetten a közjegyzői kamara kérésre jönnek létre, én azt nem is vitatom, hogy vannak benne olyan pontok, amelyek előremutatóak e tekintetben, és nem vitatom azt sem, hogy a közjegyzői kamara ezeket támogatja, sőt azt sem, hogy sok esetben az kérte, azonban nyilván vannak olyan pontok is, amelyeket a közjegyzői kamara nem kért, és valószínűleg nem is ért velük egyet, és elsősorban ezekkel a központosító törekvésekkel kapcsolatban jegyzem ezt meg.
Nyilván, amikor a megüresedő álláshelyekről beszélünk, akkor itt azt látjuk, hogy sokkal nagyobb jogkört kap a miniszter, az ágazati miniszter e tekintetben, a kamarák csak kinevezési javaslatot készítenek elő, de a miniszter lesz az, aki kinevezheti. Sok esetben miniszteri előzetes jóváhagyás szükséges, így például a kamarai szabályzatokkal kapcsolatban van szükség erre, korábban azt csak be kellett mutatni, és még jóváhagyás sem volt ezekben az esetekben. Most már csak akkor lehet kihirdetni ezeket, hogyha miniszter előzetesen jóváhagyja. Ez megint az, ami a Fidesz-KDNP-kormánynak, az Orbán-kormánynak a „folyamatosan minden területen nyúljunk bele mindenbe, mindent mi irányítsunk, minden a mi kezünkben legyen”, ennek a politikának a továbblépése. Ilyen, mondhatom, ma szinte valamennyi napirendi pont; két olyan napirendi pont volt ma, hál’ istennek, amelyben egyetértettünk, mert azok fontos nemzeti alapkérdések voltak, és hál’ istennek, abban mind az ellenzéki pártok, mind pedig a kormányzó pártok egyetértettek, de ezenkívül szinte minden törvénymódosításban azt figyelhetjük meg, hogy a központosítás, a hatalomkoncentráció benne van, ami egyébként az Orbán-kormánynak a legnagyobb jellegzetessége, és az elmúlt tíz, tíz és fél, lassan tizenegy esztendőben folyamatosan megfigyelhető az élet minden területén a minél nagyobb központosítás, a hatalomnak az egy kézbe való koncentrálása, és ez itt, ez esetben is megfigyelhető.
Kijelenthetjük akkor tehát, hogy a közjegyzőkről szóló törvény módosítása részben jó részeket is tartalmaz, de részben szerintünk rossz irányt mutat.
Az igazságügyi alkalmazottak jogállásáról szóló törvényben, a jogviszonyukról szóló törvényben kifejezetten pozitív dolgokat látunk, és ezt meg is kell állapítani. Az, hogy bevezeti a nyugalmazott igazságügyi alkalmazott fogalmát, mindenképpen egy előremutató dolog, és az is, hogy velük kapcsolatban a szociális segély, a temetkezési segély folyósítása ezentúl lehetőség lesz, illetve a közeli hozzátartozók is részesülhetnek sajnos a legrosszabb esetben, egy temetés esetén temetési segélyben. Azonban itt is meg kell jegyezni, mint ahogy az ügyészségeknél is majd, amikor az ügyészségi dolgozók esetében ezt alkalmazzuk, hogy mindez költségvetési kérdés lesz, hogy lesz-e az adott intézménynek költségvetése erre, illetve hogy milyen összegben, hogy abból valóban tud-e majd valós segítséget adni akár a bíróság, akár az ügyészség az alkalmazottainak.
A bűncselekmény áldozatainak segítésével kapcsolatos törvény, a kárenyhítésről szóló törvény megint egy előremutató dolog, ezt a kormány kifejtette korábban, és az igazságügyi miniszter asszony, illetve az államtitkár úr, miniszterhelyettes úr is felvetette már többször az áldozatsegítés kérdését. Mi látjuk, hogy erre vonatkozóan az elmúlt tíz évben voltak törekvések a kormányzó párt részéről, azonban folyamatosan azt a kritikát fogalmaztuk meg ezzel kapcsolatban, hogy túl lassan történnek meg ezek a lépések, túl kis lépésekkel haladunk előre; haladunk előre, tehát ezt meg kell állapítanunk, de folyamatosan mondjuk, hogy talán nagyobb lépésekkel is lehetne itt haladni. Itt az áldozatok segítéséről van szó, itt leginkább a tájékoztatási kötelezettségről, illetve a tájékoztatás szélesítéséről, a tájékoztatási jog alkalmazásáról van szó, amivel azt a célt kívánják elérni, hogy legalább az áldozatok 90 százaléka legyen tisztában azzal, hogy milyen jogok illetik meg, illetve hogy milyen segítséget kérhetnek, honnan kérhetnek segítséget, illetőleg oda-vissza megtörténik az információáramlás.
Azt már említettem, hogy az ügyészségi dolgozók esetében is a nem ügyészeknél lehetőség lesz a szociális és temetési segélyre, illetve a hozzátartozói temetési segély is megvalósulhat a jövőben, ami az ügyészség éves költségvetésében biztosított előirányzatoktól fog függeni. Én azt gondolom, hogy mindenképpen előrelépés és egy pozitív dolog ez is.
A bíróságokkal kapcsolatban már nem vagyok ilyen egyértelmű, és nem tudok ilyen egyértelműen pozitívan fogalmazni a jogegységi panaszeljárással kapcsolatosan, mégpedig mert megfogalmaztam már korábban is azt a kritikát a kormánnyal szemben, hogy a bíróságoknak a lépésről lépésre, hol kisebb lépéssel, hol nagyobb lépéssel a kormányzat alá való betörése az elmúlt tíz esztendőben folyamatosan egy nem megfogalmazott cél a kormányzat részéről, azonban azok a lépések, amelyeket megfigyelhettünk az elmúlt években, illetve elmúlt évtizedben a kormányzat részéről, egyértelműen erre utalnak.
Azt is elmondtuk már, és itt Varga Zsolt András kinevezésével kapcsolatban hangsúlyoztuk, a Jobbik Magyarországért Mozgalom is, de a többi ellenzéki párt is, illetve sajtócikkek is jelentek meg erről, hogy egy érdekes törekvés figyelhető meg a Fidesz-KDNP, az Orbán-kormány részéről, és ez az elmúlt két évre jellemző, mióta a közigazgatási bíróság intézményét nem tudták olyan módon megvalósítani, mint ahogyan szerették volna, hogy azóta kisebb lépésekkel és teljesen más oldalról közelítették meg ezt, a bíróságok önálló hatalmi ágként való szereplésének a felszámolását, emiatt már Varga Zsolt András kinevezésénél is sok kritikát fogalmaztunk meg.
Itt kapcsolódunk ehhez a törvényjavaslathoz, hogy hogyan jön ez ide. Akként jön ide, hogy a Kúriának a mindenkori elnöke a jogegységi tanácsnak és a panasztanácsnak is az elnöke, és azt is megláthatjuk ebből a törvényjavaslatból, illetve a korábbiból is, hogy a Kúria elnöke ennek a jogegységi tanácsnak az elnöke, ő az, aki behívhatja ebbe a jogegységi tanácsba az embereket, és itt is erről van szó, sőt még bővül is a lehetőség, mert eddig csak nyolc ember volt ennek a jogegységi tanácsnak a tagja az elnökön kívül, most már több is lehet, akiket az elnök hív be, ezáltal ő meghatározhatja azoknak a személyi körét, akik döntést fognak hozni az egyes jogesetekben.
(20.10)
Ezek a jogesetek pedig szépen legyűrűznek majd az alsóbb bíróságokhoz, egészen a járásbíróságokig, hogy ezt a jogesetet kell majd alkalmazni minden esetben mint egy precedenst, és nem térhetnek majd el a legfelső szinten kialakított gyakorlattól sem az alsóbb szintű, sem az ítélőtáblák, sem a törvényszékek, sem pedig a járásbíróságok, és ezáltal felülről lehet befolyásolni akár kormányzati szintről is a bíróságoknak az ítélkező tevékenységét.
Ebben mi, a Jobbik Magyarországért Mozgalom semmilyen formában nem tudunk közreműködni. Mi, igenis, kiállunk a bíróságoknak a teljes önállósága mellett, a bíráknak a szabadsága mellett, és amellett, hogy csak a törvénynek alárendelten hozzanak döntéseket, sem pedig semmiféle felülről jövő jogszabályok vagy olyan befolyásolási kísérletek ne tudják az igazságszolgáltatást befolyásolni, amelyeket az európai társadalom már 250 éve igyekszik kiküszöbölni a közéletből. Sajnos az elmúlt időszakban ezzel kapcsolatban súlyos visszalépéseket láttunk, és azt látjuk, hogy ez a bíróságok esetében is félelemként bizony mindenféleképpen bennünk van. Tehát ez az a terület, ahol részben itt is támogathatóak lennének a javaslatok, mert bíróságon belül is vannak pozitív javaslatok is, de összességében ezt semmiféleképpen nem tartjuk támogathatónak.
Még egyetlenegy dologgal szeretnék foglalkozni, ez pedig az utolsó része, amely az örökbefogadással kapcsolatos szabályozásról szól. Itt én azt nem értem, hogy hogy működik az, hogy eddig akár az élettársi kapcsolatban lévő párok is fogadhattak örökbe, mostantól kezdve csak a házastársak fogadhatnak örökbe gyermekeket. Én azt gondolom, hogy az elmúlt évtizedek egyértelműen bizonyították, hogy élettársi kapcsolatban is nagyon komoly, szereteten alapuló, összetartozáson, családi alapon nagyon erős kapcsok alakulhatnak ki, és ezen belül nyilván a gyermek nevelése megoldható. Önmagában attól, hogy valakiknek van papírja arról, hogy ők házasok, nem biztos, hogy ettől alkalmasak lesznek egy gyermeknek a nevelésére. Hiszen az alkalmasságot nem az anyakönyvi iratokkal kell tudni bizonyítani, hanem megvan erre a megfelelő szakhatósági rendszer, és a gyámhatóság vizsgálja az alkalmasságot, hogy maga a szülői pár, a leendő, szülőnek nem is nevezhetjük, mert nem ők szülték a gyerekeket, akiket örökbe fogadnak, de ők lesznek, akik kvázi szülők lesznek a jövőben.
Mi az érdek? Az elsődleges érdek nyilván az, hogy a gyermek családban nőjön föl. Ha azt nézzük, hogy házasság, és itt kitesszük azt a követelményt, hogy csak házasságban, akkor a nevelőszülőknél is ki kellene tenni, mert ugyanúgy a nevelőszülők, akik nevelik a gyermeket, lehet, hogy tizennyolc éves koráig fogják nevelni. Akkor őnáluk mindegy az, hogy valaki házas vagy nem házas?
Én ezzel nem azt akarom mondani, hogy a nevelőszülőknél is csak így legyen, hanem éppen azt mondom, hogy az élettársi kapcsolat esetében is lehetnek jó szülők. Szerintem mindenki tud találni a saját környezetében olyan családokat, ahol a nem házas szülők is példamutatóan felnevelik a gyereket. Ez nem annak a kérdése, hogy fel tudja-e mutatni a házassági anyakönyvi kivonatot, hanem annak, hogy alkalmas-e a gyermeknevelésre vagy nem. Ezt pedig énszerintem a gyámhatóság megfelelően tudja vizsgálni.
Én nem emlékszem, hogy az elmúlt időszakban lettek volna, merültek volna fel azzal kapcsolatban problémák gyermekek örökbefogadása kapcsán, hogy valaki nem volt házas, és ezáltal a gyereknevelésben megbuktak volna, vagy olyan dolgok történtek volna a családon belül, ami nem való egy család intézményébe. Én hiszem azt, hogy ezt nem a papír fogja megtenni, hanem a szülőknek, a szülőjelölteknek, a párnak a hozzáállása fogja megtenni. Tehát én ezt nem tartom biztosan jónak, hogyha ilyen kritériumokat fogalmazunk meg, hiszen az élet efölött - én azt gondolom, hogy az elmúlt jó néhány évtized ezt bizonyítja - elhaladt, és nem biztos, hogy ez a módosítás előnyös lesz a jövőben.
Mindezek alapján azt kell látni, hogy ebben a törvényjavaslatban vannak pozitívumok, vannak negatívumok, és mint mondtam, egy ilyen törvényjavaslatban éppen az a probléma, hogy nagyon sok minden van, amit mi is nagyon szívesen és nagyon jó szándékkal megszavaznánk, sőt teljes mértékben egyet is értünk vele, viszont sajnos vannak benne olyanok is, amik nem támogathatók. Ezért összességében nyilván egy olyan törvényjavaslatot nem tudunk támogatni, amelyben számunkra elfogadhatatlan kitételek vannak. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)
