MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sok minden elhangzott, úgyhogy nem biztos, hogy teljesen összefüggésszerű lesz, amit mondok, inkább néhány dologra reagálnék.
Nacsa képviselőnek mondanám tisztelettel, hogy nem normál menetrend szerint működik a Ház, és az ellenzék látható módon egy hatalmas hibát követett el, amikor hozzájárult ahhoz, hogy ne normál menetrend szerint működjön a Ház, mert akkor maguknak minden egyes interpellációnál itt kéne ülniük, hogy megszavazzák az interpellációra adott válasznak az elfogadását. Tehát maga ne mondja azt, hogy itt úgy működik a Ház, mint korábban! Maguk kérték, az ellenzék - szerintem hibás módon - hozzájárult ehhez, és maguknak utána van képük azt mondani, hogy nekünk nincs kedvünk itt dolgozni. Mit csinálunk maga szerint most itt este 9 órakor, hogyha nem dolgozunk? (Nacsa Lőrinc: Mi is itt vagyunk!) Igen, vannak itt négyen a 132-ből vagy 133-ból. Tehát maradjunk abban, tudom, a templomban is csak azokat tudja a pap leszúrni, akik ott vannak a misén, akik nem mentek el, azokat nem, azokat nem tudja, de, még egyszer, szerintem óvatosabban ezekkel a kijelentésekkel, hogy milyen fantasztikusan normálisan működik a Ház, mikor az ellenzék lemondott az egyik legerősebb jogosítványáról, amellyel tudja önöket valamilyen formában, legalább a szavak szintjén ebben a Házban kontrollálni. Ez az egyik.
Azt nem értem - én nem vagyok ennek a szakértője, de végighallgattam ezt a vitát -, azt mondják meg nekem akkor, államtitkár úr, akkor miért csinálják, ha ez nem ideológia a maguk részéről! Hát, elmondták, hogy minden ugyanúgy lesz, mint eddig: szakemberek fognak dönteni, mindenki örökbe fogadhat, aki csak akar Magyarországon - akkor miért akarnak változtatni ezen?! Ha minden fantasztikusan jól működött eddig, és most is ugyanúgy fog működni, csak egyetlenegy pici különbség van, hogy a pontot a mondat végére majd a miniszter asszony fogja kitenni, de ő is csak kellő alázattal az alapján, amit a szakemberek mondtak neki, akkor mi az istennek - már bocsánat, hogy én is ezt a szót használom, hogy önöket egy picit provokáljam -, mondja már meg, akkor miért kell hozzá egy politikus a végén, ha ez egy szakmai kérdés?!
Egyetértek önnel, ez a gyerekekről kéne hogy szóljon, nem másról. Hát, akkor minek, mi a csudának kell ebbe egy politikus még a végére? Azok a kiváló szakemberek, akikről ön beszélt, azok nem tudják eldönteni, kell a végére Novák Katalin mint felsőbb én, aki eldönti, hogy jól döntöttek-e a szakemberek? Vagy miért kell oda? Hát, azért kell oda, mert politikát csinálnak belőle, mert ideológiát csinálnak belőle - és hogy nem szakad le a ház, hogy maga vádol bennünket ezzel! (Sebián-Petrovszki László: Így van!) Én nem vádolom önt ezzel, mert minden kormányzati intézkedés valahol meggyőződésből, politikából, értékrendből fakad, nincs ezzel semmi gond. Igen, mi másképpen gondolkodunk például a családról. Maga azt mondja vagy önök azt mondják, hogy csak az a család, ahol házasság van. Miért csak az a család, ahol házasság van? Egy jogi papír, az megváltoztatja a szeretetet két ember között? (Nacsa Lőrinc közbeszól.) Hát, szó sincs róla!
Bocsánat, államtitkár úr, mi arról beszélünk, ugye, hogy a gyerekeket nézzük, nem jogi terminológiáról beszélünk, mert ezt kérték az előbb számon Varga-Damm Andreán. Én nem jogi terminológiáról beszélek, én nem vagyok jogász, nem tudom így megközelíteni, és nem is akarom ezt a kérdést úgy megközelíteni, hogy jogilag, dogmatikailag mit jelent a házasság fogalma. Nem érdekel. Az a része érdekel, hogy két ember úgy is felnevelhet egy gyermeket szeretetteljes közegben, hogy nincs róla nekik egy papírjuk. Én ezt mondom, és igen, ebben valóban teljesen mást gondolunk, mint amit önök gondolnak.
Egyben igaza van Nacsa képviselő úrnak, és szerintem akik ebben nem értettek vele egyet, azok tévednek. Való igaz, hogy ha egy házasságban van gyermek egy-kettő-három, akkor nehezebben válnak el az emberek, de azért válnak el nehezebben, mert meg akarják várni azt, hogy a gyerek felnőjön 14-18 éves koráig, attól függ, ezért való igaz, hogy akik házasságban élnek, és van egy-kettő-három-akárhány gyerekük, azok, való igaz, az elmúlt években nehezebben váltak el vagy nem váltak el, tehát igaz, hogy csökkent ezeknek az aránya, a száma. De, kérem, bocsánatot kérek, itt a gyermek stabilizálja a házasságot (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.), nem a házasság a gyereket! (Sebián-Petrovszki László: Így van!) Itt nem arról van szó, hogy azért maradnak együtt, mert ők nagyon szeretik egymást, hanem azért, mert a gyerekkel nem akarnak kiszúrni. Ez nem jelenti azt feltétlenül, hogy az a gyermek fantasztikusan gondoskodó és szerető környezetben nő fel, lehet, hogy abban szenved egyébként szerencsétlen gyerek, hogy a két szülő tévesen fogja fel, hogy mi a gyermeknek az érdeke; nem tudom, biztos van ilyen eset és helyzet is.
Ezért én azt akarom önöknek mondani, hogy ha ennyire… Például mondják már meg nekem, hogy ha ennyire fontos a házasság, akkor miért nem teszik lehetővé a meleg pároknak a házasodást. (Derültség az ellenzék soraiban.) Hát, ez lenne a logikus következtetés. Hogyha a házasság ennyire fontos szakrális valami, akkor én azt gondolom, hogy érdemes lenne azon elgondolkodniuk, hogy a meleg párok számára biztosítsák a házasodásnak a lehetőségét, hiszen akkor ezt a problémát megoldjuk, azt gondolom.
Én azt látom, hogy van három olyan javaslatuk most - az egyik az imént tárgyalt Egyenlő Bánásmód Hatóság, a másik ez a mostani igazságügyi kérdésekről szóló törvényjavaslat, amelybe az örökbefogadás van beleillesztve, és ahogy ön is említette már, az alkotmánymódosítás -, amely, teljesen világos, politikai ideológiát képvisel, semmi másért nem foglalkozunk ezzel ebben a Házban. Most nem tudom, hogy Dúró Dóra kapott önöktől megbízást, vagy Dúró Dóra ad önöknek megbízást, ezt most nem tudom, mind a kettő rosszul hangzik, de mégiscsak arról van szó, hogy önök felénekeltették itt a Mi Hazánk párttal ezt a témakört, és most jönnek önök, akik megoldják ezt a felizgatott állapotban lévő társadalmi problémát, és önök hozzák a megoldást erre a kérdésre.
Hát, akkor beszéljünk már őszintén! Semmi másról nem szól ez a kérdés, mint ellenségkép-keresésről, most, amikor a migránsok már kezdenek egy kicsit kifulladni, akkor kell valami mást is találni, most megtalálták ezt az LMBTQ-közösséget, megtalálták ezt a genderszemléletet, és most már ez ellen harcolnak - és a legutóbb még azt mondták, hogy mi harcolunk valami ellen, mikor önök mást sem csinálnak, mint egyik napról a másikra újabb és újabb ellenségképeket rajzolnak fel ide a Parlament falára. Hát, itt is erről van szó. És teljesen világos, hogy ez ideológiából fakad. Egy konzervatív ideológiával akarják tulajdonképpen ezt a kérdést leönteni. De akkor ne kérjék rajtunk számon, hogy mi pedig azt gondoljuk, hogy a családról is lehet másképpen gondolkodni, a házasságról is lehet másképpen gondolkodni és az örökbefogadásról is lehet másképpen gondolkodni, mégpedig pont az alapján a szempont alapján, hogy mi is a gyermek érdekét nézzük ebben a kérdéskörben.
Én azt látom, hogy azért a világ megváltozott, tehát miközben ön kihirdette a végeredményt, hogy a házasságok száma növekszik, és akkor ez most már egy örökké tartó trend lesz Magyarországon (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.), én szeretném önnek a figyelmébe ajánlani, hogy legutóbb azt hirdették ki, hogy egyre több újszülött gyermek van Magyarországon, és milyen fantasztikusak a statisztikák, aztán az egyik évre ez igaz volt, a következőre már nem, tehát vigyázni kell, amikor egy év tapasztalásból akar levonni hosszú távú trendeket. Alapvetően azt lehet látni, hogy úgy egy ilyen 20-30 éves távlatban azért a házasság kevésbé lett trendi vagy kevésbé lett gyakorlat, talán ez a jó szó, és való igaz, van nagyon sok olyan pár, akik úgy élnek egymással együtt, hogy nincs róla házassági papírjuk, és most lehet ezen vitatkozni, hogy ez most éppen 40 százalék vagy 39 vagy 38 ebben az évben az előzőhöz képest, csak nehogy az legyen, hogy ha a jövő évben lenne egy ilyen vita, akkor meg 42 lenne! Én tehát azt gondolom, hogy a világ változott, és bizony ehhez a megváltozott világhoz érdemes igazodni, miközben egyébként elválni is könnyebbé vált az elmúlt időszakban.
A másik - és erre Varga-Damm Andrea már utalt -, hogy én figyelmesen elolvastam az újságcikkeket és a különböző elemzéseket, érdekelt ez a témakör, és én azt látom, hogy a célját tulajdonképpen nem fogja elérni, már ha az önök cipőjébe helyezem magam vagy az önök szempontjából nézem ezt a kérdést, tehát még innét is értelmetlen, és ezért megint csak ugyanoda mutat vissza ez a vektor, hogy ez egy politikai kampány. Ön mindig mondja ezt a hergelést vagy - mit szokott mondani? - hangulatkeltést. Hát, én azt gondolom, hogy pont önökre lehet azt mondani, hogy önök keltik állandóan a hangulatot, hogy aztán lehessen állandóan harcolni valamivel, hiszen megvan az a kiskapu, hogy ki tudják kerülni ezt azok az emberek, akiket éppen ki akarnak zárni ebből a lehetőségből, vagy akiknek minél nehezebbé akarják tenni a gyermekek örökbefogadását. Hát, ha nem érnek el vele semmilyen eredményt, egyébként minden ugyanúgy fog működni, mint ahogy eddig, akkor valóban semmi értelme nincs ennek a törvénynek a tartalmát tekintve, hacsak nincsen politikai céljuk ezzel. Márpedig én azt gondolom, hogy ezzel a törvénnyel, az alkotmánymódosítással és az Egyenlő Bánásmód Hatóság beszántásával önöknek politikai céljaik vannak, semmi köze nincs a gyermekhez meg a gyermek jólétéhez, ez egészen világos és teljesen egyértelmű szerintem mindenki számára.
Abban önnek igaza van, én is azt vallom, hogy egy gyereket ugyanúgy lehet szeretni vagy nem szeretni, mint ötöt meg hatot meg hetet, tehát ebben, azt gondolom, hogy van igazsága; éppen ezért érdemes odafigyelni arra, hogy ezt a kérdést valóban csak a gyermekek szempontjából nézzük.
(21.40)
És még egyszer, csak zárásképpen mondanám, hogy azt a hivatkozást meg tegyük félre, hogy mi akarjuk rugdalni a gyermekvédelmi szakértőket meg szakembereket, meg megsértjük azokat az embereket! Nem sértünk meg mi senkit sem! Nagyon erősen törekszünk rá, hogy önöket rugdaljuk és önöket sértsük meg, hogy legalább valamilyen hatást el tudjunk érni azáltal, hogy elgondolkodjanak azon, hogy legalább megfontolják azokat a szempontokat, amiket az ellenzék akármelyik törvényjavaslatnál egyébként felsorakoztat, mert sok esetben ez a parlamenti működés süketek párbeszédévé válik.
Egyébként az ilyen vitákat én jobban élvezem, mert itt vannak érvrendszerek vagy legalábbis véleményeknek az ütköztetése, és ezért még egyszer köszönöm mindazoknak a kormánypárti képviselőknek a részvételét, akik ebben részt vesznek. Valahol a parlamentnek valami ilyesmiről kellene szólni, különböző véleményekkel, még akár hevesen is néha, akár túl hevesen is vagy talán kellemetlen következményekkel együtt is, arról kéne hogy szóljon, hogy ezekben a vitákban valami kikristályosodjon. Itt még nem tartunk, de ma legalább ezekről a kérdésekről egy-két törvény esetében lehetett érdemi vitát kicsiholni és lefolytatni, még akkor is, hogyha maximum abban értettünk egyet, hogy nem értünk egyet. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiban.)
