VARJU LÁSZLÓ
VARJU LÁSZLÓ
VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! 2020. november 16-a egy fontos nap lesz a jövő magyar történelemkönyveiben, úgy fogják emlegetni, mint a hazaárulás napját (Nacsa Lőrinc: Miért? Mit csináltál?), amikor az Orbán-kormány teljesen nyíltan és előre megfontolt szándékkal elárulta a magyar nemzetet és az országot.
A tegnapi napon önök egyértelművé tették, hogy az Európa tíz legszegényebb régiójába tartozó négy magyar régiónak szánt pénz csak akkor jöhet az Európai Uniótól Magyarországra, ha annak önök a nagy részét ellophatják. Ha nem lehet lenyúlni, akkor nem is kell hogy jöjjön - ezt jelenti az önök tegnap bejelentett vétója. El akarják kerülni, hogy az Európai Unió a jövőben jogállami feltételekhez kösse az uniós pénzek kifizetését. (Németh Szilárd István közbeszól.)
Mert miről is szól a minden európai országra vonatkozó terv? Arról, hogy ha valahol Európában nincs független igazságszolgáltatás, ahol az Állami Számvevőszék vagy a Költségvetési Tanács nem ellenőriz, hanem kiszolgál, ahol akadályozzák a szólásszabadságot, ahol tisztességtelenek a választási szabályok, ott nincs jogállam. Így, ha ez megtörténhet egy országban, hogy nem vizsgálhatják ki az összes közpénzből meggazdagodott stróman és gázszerelő ügyeit, akkor oda csak úgy küldenek pénzt, hogy azt ne a korrupt kormányok osszák el.
Az Európai Közösség terve szerint tehát nem az a tét, hogy jön-e a szabolcsi térségbe pénz, mert a magyar nép meg fogja kapni a neki járó pénzt. Az a tét, hogy ezeket a pénzeket ne a tisztességtelenek, ne csak a kiváltságosok, hanem mindannyiunk felemelkedésére használhassák fel. Magyarországtól tehát egyetlen eurót sem vesznek el, maximum önöktől, és a milliárdosra hízott, boldogan váló családoktól, rokonaiktól és strómanjaiktól.
De önöknek ezek a szabályok nem tetszenek, és készen van a válaszuk is: akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is, és inkább senki ne kapjon az európai uniós forrásból! Ez a magyar nemzeti érdek, a magyar emberek nyílt elárulása. Akkor, amikor mindennap száz magyar ember hal meg a magára hagyott egészségügyben, akkor, amikor mindennap ezrek veszítik el a munkájukat a gazdasági válságban az ország pánikszerű lezárása miatt, önök most mégis azzal foglalkoznak, hogy jaj, mi lesz a már eddig is zsírosra hízott rablórendszerükkel.
De jól gondolják, hogy az, amit eddig tettek, az így nem mehet tovább. Ez, kormánypárti képviselők, beismerő vallomás! Az önök kormánya a saját hazáját és állampolgárait támadja. Az önök által bevezetett piócarendszer tíz éve élősködik Magyarországon, tíz éve szívja mindannyiunk vérét. De még mindig nem volt elég, önök még most is, a legnagyobb bajban is a haszonleséssel vannak elfoglalva. Szégyelljék magukat, hogy Magyarországot támadják! Szégyelljék magukat, hogy még egy válság kellős közepén is képesek a nép ellenében dönteni (Dr. Rétvári Bence: Mi vagyunk a nép ellenségei? Ezt már hallottuk!), és kockáztatni, hogy a magyar vállalkozások mennek tönkre, és nem jutnak uniós segítséghez a magyar emberek, a családok sem az Ormánságban, sem pedig a békési Viharsarokban.
Mondják meg, kinek az érdekében teszik mindezt! Mert az emberekért biztosan nem. Vagy ha ezt gondolják, akkor gyorsan hagyják abba! (Nacsa Lőrinc: Mi van Csillebérccel?) Önök bepánikoltak, mert az Európai Unió nem akarja hagyni, hogy önök minden pénzt ellopjanak, és ezért kétségbeesetten nagyon rosszul döntöttek. Én nem szeretem ezt a megfogalmazást, de nem tudok erre mást mondani, képviselők, hogy ez hazaárulás. Mivel önök hagyják, hogy ez történjen, önök ebben tettestársak és akár haszonlesők is!
A magyar mondásunk szerint, ha kalácsot nem adok, akkor tanácsot sem adhatok. Önöknek kalácsra nincs szükségük, de a magyar embereknek igen. Éppen ezért az előttünk álló hetekben-hónapokban próbáljanak meg a vérszívó bűnszervezet helyett kormányként viselkedni, ha eddig képtelenek voltak felkészíteni a kórházakat, az iskolákat, a munkahelyeket a járványügy második hullámára. Ekkorra már csak arra futotta önöktől, hogy pánikszerűen leállítsák az országot. Önöknek erre a vétóra nincs felhatalmazásuk a magyar néptől. Követelem, hogy azonnal kezdődjenek érdemi tárgyalások (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) minderről itt a parlamentben! Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)
