BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ
BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Döbbenten hallgattam a KDNP vezérszónokát, Vejkey Imrét és a Fidesz vezérszónokát, Dunai Mónikát és a kormány részéről miniszter asszonyt, aki nagyon gyorsan kiviharzott a teremből, miután elmondta a monológját. (Hollik István: Mint Szabó Timea!)
Nagyon súlyos mondatok hangzottak el ezekben a felszólalásokban. Többször elhangzott, hogy vannak dolgok, amit ki kell mondani, és rögzíteni kell az Alaptörvényben. Engedjék meg, hogy egy poént elmondjak. Amikor az Alaptörvényben azt mondják, hogy az anya nő, az apa férfi, és hogy rögzíteni kell a gyermek született nemét, akkor most már rájöttem, hogy a szülőszobán, amikor megszületik a gyermek, az orvos, amikor átadja nekünk a gyermeket - mert most már legtöbbször így van -, akkor közli, hogy fiú vagy lány. Mert amúgy lehet, hogy nem tudnánk. Ezért is kell Alaptörvényben rögzíteni. (Bányai Gábor: Vicces.)
De ez súlyosabb ennél. Önök ezt a témát arra használják fel, a gyűlöletkeltést - ahogy elmondták már képviselőtársaim -, hogy egészen mást leplezzenek vele. Egészen mást, ami benne van ebben a módosításban, vagy amit az elmúlt tíz évben műveltek, vagy még ettől rosszabb, és ezt is minden képviselőtársam elmondta, hogy a mostani helyzetről tereljék el a közvélemény figyelmét.
És én is kikérem magamnak, ugyanúgy, mint Z. Kárpát Dániel képviselőtársam, amikor arról beszélnek, hogy mi, ellenzéki képviselők a vírusnak szurkolunk, meg hogy itt a halálhíreket, a halottakat bármire fel akarjuk használni. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy állampolgár elvárhatja önöktől, a kormány tagjaitól, hogy hallja mindennap az igazságot. És ez nem azt jelenti, hogy játszani akar bárki a betegekkel, a járványhelyzettel vagy azzal, hogy hányan haltak meg. Csak szeretnék tudni, hogy mi az igazság. Mert joguk van hozzá. És ahhoz is joguk van, hogy amikor bekerül a hozzátartozójuk, a szerettük a kórházba, tudjanak arról, hogy mi van vele. Mert ma az a helyzet, hogy ha valaki bekerül a kórházba, annyira le van terhelve az egészségügyi személyzet, az orvosok, az ápolónők, a szakdolgozók, hogy nincs idejük felvenni a telefont, mert nem ez a dolguk. És otthon meg a betegek hozzátartozói rettegnek, mert még csak ennyi információt sem kapnak meg. Ne haragudjanak, a XXI. században az, hogy mindenről tudjanak a választópolgárok, az állampolgárok - önök meg idejönnek, és azt mondják, hogy az ellenzék a vírusnak drukkol, meg ezekkel a hírekkel mi bármit el akarnánk érni, és torzítani akarnánk a valóságot. (Hollik István: Ezt teszitek! Álmentős! - Dr. Völner Pál: Korózs-kamu! - Az elnök csenget.) Hollik képviselőtársam, jobb lenne, ha egy kicsit visszafogná magát! (Dr. Völner Pál: Vagy a Korózs!) És én nyugodtan végighallgattam önt.
Bár higgye el, hogy amikor nagyon sokat emlegették az előző felszólalók a kormány oldaláról, hogy ez mind-mind, Dunai Mónika, Vejkey Imre, magasztosan, a gyermekek védelmében, a gyermekek érdekében, tudja, mit vártam én, hogy mit hoznak ide? Hogy minden eszközzel meg fogják védeni a magyar gyermekeket a pedofilokkal szemben! (Dr. Varga-Damm Andrea: Bizony!) Hol van most itt a Ház előtt ez a mondat, hogy önök minden eszközzel védeni fogják a magyar gyermekeket, a családokat?! (Dr. Völner Pál: A büntető törvénykönyvben. - Dr. Varga-Damm Andrea: Jaj! - Közbeszólás az ellenzék soraiból: Tudjuk! - Az elnök csenget.) Államtitkár úr, önök sunnyognak hónapok óta, évek óta sunnyognak ebben a témában!
Tegnap volt itt az Egyenlő Bánásmód Hatóság átszervezése - mert ugyebár már mindenben hazudunk - és az igazságügyi tárgyú törvények módosítása, ahol korlátozzák az örökbefogadást Magyarországon, és tudják, itt is elhangzott, hogy a magyar gyermekek érdekében. És akkor arról is beszéljünk, hogy az állami gondozotti rendszerben ezek a gyermekek az anyák és az apák mellől kerülnek be állami gondozásba. (Dr. Völner Pál: Vagy árvák.) Az anyák és az apák. (Szilágyi György a teremből távozni készülő Hollik Istvánhoz: Ne menj el! Válaszolunk neked! - Az elnök csenget.) Majd lehet válaszolni, igen, államtitkár úr. (Szilágyi György: Ne futamodj meg!)
