DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Felmerült a kérdés többször, hogy miért kell leírni evidenciákat az Alaptörvényben, hogy az csak figyelemelterelés lenne. De valójában az a helyzet, az a probléma, hogy odáig jutottunk, hogy ezeket le kell írni az Alaptörvényben, nincs mese.
Az a probléma, hogy igen, olyan evidenciákat, amit egyébként soha nem gondoltunk volna, hogy bárki megkérdőjelez vagy megpróbál megkérdőjelezni, olyan evidenciákat, most már egyre többen… (Nacsa Lőrinc a távozóban lévő Szabó Timea felé: A vita nem érdekli! Párbeszéd! - Bányai Gábor: Párbeszéd!), olyan evidenciákat egyre többen megkérdőjeleznek a balliberális ellenzék részéről is. Tehát egyrészről azt mondják, hogy ezt nem is kéne leírni, másrészről pedig azt mondják, hogy ezt gyűlöletkeltő leírni, hogy ezt homofób dolog leírni, és - megpróbálom szó szerint idézni Harangozó képviselő urat - hogy egy olyan kisebbséget támadnak meg, akik nem tudják megvédeni magukat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt, hogy ez egy olyan kisebbség lenne, amely nem tudja magát megvédeni, nemhogy a leghatározottabban vissza kell utasítani, hanem ennek épphogy az ellenkezője igaz. Egy olyan kisebbségről van szó, amely a közéletben senki mással össze nem hasonlítható agresszivitással nyomul, most már a gyerekeink irányába is.
Az a mesekönyv, amely megjelent, az ennek az egyik legékesebb példája, és az az átverés, amelyet ennek kapcsán próbálnak az emberekkel elhitetni, az egészen felháborító. Nem arról van szó ugyanis, hogy érzékenyíteni szeretnék a gyerekeket. Nem véletlen, hogy éppen azt az időszakot választották ki, a 3-6 éves kor közötti időszakot, amikor az ilyen kérdésekben a legjobban lehet befolyásolni és irányítani a gyerekeket. Nem érzékenyítik, befolyásolni és irányítani akarják őket! (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Így van!)
Aki azt mondja, hogy egy mesekönyv ártalmatlan a gyereknevelésben, az hazudik! Teljesen tudatosan kell a szülőknek és a pedagógusoknak kiválasztani azokat a meséket, amiket a gyerekek elé tesznek, amiket nekik felolvasnak, mert ezzel formálják őket. És a meséknek az átírása a magyar kultúra elleni támadás is. Tegyük világossá: a magyar népmesék nem véletlenül olyanok, amilyenek! Nem véletlenül olyan hősök vannak benne, nem véletlenül olyan történetek vannak benne, nem véletlenül olyan értékek vannak benne, amilyenek, és ennek nem része az, hogy homoszexuális a királyfi, meg nem része, hogy egy négyéves gyerek a főhős, aki nemváltó műtétet szeretne magán végrehajtatni. Ez a magyar kultúra elleni támadás is, és hazugság is!
Azért akarják éppen a gyerekeket érzékenyíteni - hogyhogy nem nagymamákat?, érdekes, az valahogy semelyik ilyen szervezetnek nem jut eszébe, hogy a nagymamák milyen homofóbok -, mert ők is nagyon-nagyon jól tudják, hogy a nevelésnek igenis fontos szerepe van. A homoszexualitás esetében a genetikai háttér megléte az nem végzetet jelent, hanem csak fokozott hajlamot, de a környezeti hatások befolyásolhatják ennek kifejeződését. Ezért nyomul ilyen agresszívan ez az egészen elképesztő lobbi.
Nincs még egy olyan rendezvény Magyarországon, mint az úgynevezett Budapest Pride, amelyet ennyi nagykövetség támogatna. Nincs! Akkora elnyomásban élnek szegények Magyarországon, hogy a nagykövetségek a legfontosabb magyarországi rendezvénynek az úgynevezett Budapest Pride-ot tartják! Hogy emellett kiállnak a legtöbben, azt én magyar emberként is sértésnek tartom. Hogyha magyarországi nagykövetségek úgy gondolják, hogy a magyarság életében nincs más ennél fontosabb rendezvény, az sértés! De nem tudok más olyan rendezvényt mondani, ami mellett annyi cégvezető állna ki névvel, arccal. Felsorakoznak a homoszexuálisok deviáns felvonulása mellett a cégvezetők Magyarországon, és ők beszélnek arról, meg Harangozó képviselő úr beszél arról, hogy ők nem tudják magukat megvédeni.
Amikor ledaráltam ezt a mesekönyvet, három nap alatt ötvenezer üzenetet kaptam a szegényektől, akik nem tudják magukat megvédeni. Míg megtanítottam a hétéves gyerekemnek A cinege cipőjét, azalatt háromezer üzenetet kaptam - míg egy verset megtanítottam a gyerekemnek, mert szegények nem tudják magukat megvédeni. Itt hazudoznak összevissza arról, hogy gyakorlatilag mi folyik Magyarországon!
És hogy miért kellett ledarálni ezt a mesekönyvet? - ezt a kérdést is gyakran megkapom, Arató képviselő úr is volt olyan kedves, és most ismételten szóba hozta.
Egyrészt maga a könyv az egy adathordozó, az papír és nyomdafesték, annak az értékét annak a tartalma adja meg. Régen azért égettek könyveket, mert az egy fontos adathordozó volt, az volt szinte a legfontosabb adathordozó. Ma sokkal fontosabb adathordozók az elektronikusan megjelenő felületek, mondjuk, a Facebook-bejegyzések, amelyeket egyébként a Mi Hazánk Mozgalom ellenében napi szinten darál le az a cenzúragépezet, amely Zuckerbergnek a vezetésével működik, és megpróbálja az egész világot a saját képére formálni azzal, hogy cenzúrázza a nemzeti keresztény tartalmakat világszerte.
Érdekes, az sem fáj a balliberális oldalnak, hogy ez a cenzúra ilyen mértékben éri például a Mi Hazánk Mozgalmat, hogy már a pártunk oldala is eltűnt a Facebookról. De olyan kommentekért is kaptunk tiltást, hogy „kit érdekel a Momentum és az EU véleménye?” - ha ezt megkérdőjelezzük, ha ezt leírjuk, ezért 30 napos tiltás jár a Facebookon. De azért a rendezvényplakátunkért is, amelyre azt írtuk, hogy mindenkit szeretettel várunk Mohácson, ahol egy meglepetésvendéggel is készülünk. Hogy ebben mi volt a gyűlöletkeltő, azt nem tudom. De hogy ez senkit nem zavar, hogy ezt a kommentet ledarálják, ezt a bejegyzést eltüntetik a Facebookról, az megint a hiteltelenséget és az egészen elképesztő kettős mércét mutatja.
Az 1956-os forradalomban egyébként a forradalmárok a kommunista propagandakönyveket kihordták az utcára, óriási halomba összedobálták őket, és meggyújtották. Meggyújtották! Egy olyan ideológiát hirdettek ezek a könyvek, amely százmillió ember haláláért felelős! Ne tegyünk úgy, minthogyha ez az eszköz csak olyan vállalhatatlan diktatúrákhoz kapcsolódna, amelyeket mindenki elítél Magyarországon is!
A Fidesznek a kettőslelkűsége miatt is meg kellett tenni ezt a radikális fellépést. Tavaly benyújtottam egy határozati javaslatot, amely arról szólt, hogy az iskolákban és az óvodákban a homoszexuális propagandatevékenységet korlátozzuk, és hogyha valaki általánosságban szexuális felvilágosítás témájában szeretne iskolákban előadást tartani, ahhoz kelljen egy miniszteri engedély, egy szakmai szűrőn menjen keresztül.
A droghasználattal kapcsolatban egyébként van ilyen szabályozás Magyarországon. Nyilván a kábítószert sem lehet népszerűsíteni az iskolákban, tehát ha valaki drogról szeretne beszélni a fiataloknak iskolai keretek között, valamilyen civil szervezet, akkor előtte az ő programját akkreditálnia kell a minisztériumban. Ugyanezt szerettem volna elérni, hogy a szexuális felvilágosítással kapcsolatban is történjen meg. Még a kormánypárti képviselők is lesöpörték az asztalról ezt a javaslatot. (Z. Kárpát Dániel: Miért söpörtétek le?)
Most már, hogy ez a darálás megtörtént, és olyan nagy társadalmi felháborodás alakult ki, még az Alaptörvényt is hajlandók módosítani.
(19.40)
De a kettőslelkűségüket nemcsak ez mutatja, hanem az is, amire egyébként egy gyanútlan édesanya hívta fel a figyelmemet a könyvdarálást követően, mégpedig az, hogy nemcsak a Soros Alapítvány támogat olyan mesekönyvet, amelyben homoszexuális propaganda található (Z. Kárpát Dániel: A kormány is!), hanem a Nemzeti Kulturális Alap.
A „Vagánybagoly és a harmadik Á - avagy mindenki lehet más” című a könyvet a Nemzeti Kulturális Alap támogatta. (Z. Kárpát Dániel: Hoppá!) Ebben az szerepel, a főszereplője egy bagoly, aki fiúnak született, de örül neki, hogy nem kell fiúként élnie. Az egyik gyerek elmondja az iskolában, hogy őneki két anyukája van. A tanító néninek a reakciója erre az, hogy: de szuper, nagyon jó, hiszen mindenkinek másfajta a családja, és fogadjuk el egymást. De a migráns kislányt hogyan kell befogadni az osztályba című fejezet is van, nem ilyen című, de erről szóló fejezet is van benne, és ez a fekete bőrű migráns és a magyarországi fekete bőrű Lakatos Sanyika, amikor beszélnek arról, hogy hogyan kell kezelni azt, hogyha valakit a bőrszíne miatt csúfolnak, akkor erre Lakatos Sanyika azt mondja, hogy amikor őt csúfolják, idézem a mesekönyvet: Beverem a pofájukat! És ez a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg. Tehát egészen elképesztő, amit önök művelnek!
És ha esetleg azt mondanák, hogy nem tudták a döntéshozók, hogy egyrészt ez a tartalom van benne, akkor másrészt fel kell hoznom, hogy az a Bán Zsófia írta ezt a könyvet, aki a 2013-as Pride megnyitóján beszédet mondott. (Z. Kárpát Dániel: Soros!) Ott végiggyalázta a hagyományos családmodellt, és ő maga is bevallotta, hogy ő egyébként nőként 20 éve egy másik nővel él együtt. És a Nemzeti Kulturális Alap az ő homoszexuális propagandakönyvét támogatja, a magyar adófizetők pénzéből. Szégyen! Szégyen, hogy ez megtörténhet. (Dr. Keresztes László Lóránt: Ez így van!)
Arató képviselő úr arról is beszélt, illetve kigúnyolta azt, hogy a XXI. században az anyaság mint hivatás legyen egy nőnek a kizárólagos szerepe. (Arató Gergely közbeszól a jegyzői pulpitusról.) Úgy gondolom, hogy ezt nagyon nagy hiba megtenni; nagyon nagy hiba azt is bírálni, hogyha van olyan párt, vagy van olyan politikai közösség, amely egyébként erre ösztönözné akár a nőket.
Magyarországon a Magyar Közgazdasági Társaság felmérése szerint a magyar fiataloknak a 25 százaléka azt mondja egyébként, hogy ha ő anyagilag megengedhetné magának, ő kifejezetten csak a családjának élne. Nyilván itt elsősorban nőkről van szó, édesanyákról van szó, tehát ez igenis egy olyan szerep, a XXI. században is, hála istennek, a magyar nők körében, amelyet nagyon sokan szeretnének választani. És hogyha ön ezt bírálja vagy azokat az ösztönzőket bírálja, amelyek lehetővé akarják ezt tenni, az hiba, sőt sértő az anyákra nézve egyébként is.
Nem szabad megengednünk azt, hogy másodrendű állampolgárnak nézzük azt az édesanyát, aki otthon van a gyermekeivel és őket neveli, mert az az érték, amit ő nap mint nap a munkájával elvégez, az tiszteletreméltó. S minden egyes édesanya, aki gyermekneveléssel foglalkozik, tiszteletet érdemel minden egyes politikai oldaltól. És nagyon fontos, hogy így is érezzék magukat. Mert ahogyan Kodály Zoltán mondta: a gyerekeknek a legjobb is éppen csak jó. Tartsuk magunkat ehhez! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a függetlenek padsoraiból.)
