SZILÁGYI GYÖRGY,
SZILÁGYI GYÖRGY,
SZILÁGYI GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Először is nagyon szomorú, és egyben felháborító is, hogy amikor Magyarországon az egészségügyi dolgozók és az emberek naponta a túlélésért küzdenek, akkor önöknek a legfontosabb az, hogy a lopást biztosítsák, és a lopott pénz megvédését biztosítsák, és ezért hozták be az úgynevezett gránitszilárdságú Alaptörvény kilencedik módosítását, hiszen javarészt ez az egész erről szól. Önök előtt is jól ismert az egykori pénzügyminiszter, mára jegybankelnökké avanzsált Matolcsy György nevével fémjelzett mondás, amely szállóigévé vált, és így szólt: „elvesztette közpénzjellegét”. Hogy ez mennyire nem így van, azt mi sem igazolja jobban, mint a Fővárosi Törvényszék 2016-os ítélete, amely kimondja, hogy a Magyar Nemzeti Bank vagyona nemzeti vagyon, a Magyar Nemzeti Bank közpénzből is gazdálkodik, a bíróság szerint ebben nincs jelentősége annak, hogy a jegybank költségvetése szigorúan véve az államháztartás alrendszerei közé tartozik, azaz a költségvetési törvény hatálya alá tartozik-e, vagy a gazdálkodásáról saját maga dönt, mivel általában is minden kizárólagosan állami tulajdonban álló szervezethez az állam által juttatott vagy oda bármilyen más forrásból beérkező pénzeszköz közpénz.
A kormányzati arrogancia azonban lényegében minden egyes jogalkotási aktusban tetten érhető. Nem volt ez másként 2016-ban sem. Alig pár nappal ugyanis az említett bírósági ítéletet követően módosító javaslat érkezett a kormánypárti padsorokból, Bánki Erik nyújtotta be, amely történetesen a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény módosítására irányult, a jogerős ítéletet követően volt bőr a képükön az indoklásban leírni - idézem, ezt önök írták, Bánki Erik -, hogy „alapítvány létesítése esetén tehát a vagyon olyan mértékű elkülönülésére kerül sor, amely alapján az is megállapítható, hogy az alapító által juttatott vagyon elveszíti közvagyon jellegét”. Annak ellenére tehát, hogy az alapító korábban közvagyonként gazdálkodott, az alapítvány javára juttatott vagyonnal ez a vagyontömeg, kikerülve az alapító vagyonából és annak felügyelete alól, egy újonnan létrejövő jogi személy tulajdonába kerül, ezáltal pedig köztulajdonjellegét is elveszíti. Magyarán fogalmazva, nem másra tettek itt erőltetett kísérletet, minthogy az önök kezében lévő törvényhozói hatalommal élve, azaz valójában visszaélve, egészen egyszerűen gátolják az igazságszolgáltatás hatalmi ágát.
De nézzük, mi áll a mostani gránittörvény kilencedik felpuhításában! Azt írják: közpénz az állam bevétele, kiadása és követelése. Ennyi, nem több. Egy évtizede vannak kormányon. Egy évtizede várjuk, ahogyan az indoklásukban is kifejtik, hogy az alkotmányos szervek gyakorlatában megjelent eltérő helyett egységes gyakorlat alakulhasson ki. Hát, azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, Nacsa Lőrinc is, aki bőszen bólogat, hogy most megmutatom, mennyire egységes ez a gyakorlat ezzel, amit önök most ide elénk raktak, hogy ez alapján a definíció alapján egy jottányit sem kerültünk előrébb. Ha elolvassa a törvényt, és egy kicsit más törvényeket is megvizsgál, akkor majd rájön, hogy teljesen feleslegesen bólogatott, bár gondolom, önnek már a vérében van az állandó bólogatás vagy bekiabálás. A módosítással beemelt rendelkezéssel ugyanakkor a saját indoklásával is súlyos ellentmondásban van. Vegye elő, Nacsa képviselő úr - csak a jegyzőkönyv számára mondom, hogy ő állandóan mutogat, bekiabál meg hasonlók -, a törvényt, kövesse azt, amit mondok, és akkor rá fog jönni, hogy igazam van, ön pedig ehhez nem nagyon ért.
De akkor mondom tovább, jó? Ezt írják, önök írják ugyanis az indoklás a második mondatában - na, még egyszer mutogasson, olyan jólesik, tényleg -, hogy a meghatározással a fogalom valamennyi alkotmányos, állami - figyeljen! - és önkormányzati szervre, állami és önkormányzati intézményre kiterjed. Igen, jól hallották, jól hallotta Nacsa képviselő úr. Tehát míg a konkrét jogszabályi szöveg kizárólag és kifejezetten az állam bevételeiről szól, az indoklásban már az önkormányzati szervek és önkormányzati intézmények is szerepelnek. Micsoda fércmunka ez, képviselőtársaim! Igen, micsoda fércmunka ez! Hogy rakhatták bele akkor, ha önök szerint ez így van, akkor miért rakták bele? Önök rakták bele, nem én mondom. Itt van benne az önök által leadott indoklásban. Erre kellett várni három kormányzati cikluson át. Nehezen hinném, hogy az önök apparátusában ne lenne számos olyan, magasan képzett jogász, aki ne tudta volna szabatosan megfogalmazni, hogy mi a közpénz. Minden bizonnyal nem is erről van itt szó, hanem arról, hogy zavarosban lehet jól halászni, tartja a mondás is, és önök éppen ezt követik. Sokadik példáját látjuk annak, hogy önök törvényesítik, azaz immár alaptörvényesítik a lopást.
Sokkal közérthetőbb lenne a meghatározás, ha egyszerűen csak annyit írnának, hogy a közpénz az, amit önök ellopnak. Azt gondolom, ezzel a széles körű közvélemény amúgy is eleve tisztában van, nem lenne senkinek értelmezési nehézsége, még Nacsa Lőrincnek sem. Azzal ugyanis, hogy ilyen roppant primitív módon öt szóban leszűkítik azt, hogy mi az a közpénz, nem tesznek mást, mint hogy minden egyéb, önök által ide nem sorolt, de nyilvánosan idetartozó pénzeszközöket kvázi mentesítenek a közpénz mivolta alól. Ezzel persze csúfos gúnyt űznek a teljes magyar jogrendből és jogszabályi környezetből, hiszen olyan jogszabályok garmadát lehet sorolni, amelyek igen komoly rendelkezéseket tartalmaznak a közpénzek felhasználásáról, a felhasználás átláthatóságáról, nyilvános ellenőrzésének biztosításáról. Ezek a jogszabályok pedig egyáltalán nem csak az állami forrásokra vonatkoznak.
Nézzük, mondjuk, az államháztartásról szóló törvényt, amely rögzíti például, hogy „az államháztartás központi és önkormányzati alrendszerből áll”. Hol marad akkor az Alaptörvényből az önkormányzati forrásokra való utalás? Hol marad? Miért csak az indoklásban emlékeznek erről? Miért csak az indoklásba tették bele? Vagy nézzük a közbeszerzésekről szóló törvényt, amely már a preambulumban kimondja, hogy a törvény célja „a közpénzek hatékony felhasználásának átláthatósága és nyilvános ellenőrizhetőségének biztosítása”, majd az 5. § c) pontjában azt olvashatjuk, hogy közbeszerzési eljárás lefolytatására kötelezett az államon és a költségvetési szerveken túl „közalapítvány, a helyi önkormányzat, a helyi és országos nemzetiségi önkormányzat, a helyi és nemzetiségi önkormányzatok társulása, a területfejlesztési önkormányzati társulás, a térségi fejlesztési tanács”.
(18.20)
Ha valóban így van, márpedig a közbeszerzési törvény így rendelkezik, akkor kérdezem én, ez utóbbi szervek és szervezetek által kezelt források miért nem jelennek meg az alaptörvény-módosítás szerinti felsorolásban. De említhetem a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló törvényt is. Tudják, mit mond? Azt, szintén a preambulum szerint, hogy „Az Országgyűlés ezért a közpénzekből nyújtott támogatások fokozottabb átláthatóságának megteremtése érdekében a következő törvényt alkotja.” Majd így folytatja: „E törvény hatálya az államháztartás alrendszereiből, az európai uniós forrásokból, a nemzetközi megállapodás alapján finanszírozott egyéb programokból, a százszázalékos állami tulajdonban álló szervezet által létrehozott alapítványtól származó, természetben vagy pénzben juttatott támogatásokra terjed ki.” Ugye, milyen érdekes? Tehát akkor a közpénz az Európai Unió költségvetéséből és minden egyéb nemzetközi megállapodás alapján finanszírozott egyéb programból származó valamennyi forrás is. De közpénz ezek szerint a százszázalékos állami tulajdonban álló szervezet által létrehozott alapítványtól származó forrás is. Nem is értem, hogy ezek a rendelkezések miként kerülték el az önök figyelmét, amikor úgy gondolták, hogy ismét alkotmányozni kezdenek.
Ne menjünk el szó nélkül a nemzeti vagyonról szóló törvény mellett sem! Eszerint a nemzeti vagyonba tartoznak az állam vagy a helyi önkormányzat tulajdonában lévő pénzügyi eszközök, továbbá az államot vagy a helyi önkormányzatot megillető társasági részesedések. Igen, jól hallották, ismét állam és önkormányzat.
A közpénzekkel kapcsolatosan azonban önök nem csak a Nemzeti Bank kapcsán léptek jégre, nézzük csak a taotámogatásokat! Ugye, ez is egy olyan téma volt, ahol önök úgy gondolták, hogy ezeket szépen a nyilvánosság elkerülésével szabadon szórhatják. Majd a Kúria rámutatott, idézem a Kúriát: „Az úgynevezett látványsportok támogatására nyújtott társaságiadó-kedvezmény közpénznek minősül, hiszen amennyiben a vállalkozások ezt nem ajánlják fel a meghatározott célra, azok közvetlenül a költségvetés adóbevételét képeznék.” Javaslom önöknek is az ítélkezési gyakorlat tanulmányozását, például Nacsa Lőrincnek is.
Ennek megfelelően tehát közpénz valamennyi olyan forrás is, amely jogszabályon alapuló felajánlás hiányában egyébként adóbevétel lenne. Ilyen tehát a tao, de az 1-1 százalék, az egyházi és a civil szervezeti jövedelemfelajánlások is. Azt gondolom, ezek után bárki számára nyilvánvaló, hogy az Alaptörvénybe beilleszteni tervezett kurta mondat semennyiben nem koherens a hatályos jogszabályokkal, a kialakult bírói gyakorlatot pedig semmibe veszi. Egy ilyen rendelkezés nemhogy elősegíti, hanem még inkább megnehezíti a jogalkalmazó szervek és személyek munkáját, az egységes gyakorlatot pedig nemhogy nem teremti meg, hanem egyenesen ellehetetleníti.
Ha már az előbb szóba kerültek az alapítványok, azt gondolom, érdemes erre a részre is kicsit részletesebben kitérni, a módosító javaslat ugyanis e tekintetben is hoz némi változást. Fontosnak tartják ugyanis, hogy a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány létrehozásáról, működéséről, megszüntetéséről, valamint közfeladata ellátásáról sarkalatos törvény rendelkezzék. Nagy hágónak nagy a lejtője. - tartja a mondás. Nem az első alkalom, de vélhetően nem is az utolsó, hogy önök előre készülnek a bukásra. Mi másért lenne önöknek fontos az alapítványokba menekített vagyon ilyen szintű védelme?
Összességében azt gondolom, hogy önök most, 2020 novemberében, ebben a súlyos, honfitársaink ezreinek életét követelő helyzetben sem hagynak fel azzal az eddigi gyakorlattal, melyben több mint tíz esztendeje sajnos önök következetesek. Nem a köz érdekében kormányoznak, csak azt nézik, hogy miként lehet legalizálni azt, ami egyébként egy normális jogrend szerint egészen egyszerűen köztörvényes lopásnak minősülne, illetve miként tudják biztosítani magukat arra a hamarosan elkövetkező időre, amikor már nem kormányon, hanem pellengéren lesznek, és ez az idő, higgyék el, nagyon hamar el fog jönni. (Nacsa Lőrinc közbeszólására:) Még ha ez Nacsa Lőrincnek ismételten nem is tetszik.
Engedjék meg, hogy most ne menjek bele abba a módosító javaslatba, amit egyébként benyújtottunk, majd egy normál felszólalásban elmondom önöknek, hogy képviselőtársammal, Gyüre Csabával szeretnénk segíteni az önök munkáját, és a törvénymódosító javaslatunkat majd ajánlom az önök szíves figyelmébe, de erre most már nincs időm.
Viszont arra még van, hogy válaszoljak egy-két felvetésre, amit Dunai Mónikától lehetett hallani. Legfőképpen egyetlenegy dologra szeretnék képviselő asszonytól választ kapni. A képviselő asszony azt mondta, hogy a gyermekeknek is vannak jogai, ezeket a jogokat védeni is kellene. Meg szeretném kérdezni képviselő asszonytól, hogy nagyjából egy hónappal ezelőtt felhívtam a figyelmét, hogy ön mint Rákosmente fideszes képviselője, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy Rákosmente volt fideszes alpolgármestere, Fohsz Tivadar, aki pedofilbotrányba keveredett, ne tölthessen be olyan pozíciókat, amely pozíciókat a mai napig betölt, például a Rákoskerti Templom Alapítvány kuratóriumi tagja. Tudja, képviselő asszony, a Makovecz-templom építési kuratóriumának a tagja egy olyan ember, akit pedofíliával gyanúsítanak, a saját lányával kapcsolatosan történt szexuális tartalmú visszaéléssel gyanúsítanak.
Kértem az ön közbenjárását, hogy ha már bocsánatot nem kér volt képviselőtársa nevében, aki ugye, mint említettem, a Fidesz alpolgármestere volt a XVII. kerületben, akkor tegyen meg mindent annak érdekében, hogy ez az ember ne tölthessen be a kerületünkben, Rákosmentén olyan pozíciókat, ami, úgy gondolom, hogy nem illeti meg az ő személyét. És arra is kértem, mivel nem zavarja önöket, hogy Fohsz Tivadar a Keresztúriak Alapítvány kuratóriumi elnöke is ráadásul, hogy próbáljon meg mindent megtenni ennek érdekében. Sajnos képviselő asszonytól azóta sem hallottam bocsánatkérést ezzel az üggyel kapcsolatban, és nem is tudok arról, hogy bármit is tettek volna a volt fideszes alpolgármesterükkel szemben, akit, még egyszer mondom, pedofília gyanújával vonnak remélhetőleg felelősségre.
Ezt most csak azért mondtam el, mert ön fennen hangoztatta ismételten: a gyermekeknek is vannak jogai. Igen, vannak jogai, Fohsz Tivadar lányának is vannak jogai, őt is meg kellene védeni az olyan bestiális bűnözőktől, mint például a fideszes volt alpolgármester.
Még egyszer mondom, amennyiben megengedik, akkor a módosító javaslatunkról Gyüre Csabával majd egy normál felszólalásban még beszélni fogok. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
