DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ,
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ,
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Önmagában egyébként dicsérendő, hogy bekerül ide egy olyan javaslat, amely széles körű egyeztetésen ment keresztül. Ez alapvetően szokatlan ebben a kormányban, hiszen általában úgy szokott lenni, hogy mondjuk, a hazai médiapiaci helyzetet egy ködös szombat délutánon áttekinti Dunai Mónika, és akkor ír róla egy törvényjavaslatot. De itt mégiscsak arról van szó, hogy volt egy széles körű, igaz, hogy a szakmai szervezetekkel lefolytatott széles körű egyeztetés ebben a kérdésben, ami már önmagában dicséretre adna okot, ha nem ennek kellene a normálisnak lenni, de végül is akkor most ez mégiscsak így került ide, jegyezzük ezt meg.
A törvényjavaslat alapvetően beismeri azt, amit mi a pandémiás helyzet legelején is mondtunk, hogy a magyar gazdaság kitettsége akkora, ezt tavasszal is mondtuk, hogy érdemes azon elgondolkozni, hogy bizonyos stratégiai ágazatoknak meg kell legyen egy olyan hazai kapacitása, ami biztosítja Magyarország ellátását akkor, ha a beszállítói, fizetési láncok megszakadnak. Akkor önök valószínűleg a maszkokra gondoltak meg a lélegeztetőgépekre, mi csak úgy általában jegyeztük azt meg, hogy egyszerűbb volt és olcsóbb volt mindent Kínában legyártatni és idehozatni, aztán jött egy olyan helyzetet, amikor ezt már nem lehetett megtenni. Most önök hirtelen az építőanyagokra gondolnak, mi akkor sem erre gondoltunk - lehet ez az építőanyag is adott esetben, akkor sem erre gondoltunk -, ennél azért vannak másabb olyan stratégiai területek, amelyeknél sokkal kevesebb vitával lehetne egyébként elérni azt, hogy hazai kapacitásokat lehessen bővíteni.
Ugye, azt mondták, hogy 43 cég az, amelyik ebben érdekelt, és a nemzetgazdaság is ebben érdekelt. Ezt alapvetően el lehetne fogadni, ha az ember nem hallana folyamatosan olyan híreket, hogy egyfelől ezek a cégek hogyan vannak bekötve a NER-hez, másfelől pedig azt, hogy hogyan akarnak megszerezni bizonyos ingatlanokat, hogy milyen egyéves, másfél éves procedúrák vannak amögött, hogy meg akarnak szerezni ingatlanokat ezek a cégek, kitermelni onnan építőanyagokat, építő-alapanyagokat, és miként járnak el a tulajdonosokkal szemben.
Azt gondolom, hogy ennek lenne egyébként egy másikfajta módja; nem biztos, hogy kizárja azt, amiben önök gondolkoznak, csak kiegészítené azt, amiben önök gondolkoznak. Létezik olyan, hogy valaki tulajdonol egy területet, akár termőterületet, akár - hogyan is mondják önök? - indokolatlan területfoglalással valaki vett egy területet, amit most nem használ, befektetésnek vette, és szeretné kitermelni. Az is lehet, hogy ő ezt nem akarja eladni. Van, hogy erre még gazdasági indok sem vezet, csak az, hogy egész egyszerűen nem úgy járnak el vele, hogy ő együtt akarjon működni.
Én ezeket az ügyeket ismerem, hozzám ilyenekkel fordulnak, amikor erőszakosan, közigazgatási szerveket megkerülve, törvényeket megkerülve hoznak olyan helyzetbe tulajdonosokat, hogy őneki adott esetben ne legyen más választása, mint hogy eladja ennek a vállalkozónak majd ezt a területet. Azt gondolom, államtitkár úr, hogy nem ez a megfelelő útja ennek, talán ebben még egyet is érthetünk. Ha már úgyis volt egyeztetés a cégekkel, akkor, azt gondolom, nem biztos, hogy etikai kódexet kell írni, de talán erről is lehetne egyeztetni, hogy az, aki indokolatlanul foglalja azt a területet, az azért foglalja el azt a területet, mert egész egyszerűen olyan indokolatlan támadó magatartást tapasztalt a bányavállalkozó részéről, ami miatt az együttműködés ellehetetlenül.
Hogy erre a megoldás az állami elővásárlási jog-e, azt én nem tudom. Helyesbítek: nem hiszem, hogy az állami elővásárlási jog lenne erre a megfelelő megoldás. A törvények betartásának, betartatásának szabályain való módosítás valószínűleg többet segítene ezen, a kártalanítás szabályainak a megfelelő alkalmazása valószínűleg még jobban segítené ezeket az ügyeket, és akár még a kisajátítás is egyébként szóba jöhetne ezekben az esetekben. Mégis arra gondolok, hogy egy biztos, a tulajdonosnak is a jogait, a tulajdonosnak is a megfelelő garanciáit szem előtt kell tartani, egyetértve természetesen azzal: szükség van arra, hogy a gazdaság mozgásban maradjon, egyetértve természetesen azzal, hogy szükség van ahhoz megfelelő mennyiségű alapanyagra és arra is, hogy adott esetben stratégiai hazai vállalkozások ehhez hozzá is férhessenek.
(12.40)
A magam részéről valamilyen szinten érintett is vagyok. Komló városában van az egyik legnagyobb magyarországi kő-, kavics- és andezitbánya. Nagyon büszke vagyok arra, hogy például ez a cég soha nem keveredett ilyen botrányba, mint amilyenekkel megkeresnek, és fordulnak hozzám rengetegen.
Biztos vagyok abban, hogy a jövőben is rendelkezésre fog tudni állni ennek a cégnek a tevékenysége, és amennyiben bármilyen segítséget meg lehet adni, akkor természetesen mi azt megadjuk, nemcsak a komlói cég miatt, hanem azért is, hogy a vitás ügyeket ne úgy rendezzék, ahogyan eddig. Ne erőből! Ne erőből, mert az másfajta magatartást fog kiváltani a tulajdonosokból.
Még egy dolgot viszont hadd hozzak ide, ami miatt ugyancsak nagyon büszke vagyok egyébként az otthoni cégre, a komlói cégre - anélkül, hogy most már még többször szemközt dicsérjem őket. Az pedig az, hogy ők mindig a környezetvédelemre nagyon nagy hangsúlyt fektettek.
A tájsebek helyreállítására nagyon nagy hangsúlyt fektettek, és azt gondolom, hogy ezeken az előírásokon ha lazítunk, és én mondom, hogy olyan területről jövök, ahol effektíve a belváros került aláfejtésre még a szénbánya idején, ahol a rekultivációs kötelezettségek 20 évvel a bánya bezárása után is még fennállnak, és még látjuk a tájsebeket, azokon, azt javaslom, ne lazítsunk. Ne lazítsanak, mert azok nem mementóként meg műemlékként, hanem balesetveszélyként meg iszonyatos sok olyan veszélynek a forrásaként maradnak itt most fenn, amibe nyilvánvalóan a geológusok sokkal könnyebben belemennek és elmagyarázzák önöknek. Én városvezetőként annak idején rengeteg ilyennel találkoztam. A vízbázistól elkezdve a mozgó városrészeken keresztül rengeteg olyan ügyet hagynak maguk után, amelyeknek a nem megfelelő kezelése, főleg, ha lazítanak a szabályokon, problémát tud okozni.
Ezért azt javaslom, hogy az egyeztetéseken ne csak a szektor véleményét vegyék figyelembe. Nagyon fontos, természetesen a szektor véleménye, hiszen ők biztosítják a gazdasági termelést, hanem vegyék figyelembe a környezetvédelmi szempontokat, és kérem államtitkár urat, hogy amennyiben tudnak még olyan javaslatot tenni, ami a jelenleg fennálló tulajdoni viszonyok és a vitás bányajogi viszonyok nyugodtabb, európai módon megtörténő rendezéséhez hozzájárul, akkor azt tegyék meg. Enélkül sajnos nem tudjuk támogatni a javaslatot; ezzel együtt fogjuk tudni támogatni. Köszönöm szépen.
