BŐSZ ANETT,
BŐSZ ANETT,
BŐSZ ANETT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterhelyettes Úr! Ott szeretném folytatni, ahol ellenzéki képviselőtársaim abbahagyták, miszerint a cél minden kétséget kizáróan nemes, jól hangzik, a regionális értékeknek a megőrzése, illetve az, amikor Magyarország adhat otthont egy regionális oktatási központnak, amely később képessé teszi majd a diákokat arra, hogy a világ legjobb egyetemein tanulhassanak, és adott esetben remélhetőleg hazánkban kamatoztassák a tudásukat, az rendben van, rendben is volna. Azonban szeretném a kritikákkal is folytatni, amelyeket az ellenzéki képviselőtársak már elkezdtek megfogalmazni.
Jelen pillanatban ezt az alapítványi fenntartású intézményt kétmilliárd forintnyi közpénzből tervezi a kormány elindítani, és mindenekelőtt azt gondolom, hogy itt a járvány második hullámának a kellős közepén beszélni kell arról, hogy vajon ez-e az a pillanat, amikor ezt az óriási összegű közpénzt, ahelyett, hogy ingyenes és tömeges tesztelés, ahelyett, hogy az állami bérpótlékok újraindítása vagy ahelyett, hogy az álláskeresési járadék időtartamának meghosszabbítása érdekében át tudnánk csoportosítani, és így nemcsak az egészségügyi, de a gazdasági-társadalmi következményeket is csökkenteni tudnánk, tehát valamennyi honfitársunkért tenni tudnánk közösen, adott esetben ellenzéki javaslatokat is befogadva, nem tudom, hogy jó időpontot választottak-e arra, hogy ezt az alapítványt létrehozzák, és különösen nem tudom, hogy jó formát választottak-e, hiszen a közpénzek kimentésének legújabb eszközével, a közérdekű vagyonkezelő alapítvánnyal élnek.
Én azt gondolom, hogy nem véletlen, hogy bizalomhiány áll fenn az ellenzék részéről a kormány felé, hiszen nincsenek jó tapasztalataink, és abban a tekintetben sincsenek jó tapasztalataink, hogy miközben egyébként az elmúlt években az alapítványi és a magániskolák finanszírozását tekintve folyamatosan próbáltuk önöket meggyőzni arról, hogy igenis jó helyen van egy alapítványi iskolánál a közpénz, mert ők többletszolgáltatást adnak, adott esetben tandíjat szednek be, vagy adott esetben más forrásokat felhasználva, de többletszolgáltatást és adott esetben vagy elitképzést, vagy a legelesettebb társadalmi csoportokból jövő gyermekek számára egy felemelkedési lehetőséget nyújtanak.
Mire gondolok itt, tisztelt képviselőtársaim és tisztelt miniszterhelyettes úr? Elsősorban arra gondolok, hogy mondjuk, Iványi Gáborék tiszaszentmártoni vagy beregdaróci iskolája kis híján csődbe ment, amikor 47,5 millió forint támogatást vontak meg tőlük, vagy említhetném az Igazgyöngy Alapítvány borsodi iskoláját, említhetném az Ámbédkar Iskolát, tényleg néhány tíz millió forintról van szó, néhány tíz millió forintnyi közpénzről, és most kétmilliárd forintról határozunk úgy, hogy egyébként ebben az alapítandó iskolában dollárban vagy euróban számolt tandíj lesz, és azt is tudjuk, hogy amennyiben jó valószínűséggel kormányváltás következik be, akkor is inkább a Fideszhez közeli kuratóriumi tagok vezetése alatt áll majd ez az alapítvány. Ismerjük azt, hogy mi történt azokkal az egyetemekkel, amelyek alapítványi fenntartásúvá váltak.
Alapvetően nem az alapítványi fenntartási formával van a problémánk, hanem a megvalósulással és azzal, hogy ezek az alapítványok sok esetben az egyetemi polgárságra rátelepülve, az egyetemi polgárság akaratával szembemenve hoztak döntéseket. És itt csatlakozom Brenner Koloman képviselőtársamhoz, hogy azok a tapasztalataink, amelyeket megszereztünk az elmúlt időszakban az alapítványi formára való átállással kapcsolatosan, egész egyszerűen nem engedik meg, hogy megelőlegezzük azt a bizalmat, hogy itt egy szabad és olyan oktatási intézmény jön létre, amely egyébként helyes célokkal indul el. De, még egyszer mondom, rengeteg közpénzt fizetünk ki most a járványkezelésre, minden egyes fillérnek jó helye lenne a gazdasági-szociális válság visszafogásának a költségvetési bugyrában, és azt gondolom, hogy ilyen értelemben ez a kétmilliárd forint túlontúl sok ebben a helyzetben.
(11.30)
Annak fényében is túl soknak tartom ezt, hogy minekutána kiveszik a közoktatási rendszerből ezt az intézményt, tehát valamifajta privilegizált helyzetet teremtenek az intézmény számára, közben duplán él a privilégium, minekutána normatív támogatásra, állami támogatásra is számíthat az intézmény.
Szeretném az önök figyelmét nagy tisztelettel felhívni arra, hogy amennyiben a szülők ki tudják fizetni azt a tandíjat, ami egyébként kétségtelenül a többletszolgáltatásokért kifizetendő, úgy nem tudom, hogy ha kiveszik ennek a törvénynek a hatálya alól és kiveszik a közoktatási intézmények sorából ezt a középiskolát, illetve a hozzá tartozó kollégiumot, akkor hogyan szuszakolják vissza mégis azok közé az intézmények közé e szabályozáson keresztül, amelyeknek keretében állami összegekre is, tehát az adófizetők pénzére is számíthat innentől kezdve az iskola, illetve feltehetően a mesés összegű tandíjakból nyilvánvalóan egy elitképzést fognak megvalósítani.
Említette a miniszterhelyettes úr - és itt már áttérnék az olyan irányú szakmai kérdésekre, amelyek átnyúlnak a Külgazdasági és Külügyminisztérium hatáskörén -, nemrégiben például a zárszámadás vitájával kapcsolatosan Banai Péter Benő államtitkár úrnak is elmondtam azt, hogy amiben az ellenzék kritizálja, mondjuk, a zárszámadást, az a különböző minisztériumoknak az összekapaszkodása, illetve az abból származó, végtére is igazságtalan rendszerek sokasága, és nem feltétlenül például a zárszámadás törvényessége. De azért meg kell említenem, hogy a napokban látunk egy olyan törvénymódosító javaslatot, amely azt tartalmazza, hogy az idegen nyelvű óvodák, amelyek nem nemzetiségi óvodák, mostantól nem tartalmazhatják, hogy ők maguk valamifajta idegen nyelvű képzést vagy idegen nyelvű szolgáltatást nyújtanak a gyermekek részre. Ez minden értelemben szakmaiatlan.
Tudom azt, hogy a miniszterhelyettes úr is nemzetközi tanulmányok szakon végzett, tudom azt, hogy egy többnyelvű ember, tudom azt, hogy ismeri a nemzetközi közeget, a saját szakmáját, és azt is, hogy a nemzetközi oktatási intézményeket is ismeri, tehát ilyen értelemben ön egy kiváltságos helyzetből érkezik ugyanúgy, mint néhány képviselőtársunk, és ez egy rendben való dolog. De az, hogy önök az óvodában elkezdik visszafogni azokat a legfiatalabbakat, akik elindulhatnának abba az irányba, hogy ugyanilyen képzésre tegyenek szert, hogy ugyanilyen nyelvismeretet szerezzenek, hogy egyébként a világ elitegyetemei felé igyekezzenek, mint ahogyan Juhász Hajnalka képviselő asszony is mondta, hogy igen, amennyiben nem ilyen intézményekben szerezzük a különböző végzettségeinket, vagy nem ilyen intézmények segítenek bennünket a nyelvtanulásban, illetve a világról való ismereteink megszerzésében, úgy igenis egy nehéz feladat már megugrani a hazai oktatási rendszer, illetve a világ elitegyetemei közötti szakadékot, ha szabad így fogalmazni.
Én tehát azt kérdezném tisztelettel a miniszterhelyettes úrtól, hogy hogy van, hogy ilyen mértékben differenciálnak. Az egyik alapítványi és magániskolától megvonni igyekeznek a forrásokat, a másiknak odaadni; az egyik alapítványi és magániskolát bevonni igyekeznek a közoktatási rendszer keretein belülre, a másikat kilökni onnan; az egyik alapítványi és magániskolát mesés összegekkel látják el közpénzből a válság kellős közepén, a másiktól pedig azt a minimális néhány tíz millió forintnyi támogatást megtagadják. Az egyik intézménynek, amely nyelvismereteket, illetve egyéb, világban használatos és a XXI. században nagyon jól használható ismereteket kíván oktatási intézményként átadni a legkisebbeknek vagy a kicsit nagyobbaknak, a működését most ellehetetleníteni igyekszik a kormányzat, ugyanakkor saját maga ugyanezekkel a célokkal megfogalmaz egy alapítványt, illetve egy közoktatási centrumot, amelyen keresztül egyébként ugyanezeket a célokat kívánja elérni, mint az önök által ellehetetleníteni készült oktatási intézmények.
Én ellentmondásokat vélek felfedezni, tisztelt miniszterhelyettes úr, ebben a javaslatban, illetve abban az egész csomagban, amit látunk és amiről most beszéltem. Én megköszönöm tisztelettel, ha ön válaszokat tud adni ezekre a felvetett kérdésekre. Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak.
