BŐSZ ANETT
BŐSZ ANETT
BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Pósán László képviselőtársamnak egy nagyon gyors reakciót szeretnék adni. Én magam egy német nemzetiségi óvodába jártam, és bátran meg tudom mutatni önnek a helyesírásomat vagy a magyarnyelv-használatomat. Úgy gondolom, hogy semmiféle hátrányom nem származott ebből.
Egyébként azt is szeretném elmondani - amit ön a felszólalása végén említett -, valóban úgy van, hogy nem kezdenek el nyelvtani szabályokat magyarázni, mondjuk, a német ajkú óvó nénik, de valószínűleg nem kezdenek el az angol ajkú óvónénik sem magyarázni. Nem igeidőket tanulnak az óvodások, hanem ahogy ön elmondta, gyermekdalokat, illetve adott esetben a különböző étkezések nevét, a ruhadarabok nevét, és nagyon sok mindent, amivel egy óvodás gyermek találkozik.
Nagyon örülök, hogy ez most ennek a vitának a keretében felmerülhetett. Nézek most Brenner Koloman képviselőtársamra, aki, ha jól tudom, kétnyelvű gyermekként nőtt fel. Én magam nem kétnyelvű gyermekként nőttem fel, de majdnem. Ugyanis az óvoda abban jelentősen tud segíteni a nyelvoktatás terén, amit Juhász Hajnalka képviselőtársam már említett, hogy neki sokat kellett küzdeni azért, hogy egy külföldi nagyon magas színvonalú egyetemen megugorja a nyelvvizsgát. Hát ezek azok, amiket még az iskolába kerülés előtti nyelvoktatás során - ha ezt egyáltalán oktatásnak lehet nevezni - egyszerűen megszokjuk, azt, hogy vannak különböző nyelvek, s az idegrendszerünk és az agyunk elkezd arra alakulni, hogy nemcsak egyféle megnevezése van a dolgoknak, mert a dolgok természetéből adódik, hogy a különböző nyelveken különbözően nevezünk meg valamit.
Nagyon örülök, képviselőtársam, hogy tudunk erről beszélni. Egy vitának is örülnék ez ügyben. Köszönöm.
