ARATÓ GERGELY,
ARATÓ GERGELY,
ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Nagy érdeklődéssel hallgattam itt két előttem szóló képviselőtársamat, kiváló professzorokat, egyetemi embereket, és nem is akarnék én az ő szakmai babérjaikra törni, ezért inkább arról a politikai kontextusról beszélnék, amelyben ez a törvényjavaslat megfogalmazódik.
Tisztelt Államtitkár Úr! Ez most önöknek a legnagyobb gondja? Most ezzel foglalkoznak? Ez ma az egyetemek legnagyobb gondja, amikor az orvosegyetemek, az orvosi klinikák a koronavírus elleni védekezésnek a frontvonalában vannak, ők viszik a tehernek egy nagyon jelentős részét? Ez önöknek a legnagyobb gondja most, akkor, amikor az orvostanhallgatók önkéntes munkában meg időnként már kirendelve is segítik a védekezést, az életüket kockáztatják, önfeláldozó munkát végeznek? Ez önöknek most a legnagyobb gondja, amikor a felsőoktatás többi részében azért küzdenek, hogy fenntartsák az oktatást a nehéz körülmények között, hogy megoldást találjanak arra, hogy egyébként hogyan lehet az oktatást működtetni úgy, hogy mindenkinek a biztonságát garantálják? Ezzel foglalkozik ma a felsőoktatás, ez nyomasztja őket - és önöket mi foglalkoztatja? A modellváltás.
Mondhatnám azt, hogy felelőtlenek, gondatlanok, nem tudják, hogy mi a dolguk, de nem így van. Nem véletlen, hogy ennek a módosítócsomagnak az első csomagja tavasszal jött be, egy ugyanilyen kritikus válsághelyzetben. Önök is szégyellik azt, amit művelnek, mert amit csinálnak, az az állami felsőoktatás leépítése. Az önök kormányzásának az elején, ha én jól számoltam, 31 állami felsőoktatási intézmény volt, most meg 18 van e szerint a törvényjavaslat szerint, és ne mondják azt, hogy az autonómia kiteljesítése! Kérem az államtitkár urat, világosítsa már fel az államtitkár-kollégáit is meg a kormánytagkollégáit is, az egyetemi autonómia az egyetemi polgárok, az oktatók és hallgatók jogát jelenti ahhoz, hogy önmagukat kormányozzák, az a tudományos autonómiát és az oktatás autonómiáját jelenti. Az nem egyetemi autonómia, hogy küldünk oda öt pártkádert, öt komisszárt, és egyébként fölöttük aztán már nincs kontrollja senkinek, sem az egyetem világának, sem pedig egyébként a megválasztott népképviseletnek, mert látjuk, hogy így van. Most, amikor a Színművészeti Egyetemen kinevezett kuratórium rendszeresen és folyamatosan jogot sért, akkor önök széttárják a karjukat, Palkovics miniszter úr is a bizottsági meghallgatáson, és azt mondják, hogy ja, hát semmi közünk hozzá, ez a kuratórium. Na, ez nem autonómia, hanem ez az állami vagyonnak, a közszolgáltatásnak a sajátos pártalapon szerveződő magánszolgáltatássá való átszervezése. Ezek nem közszolgálatot végző állami egyetemek innentől kezdve, hanem magánegyetemek, olyan magánegyetemek, amelyeket egyébként önök állami vagyonnal látnak el, állami finanszírozással látnak el, és aztán rábíznak a haverjaikra, hogy irányítsák őket.
Azt kell mondanom tehát, hogy ez a fajta javaslat egyrészt elfogadhatatlan, elfogadhatatlan az irányában is, mert persze egyetértünk, adjanak vagyont a felsőoktatási intézményeknek, nagyon helyes, adják oda legalább a saját vagyonukat, a saját maguk által kezelt épületeket, hogy azokat használják, nagyon helyes, ez például egy jó eleme a reformnak; hozzanak létre olyan finanszírozási rendszert, amely visszatér a teljesítményalapú finanszírozáshoz abból a kézi vezérlésből, amit 2010 után bevezettek, nagyon helyes; legyenek hosszú távú szerződések, nagyon helyes - de mindehhez nem kell modellváltás. Az autonómon működő egyetemeket kell felruházni mindazzal a jogosítvánnyal, amely a gazdálkodáshoz, az önálló döntésekhez, ahhoz szükséges, hogy megteremtsék a pénzügyi feltételeket, és hozzáteszem: nem kell hozzá persze kancellár sem, nem kell hozzá kormánymegbízott sem. Bízzák rá az egyetemekre, mert ezt jelenti az autonómia, mert így működik az autonóm modell, és ne jöjjenek, kérem, a nyugat-európai magánegyetemekkel, mert azokba valakik a saját vagyonukat rakták bele, és a támogatók ma is a saját vagyonukat rakják bele. De önök nem a saját vagyonukat rakják bele ezekbe az egyetemekbe, nem létrehoztak valamit, hanem a közvagyont alakítják át ilyen módon pártvagyonná.
Ami a részleteket illeti, azokba én nem is mennék bele, mert azt gondolom, hogy egyrészt ezzel a javaslattal most nem kellene foglalkozni, nagyon sok egyéb dolog lenne, amivel akár önöknek, akár az Országgyűlésnek foglalkoznia kellene, mert az élet védelméhez, a gazdaság működésben tartásához szükséges, mert ahhoz kellene, hogy elég teszt legyen, hogy megfelelő védelmet kapjanak az állásukat elvesztő munkavállalók, hogy jó állapotban legyen az egészségügy, hogy az orvosoknak ne kelljen még a megváltozott jogállásuk miatt is aggódniuk, és még folytathatnám, hogy mi mindennel lehetne és kellene foglalkozni ebben a Házban vagy akár a kormányban.
Egyrészt tehát ezzel a javaslattal nem most kellene foglalkozni, másrészt az irány rossz, az irány nem elfogadható, az a felsőoktatásnak mint közszolgáltatásnak a szétverésével jár, és valóban - erre már a miniszter úr utalt az imént, és meg tudom erősíteni - ráadásul nyilván egyébként a járvány miatt is, meg az elsietett, kapkodó bevezetés miatt is nem sikerült hozzá megszerezni egyébként az érintettek egyetértését, nem sikerült megszerezni hozzá, és nem sikerült lefolytatni azokat a szakmai vitákat, amelyek szükségesek lettek volna ahhoz, hogy egy sor olyan kérdés, amelyről ma este már beszéltünk, elrendeződjön. Mert egyébként természetesen lehet, sőt kell is a felsőoktatásban változtatni, de ennek olyan változásnak kellene lennie, amelyet kellő megfontolás alapján tár elénk megfelelő mennyiségű idő alapján, az érintettek bevonásával, és hozzáteszem, szakmailag megalapozott módon készül el, úgy, hogy tudjuk, hogy öt-tíz év múlva milyen változást, milyen eredményt várunk az egyes változásoktól.
Ennek hiányában azt tudom mondani, hogy vonják vissza ezeket a javaslatokat, mind a hármat, és menjenek vissza dolgozni, és foglalkozzanak az érdemi munkájukkal, azzal, ami most a feladatuk! Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)
