BÓDIS JÓZSEF
BÓDIS JÓZSEF
BÓDIS JÓZSEF innovációs és technológiai minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a szót. Köszönöm Pósán és Földi képviselő uraknak a támogató hozzáállást, Pósán képviselő úrnak külön, hogy számos felvetett problémára választ is adott; ugyanakkor nyilvánvalóan az ellenzéki képviselői mondatokra, kritikára illik reagálnom.
Először a szubjektív oldalról. Nagyon hálás vagyok az együttérzésért, Varga-Damm képviselő asszony, de gyakorlatilag mindegyik hozzászólásban éreztem egyfajta, hogy mondjam, részvétnyilvánítás-félét, és én ezt pozitívan reagálom le. Köszönöm, hálás vagyok érte. Ugyanakkor annak ellenére, hogy súlyos kritikákat kap a törvényjavaslat, akár személy szerint én is, és még azt is belekalkulálva, hogy hálás vagyok a pozitív emberi hozzáállásért, azért azt muszáj elmondanom, hogy én olyan modellváltás mellé tettem le a voksomat évekkel ezelőtt szakmai fórumokon, aminek az útján ma mi tudunk haladni.
Valóban, tíz évvel ezelőtt az első rektori konferenciás plénumon hoztam elő azt az autonómiakérdést, hogy hogyan tudjuk értelmezni az egyetemi autonómiát anélkül, hogy az egyetemnek vagyona van. Örülök, hogy mindannyian pozitívan állnak amellett, hogy az egyetemek kapjanak vagyont. Ez a modellváltás folyamata az egyetemek számára azokat a vagyonelemeket odaadja, amelyekben az alaptevékenységüket tudják végezni, tehát az oktatást és a kutatást.
Az alapítványi forma egyébként nem ismeretlen Magyarországon sem és a világban sem. Nagyon pozitív, jó példákat lehetne hozni, de én most ezeket nem fogom itt megismételni, mert elmondtam többször. De az biztos, hogy nem arról szól, hogy bármit kiszervezzünk, bármit, hogy mondjam, kiadjunk bérbe, vagy átadjunk bizonyos lehetőségeket, hanem arról szól, hogy a fenntartói jogokat egy olyan szakmai grémiumnak számító kuratórium bírja és gyakorolja, amely az egyetem alapfunkciói mellett tud arra is potenciállal rendelkezni, hogy a társadalmi hasznosulásban, tehát az egyetemi tevékenység társadalmi hasznosulásában, az oktatás és kutatás tekintetében más mozgásteret tud kinyitni, nem beszélve arról, hogy a gazdálkodás tekintetében ugyancsak egy sokkal rugalmasabb szituációt tud eredményezni.
Brenner Koloman képviselő úr, alelnök úr rendszeresen latin idézeteket hoz: ceterum censeo - annak ugye van egy folytatása, hogy Carthaginem esse delendam. Hát, itt nincs Karthágó, és nem is akarunk semmit tönkretenni, viszont építeni szeretnénk. Építeni szeretnénk, sanszot adni annak a szürkeállománynak, annak a tudást birtokló egyetemnek, amelyik ma sokkal korlátozottabb mozgástérrel rendelkezik.
Nem szeretném megkerülni az elbocsátás ügyét sem, de az mégiscsak vissza kell hogy nyúljon ahhoz a lépéshez, amikor az integrációval létrejött az új egyetemi struktúra az agrárképzés tekintetében. Pósán képviselő úr rávilágított arra, hogy nem egy nagy agráregyetemet kívántunk létrehozni, hiszen akár Debrecenben, akár Szegeden az agrárképzés tudományegyetemi környezetben annak minden előnyével és bizonyos korlátaival ragyogóan működik, nagyszerű eredményeket hoz, kiváló szakembereket képez. Viszont a többi helyen, és itt a Szent István Egyetemet kiemelném, fajsúlyosan jelen volt az agrárképzés nagyon széles portfólióval, de a Georgikon sokkal szűkebb portfólióval dolgozott, a gyöngyösi kar átkerült az egyetemhez, sokkal szűkebb portfólióval dolgozott, illetve a Kaposvári Egyetem, amelynek az agrárvonala kifejezetten magas minőséget képvisel, most igen, teljes egyetemként került be az integrált új agráregyetembe, de a tárgyalások és a folyamatok nem álltak le. Nyilvánvalóan hosszú távon egy művészeti kar, de akár még a pedagógiai kar is nehezen értelmezhető egy nagy agráregyetemben.
(19.20)
Ugyanakkor azért az „élettudományi” jelző mégis megadja azt a lehetőséget, hogy ez értelmezhető legyen. Nem tudom most még megmondani pontosan azt, hogy ezek a közös gondolkodások, a tárgyalások hova fognak konkludálni, de azt szeretném jelezni, hogy a Kaposvári Egyetem nem agrárprofiljainak további hosszú távú sorsáról folynak az egyeztetések, és folynak a tárgyalások.
Általában az egyeztetésekről. Hiller alelnök úr, miniszter úr idézett egy sajtóorgánumot, én azt nem ismertem, de elfogadom, hogy úgy hangzott el. Ugyanakkor egy dolgot biztosan megcáfolnék: a Pannon Egyetem rektora nem Navracsics biztos úrtól hallott először a tervezett modellváltásról, hanem, amikor a gondolata is felmerült, én beszéltem rektor úrral, kancellár úrral egy tudományos konferencia után. Kétségtelen, hogy nem dobódtak fel a lehetőségtől, de elindult a közös gondolkodás, és nagyjából egy hónappal ezelőtt rektor úr már azt mondta, hogy most megértette, és vállalja. Tehát nem tudom, mikor jelent meg ez a publikáció.
A gyorsaság. Igen, ha megvan a döntés, akkor viszonylag gyorsan kell a folyamaton végigmenni, de ez csak a törvényi lábról szól. A folyamat egyébként például az agrár-felsőoktatási intézménnyel kapcsolatban jóval az előző választások előtt elkezdődött. Palkovics miniszter úr annak idején államtitkárként komoly kritikákat kapott az e téren való mozgása miatt. A folyamat nem állt meg, de nyilván nem történt meg az az integráció.
A gondolkodás folytatódott, és konkrétan ennek a törvényjavaslatnak a szakmai megalapozottsága egy olyan jó másfél évvel ezelőtt indult el, egy olyan szakértői csapattal, amelyik havonta találkozott, amelyik először elemezte a magyar agrárképzés helyzetét, elemezte a nemzetközi agrárképzések jelenlegi helyzetét és viszonyait. Modellmintát keresett, hogy mit kéne nálunk, nyilván a magyar viszonyokra adaptálva megvalósítani, és - csak így szeretném felmutatni (Felmutat egy iratot.) - havonta ez a szakértői csapat ilyen professzionális anyagokat tett le.
Tehát az, hogy a törvényjavaslatot benyújtották, az egy aktus, meg elkészült az anyag, az is egy aktus, hogy végigmegy a folyamat a parlamentben, az természetes. Ugyanakkor azt muszáj hangsúlyoznom, hogy ez nem egy ad hoc döntés, ez egy nagyon komoly, rendkívül komoly, szakértőkkel végzett folyamat eredménye.
A Bologna-ügy. Tehát biztosan úgy van, ahogyan Arató képviselő úr mondta, hiszen ő akkor a rendszerben benne volt, és azt gondolom, hogy aktív részvevőjeként élte meg a Bologna-folyamatot; egyébként én is. Én akkor egy intézetvezető voltam az egészségtudományi karon, nagyon kemény és nagyon gyors munka eredménye volt, hogy egy év alatt be kellett vezetni.
Azóta is kritizálják és támadják a Bologna-folyamatot. A kritikákat én is megfogalmazom szakmai fórumokon, ugyanakkor védem, mert azzal, hogy a Bologna-folyamatot a magyar felsőoktatásban megvalósítottuk, azzal igazából beléptünk az Európai Felsőoktatási Térségbe, és a legnagyobb erénye ez. Kredit- és egyéb ügyekre most nem térek ki, de úgy gondolom, hogy az egy végtelenül pozitív dolog volt, még akkor is, ha nagyon gyorsan kellett bevezetni.
Most jelenleg azon dolgozunk, hogy amit annak idején nem jól csináltunk, mert nagyon a formai vonatkozásokra koncentráltunk, most a tartalmi revízióját csináljuk, egyébként a Rektori Konferencia szakbizottságaival karöltve. Nem egy könnyű feladat, ez is több mint egy éve folyik egyébként.
Arató képviselő úr megfogalmazott egy kritikát, hogy ilyen helyzetben, amikor valóban a járvány itt van velünk - és még azt is mondanám, hogy nem lazít, a mindennapjainkat átszövi, az összes bonyolult folyamatával együtt -, miért ilyennel foglalkozunk. A kettő nem függ össze. Elindult egy modellváltásos folyamat, valóban az első intézmény a Corvinus volt, és akkor jöttek azok az intézmények, amelyek jöttek, és én remélem, hogy még jönni fognak.
A vírusügyben egyébként pontosan az egyetemi tudományos közösségek fantasztikus módon mozdultak meg, melynek eredményeként ma van saját maszkunk, gyógyszereink vannak, tesztjeink vannak, lélegeztetőgépeink vannak, csak a legfontosabbakat kiemelve. Ez a folyamat folytatódik, és azt gondolom, hogy rendkívül jól vizsgázott a magyar tudományos közösség egy olyan kihívással kapcsolatban, amelyre száz éve nem volt példa, amely, reméljük, hogy a következő száz évben sem lesz.
Amikor mi az egyetemi közösségeket akarjuk más helyzetbe hozni, dinamikusabb, a kihívásokra gyorsabban reagálni tudó, minőségi válaszokat adó rendszerbe segíteni őket, az a mi igazi feladatunk, és szerintem a modellváltás erről szól.
A kuratóriumok összetétele mindig előjön. Természetesen más összetételű kuratóriumok is lehetnek, azt is gondolom, hogy az a folyamat, amivel a kuratóriumokat összeállították, az egy pozitív és egy progresszív folyamat volt. Természetesen lehet kritizálni az összetételüket, de én azt gondolom, hogy a kuratóriumok épp a modellváltást követően tudják megmutatni azt a tevékenységükkel, hogy arra méltóak voltak vagy nem. Tehát mindenkinek az az igazi feladata, hogy figyeljük, és jelezzük, ha ezzel gond van.
Többször visszatért a Színház- és Filmművészeti ügyre. Én is többször elmondtam, dokumentáltam, hoztam az összes egyeztetést, még az időpontját is, számát is. Az, hogy a sajtóban nem tárgyilagosan jelennek meg azok az adatok, amelyek egyébként valósak, az egy más dolog.
Az, hogy a rektorhelyettes úr, aki a rektori jogokat gyakorolta, amikor már legalább három egyeztetésen túl voltunk, azt követően meglepetéssel, a sajtóból tudta meg, hogy modellváltás lesz. Én nem azt mondom, hogy cáfolom, de az biztos, hogy előtte háromszor már találkoztunk, nem négyszemközt, hanem bizonyos fórumokon meg bizonyos közösségekben, a sajtó mégsem ezt hozta le.
Összesen 12 egyeztetés volt, nyilvánvaló, hogy nem volt mindenben konszenzus, de egyébként egy idő után elfogadták, és nem kritizálták, hogy modellváltás legyen.
(19.30)
Aztán, hogy azt követően milyen helyzet alakult ki, az nem jó, tehát a mai helyzet nem jó.
Én itt a Házban is elmondtam, hogy az ő kinevezésével kapcsolatban miért nem történt meg az a lépés, hogy ő megkapja a rektori címet. Azt is elmondtam, hogy én egyébként pozitívan álltam hozzá, és az én főnököm is, de mégis jól döntöttek, hogy nem ő lett a rektor, mert csak larváltam, azt mondtam, hogy vezetői problémák voltak. Kérem szépen, az egyetemnek a MAB-akkreditációja december 31-ével lejár. 2017-ben volt egy monitoreljárás, azt kérték, hogy halasszák el, 2018-ban megtörtént, és azóta az aláírás nem történt meg. Mi ez, ha nem vezetői felelősség?
Tehát az első számú vezető továbbra is a rektor az én olvasatomban, és a törvényben is ez van benne, de az nemcsak egy szép, vonzó pozíció, hanem abban felelősségteljes döntéseket kell hozni. Például a MAB-akkreditációval kapcsolatos dokumentum aláírása a mai napig nem történt meg. Tehát akkor, amikor ez a döntés született, hogy ne legyen ő kinevezve, és hogy modellváltáson menjen át az egyetem, abban ilyen tényezők is voltak, meg olyanok is, hogy… Most nem tudok pontos dátumot mondani, a lényeg az, hogy egy konkrét új campusépítésről volt szó, amit az egyetem elutasított. Nincsenek ideális építészeti viszonyok a Színház- és Filmművészeti Egyetem campusain, biztos, hogy jót tett volna nekik, ha lenne egy új campus, vagy ez a fejlődés, fejlesztés létrejött volna.
Az agráregyetemre visszatérve, a modellváltás egy más hangsúlyú agrár-felsőoktatási intézményt hoz létre, amihez nagyon komoly forrásokra van szükség, egyrészt az éves működésben, alelnök úr utalt is rá, tehát nem is részletezném. Egy körülbelül 200 milliárd forint nagyságú fejlesztési programot raktak össze, amely biztosan egy olyan infrastrukturális helyzetet tudna teremteni a magyar agrárképzés számára, ami miatt az ember oda tud állni egy modellváltáshoz, oda tud állni egy olyan modellváltáshoz, ami a minőségi oktatáson és kutatáson túl a társadalmi eredményesség, a gazdasági eredményesség ügyét szolgálja.
Varga-Damm Andrea nem jött vissza, úgyhogy köszönöm az ő észrevételeit; jogi vitákba nem szeretnék vele különösebben belebocsátkozni.
Még egyszer köszönöm szépen a támogató megjegyzéseket, kritikákat, és bízom benne, hogy ezzel együtt a végeredmény pozitív lesz. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
