DR. BRENNER KOLOMAN,
DR. BRENNER KOLOMAN,
DR. BRENNER KOLOMAN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 21 egyetemi adjunktus, 18 docens, 7 professzor, 8 tanársegéd, 3 főiskolai docens, 4 kisegítő dolgozó, 1 könyvtáros, 1 laboráns, 1 mérnöktanár, 1 mesteroktató, 6 mestertanár, 49 műszaki szolgáltató, 1 művésztanár, 2 nyelvtanár, 49 szakmai szolgáltató, 11 tanszéki mérnök, 3 technikus, 1 testnevelő tanár, 3 tudományos főmunkatárs, 3 tudományos munkatárs, 2 tudományos segédmunkatárs, 39 ügyintéző, 12 ügyvivő szakértő, tehát összesen 199 dolgozó csoportos elbocsátása várható december elején a gödöllői székhelyű Szent István Egyetemről.
(18.00)
Ehhez tartozik egyébként, ahogy hallottuk a bevezetőben, a keszthelyi Georgikon is. Azt gondolom, ez eléggé jól mutatja azt, hogy a professzor úr által az expozéjában emlegetett alapelvek hogyan valósulnak meg a magyar rögvalóságban.
Akkor kezdjük az elejéről! Amikor annak idején az agrártudományi szakokat művelő egyetemek összevonásáról esett szó a tisztelt Ház előtt, illetve korábban a Kulturális bizottság ülésén, akkor is kifejtettem, hogy maga az a szándék, hogy minden létező kutatóintézetet, kart és tanszéket egy egyetembe össze akarnak tolni, és ezáltal a rangsorokban történő előrelépést várnak el a fideszes kormány képviselői, ez lehet, hogy az íróasztal mellett jó ötletnek tűnik, de aki egy kicsit is ismeri az egyetemi magyar valóságot, az pontosan tudja, hogy itt szinergiaeffektusokról nem nagyon lehet szó. Inkább arról lehet szó, amit én a vezérszónoki felszólalásom elején elsoroltam, csoportos leépítésről és bizonyos kapacitások megszüntetéséről.
Lássuk azt be, hogy azért, mert egy hihetetlen széttagolt szerkezetű monstre intézményt hozunk létre, és körülbelül minden olyan intézményt, amelynek a nevében az agrárium vagy bármelyik csatolt része szerepel, ebbe beletolunk, attól milyen minőségi fejlődést várhatunk el, tisztelt államtitkár úr. Abba már bele sem megyek, hogy a XXI. században van kutatóintézetek közötti együttműködés, miért szükséges egy formális intézményi pecsét az egészhez, azon kívül, hogy jó magyar szokás szerint ezzel megnövekedett bürokrácia jár együtt az eddigi tapasztalatok szerint, hiszen már nemcsak két pecsét kell egy beszerzéshez, hanem majd amíg a parancslánc végigmegy az egész egyetem rektorához, addig nyolc pecsét kell. Tehát ettől komolyabb tudományos, főleg rangsorbeli előrelépést szerintem nem lehet várni.
Az pedig, hogy olyan, véleményem szerint a hazai nemzeti agrár-felsőoktatás szempontjából kiemelkedően fontos intézményeket, mint a keszthelyi Georgikont - amelyet az elmúlt évek során ide-oda csatolt a mindenkori felsőoktatási vezetés - ilyen helyzetbe hoznak, az pedig felháborító egyszerűen, és Manninger Jenő fideszes országgyűlési képviselő úr szégyene, hiszen nagybátyja, Manninger Gusztáv Adolf professzor forog a sírjában konkrétan szerintem jelenleg. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy Palkovics miniszter úr is keszthelyi.
Nem is értem azt, hogy egy ilyen nagy múltú intézményt - és tényleg, a Festetics grófokhoz én érzelmileg is kötődöm, mint soproni poncichter polgár -, szóval, egy ilyen nagy múltú intézményt egyszerűen betolni, és az egészet megint a szokásos alapítványi formába átalakítani, tényleg azt gondolom, hogy most már túlmegy minden határon, tisztelt államtitkár úr. Azt gondolom, hogy megint ceterum censeo elmondom természetesen, hogy nem az alapítványi formával van a baj, hanem látjuk, hogy mi történt az eddig alapítványi formában működtetett egyetemeken. A legrosszabb forgatókönyveink, amiktől itt, ebben a tisztelt Házban ellenzéki képviselőtársaimmal közösen óvtuk a döntéshozókat, azok következtek be.
Nézzük már meg, hogy kiket neveztek ki önök ezekbe a kuratóriumokba! Csányi bankvezér úr ül a Soproni Egyetem kuratóriumában. Aktív minisztereket ültetnek be.
A világon ilyen nincs, államtitkár úr! És mindenki érdekes módon egy bizonyos fideszes körhöz köthető, hogy most éppen felvidéki olajvállalkozó vagy más, ugye, a Színművészeti Egyetem esetét, ha felhozom, amire szintén már nagyon régóta próbálok egy kompromisszumos megoldást javasolni a tisztelt fideszes kormánynak, és mintha süket falaknak beszélnénk most is, azt gondolom. És majd államtitkár úr a végén a maga végtelen professzoros tisztességében feláll, és gyakorlatilag elmondja azt a védőbeszédet, ami az én megítélésem szerint és a néppárti Jobbik véleménye szerint védhetetlen. Hiszen a mi számunkra a magyar polgárok XXI. századi tudása és jóléte a fontos, és a hazánk polgárainak a tudását, például az agrárterület területén az alapozza meg, ha az egyetemek és a kutatás autonómiáját megőrizzük, és nem az, hogy betoljuk az egészet egy alapítványi formába, ahova öt fideszes potentátot kinevez aztán az illetékes miniszter. Hát, hova jutunk így, tisztelt államtitkár úr?!
Én természetesen ismét benyújtom ehhez a törvényjavaslathoz is azt a szokásos módosítómat, amit aztán megint el fognak önök utasítani, miszerint az egyetemi polgárok által megválasztott akadémiai vezetők és a hallgatók képviselői kerüljenek be ex officio ezekbe a kuratóriumokba, hogy legalább a minimális formáját adjuk meg annak, hogy amikor aztán felállnak ezek az alapítványok, akkor ne az legyen a legelső dolguk, mint a Corvinuson már legelsősorban is, hogy az egyetem szenátusának megkérdezése nélkül hagyják jóvá a szervezeti és működési rendet. Rektor úr, ha az ön feje fölött Pécsett valaki megszabta volna, bocsánat, a szervezeti és működési rendet, azt hiszem, elég furcsán nézett volna az illetőre. Bocsánat, hogy személyeskedem, államtitkár úr.
Azt gondolom, hogy ez egy olyan előterjesztés ismételten, amelyben látnivalóan a Palkovics miniszter úr által vezetett felsőoktatási kormányzat folyamatosan darálja le a magyar felsőoktatást. Szerintem hosszabb távon hihetetlen károkat okoznak a magyar tudománynak és a magyar egyetemi világnak. Gyakorlatilag szerintem Magyarországon nincs már olyan egyetemi oktató kollégánk, aki reggel ne azzal nyitná ki az internetes újságot, hogy az ő egyeteme most már soron következik?
Mert ráadásul úgy tudják meg általában a kollégáink, hogy az ő egyetemük is hopp, hopp, át fog alakulni alapítványi formába, hogy kinyitják az internetes oldalt, merthogy ővelük aztán vagy akár az egyetemek megválasztott vezetőivel a konzultációk, hogy is mondjam, sorozatát, azt gondolom, hogy szimbolikusan a Színművészeti Egyetem rektori vezetése, ha valaki megkérdezi, el tudja mondani. Jómagam ebben is igyekeztem eljárni.
Summa summarum, azt gondolom, hogy ez egy újabb lépés az egyetemi autonómia és a tudomány szabadságának megcsonkítása szempontjából. Nem tudom azt elfogadni, államtitkár úr, amit mindig ilyenkor el szokott mondani, hogy vagyonhoz kell juttatni az egyetemeket. Igaza van, természetesen. Mondjuk, ha az ELTE a birtokait visszakapná - az a baj, hogy nagyrészt a Felvidéken találtatnak, mint az közismert, és volnának jelenleg némi problémák ez ügyben -, de valóban, ha a Harvarddal vagy Oxforddal szeretnénk magunkat megméretni, ha a rangsorokra visszatérek egy picit, egy fél mondat erejéig, akkor én nagyon szívesen várnám vissza, mondjuk, a korábbi birtokainkat, meg aztán amit a kommunista rendszer elején elkoboztak az ELTE-től, és akkor onnantól kezdve egyébként beszélhetnénk arról, hogy egy felelős vagyongazdálkodás keretében valódi egyetemi autonómia van.
No, de ha már egy negyvenévi kommunista uralom után vagyunk, és harminc év neoliberális gazdaságpolitika után, akkor most utána szerintem nem ennek a módszernek az optimális esete az, hogy akkor most gyakorlatilag pedig ötfős kuratórium kénye-kedvének kiszolgáltatok teljes felsőoktatási intézményeket, tudományos kutatókat, az ő hosszas életútjukat és jövőjüket. Ez egy felelőtlen politika, hiszen látjuk, még egyszer mondom, hogy milyen a kinevezési gyakorlatuk a kuratóriumba, és gyakorlatilag az érintett egyetemi polgárok, akiknek az autonómiája a középkor óta egy európai érték, gyakorlatilag veszélybe került.
És nem az mondatja velünk ezt, tisztelt államtitkár úr, hogy mi hihetetlen gyanakvással figyelünk mindent, amit az önök kormánya tesz, hanem megfigyeltük azt, amit az önök kormánya tett, tehát tapasztalati értékeink vannak.
(18.10)
Én nyelvész vagyok ugyan, de nagyrészt empirikus kutatásokkal foglalkozom.
Tisztelt Államtitkár Úr! Bizonyítást nyert, hogy az önök által preferált alapítványi formának annyi a dolga, hogy öt vagy nyolc, vagy akárhány fideszes elvtársat oda önök kineveznek, és azok aztán onnantól kezdve azt tesznek ezekkel az egyetemi kollégákkal, az egyetemi polgárokkal, ami éppen eszükbe jut, és látjuk, hogy sok minden eszükbe jut - mondjuk, hogy ismételten a Színművészeti Egyetem sorsára utaljak.
Összefoglalóan tehát, tisztelt államtitkár úr, sem az agrártudományi képzések ilyen jellegű, egész országra széttagoltságból eredő összevonását szakmailag nem látjuk támogatandónak, az egyetemi autonómia szempontjából pedig továbbra is a néppárti Jobbik nevében kiállunk az autonómia mellett, ezért ezt az előterjesztést nem tudjuk támogatni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
