DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Most, csütörtök este az utolsó három törvényjavaslat az egyetemi rendszert, illetőleg a kutatóhálózati rendszert érinti.
Az első javaslat a T/13676., amely a Magyar Agrár -és Élettudományi Egyetemért Alapítványt hozza létre, illetőleg tulajdonába adja a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemnek azokat a vagyontárgyakat, amelyeket eddig az összevont egyetemek külön-külön használtak.
Természetesen, ahogy már több képviselőtársam is mondta, önmagában nem az a probléma azzal az új rendszerrel, amelyet most már egy éve az Orbán-kormány próbál az egyetemi világban létrehozni, hogy alapítványok segítségével vagy alapítványok jogi keretében próbálja a jövőre nézve az egyetemi életet és oktatást megteremteni, hanem a probléma az, hogy ezek az alapítványok nem magánalapítványok, ezek az alapítványok nem egy organikus rendszer lévén létrejött szervezetek, amelyek azért adnak ilyenfajta keretet az egyetemnek, az egyetemi oktatásnak és az oktatáshoz szükséges infrastruktúrának, mert az a beruházott vagyonhoz egy jó keret, hanem azért, mert ezzel egy párhuzamos hatalmi rendszert hoznak létre. Az a célja ennek a rendszernek, hogy ha egyszer más fog kormányozni Magyarországon, akkor sok más mellett az állami vagyonnak azon részét is ki tudják venni a kormány kezéből, amellyel a felsőoktatást tudja megszervezni és a felsőoktatáshoz az infrastruktúrát tudja biztosítani. Nincs itt másról szó.
Egyébként ez a javaslat még további módon is buktatja le a kormányt, amikor végignézzük a mellékletet, hogy milyen vagyontárgyakat ad a tulajdonába az egyetemnek úgy, hogy ezen vagyonelemek sorsáról a kuratórium dönthet majd. Nézzék meg, képviselőtársaim, mennyi balatoni ingatlan, mennyi olyan lakás és egyéb nagy értékű vagyontárgy szerepel a listában, amely nem közvetlenül az egyetemi oktatási tevékenységhez kapcsolódik! Természetesen tudjuk mindannyian, hogy nagyon sok szolgálati lakás épült egyetemekhez, sok egyéb, kényelmi és szabadidős tevékenységhez szükséges ingatlanrész volt, de ez a törvény semmilyen módon nem garantálja azt, hogy ezek a vagyonelemek valóban a jövőben is az egyetemi oktatáshoz kapcsolódóan szükségesek lesznek és fenn fognak maradni.
(18.50)
Semmi nem garantálja azt, sőt, kifejezetten azt mondja mindegyik javaslat, hogy csak az oktatási tevékenységhez fűződő vagyontárgyak azok, amelyeket nem idegeníthet el. Viszont ebben a listában számtalan olyan vagyonelem van, amelyek elhelyezkedése a kormányzat körüli emberek kedvenc célpontja, hogy olcsón tudjanak ilyenfajta területeken ingatlanokat szerezni. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ezzel a javaslattal még egy dupla cél is meg tud valósulni. Úgy gondolom, hogy rendkívüli módon nehezen működtethető konglomerátum jön létre ezzel az egyetemmel. Nem gondolom, hogy ugyanolyan minőségben lehet Keszthelyen, Gödöllőn, Békéscsabán, Budapesten, Gyöngyösön, Kaposváron, Szarvason egyetemet működtetni. Nem gondolom. Azt gondolom, azon túl, hogy egy párhuzamos hatalmi rendszert hoz létre, ezek az államtól elkülönült szervezetek létre fognak hozni egy olyan komisszártársaságot, akiket ezekben a szervezetekben dolgoztatni fognak, akiknek mindig lesz biztonságos helye akár egy kormányváltás után is. Ez egy harmadlagos cél, amit én látok ezekből a javaslatokból kitűnni. És azt gondolom, hogy már az elmúlt időszakban a már alapítványi formában működő egyetemeken tapasztalható nagyon rossz és minősíthetetlen humán erőforrás, amivel felépítették a kuratóriumokat, garantálja, hogy itt a minőségi egyetemi oktatás jövője nem garantált. Emberek egzisztenciális kérdése mindez, politikai lojalitás, hűség kérdése mindaz, amit az új kuratóriumok működése és az általuk kinevezett személyek jelentenek. Ami itt egyáltalán semmilyen módon nem jelenik meg mint prioritás, mint védendő cél, vagy mint a magyar nemzet számára többlet, az az, hogy minőségi oktatás legyen, ahol a gyermekek minőségi módon tudnak fejlődni, és hazánk üdvére el tudják végezni a felsőoktatási tanulmányaikat, és kiváló szakemberek lesznek belőlük. Ez a cél szerintem teljes mértékben elveszett.
Ebben a javaslatban a korábbiakhoz képest, és amit majd még fogunk tárgyalni ezen az estén, más vagy újdonsággal bír, az az, hogy miután az alapítói jogokat az Innovációs és Technológiai Minisztérium gyakorolja és ő is hozza létre az alapítványt, a kuratóriumba az agrártárca ennek az egyetemnek a tekintetében egy kurátort delegálhat. Én azért szerényen megkérdezném, hogy én azért látom, hogy nem kevés számú kurátor van az eddig már létrehozott alapítványokban - azért egy agráregyetemen mindössze egyetlenegy embert delegálhat a földművelésügyi tárca? Tényleg? Tessenek már végiggondolni, ez mégiscsak az agráriumról szóló egyetem. Abba a hét-nyolc emberbe nem fér bele még egy az agrárvilágból vagy az Agrárminisztérium által delegált ember? Ebből is látszik egyébként, hogy a kormányzatban hol vannak az erőteljesebb pozíciók, kik azok, akik a kormányfőnél erőteljesebb lobbierővel bírnak, vagy valamitől jobban preferáltak, és kik azok, akik tulajdonképpen a szükséges rosszak. Mondjuk, én nem csodálom, mert Nagy István miniszter úr az, akit én bármikor bármelyik kormány agrárminisztereként szívesen látnék, mert ő tényleg kiválóan végzi a munkáját, és azt gondolom, az egész ellenzék teljesen egységesen ezen az állásponton van. (Közbeszólásokra:) Bocsánatot kérek - igen gyakran dicsérjük meg. Pontosítok, mert képviselőtársaim nem egészen értenek ezzel egyet, de még mindig azt gondolom, hogy minőségében a legjobb miniszter ebben a kormányban, de valószínűleg ő az, aki nem elég erős lobbierővel bír, mert ha valakinek, akkor neki kellett volna beleszólnia vagy bele tudni szólnia, hogy egy ilyenfajta konglomerátumot agrároktatásra létrehozna a kormányzat.
Természetes az, én már az első megszólalásomkor, amikor talán a soproni, vagy nem tudom, melyik egyetemnél szólaltam meg, és elmondtam, s akkor is értetlenkedett államtitkár úr, de úgy tűnik, hogy a jogi megoldás most sem változik, még mindig nem tudjuk, mi az, hogy egyetem, és mi az, hogy kuratórium, s mi az, hogy alapítvány. Annyira zagyvaság jogi szempontból, ami ezekben a javaslatokban van! Nem tudom elképzelni, hogy ez a valóságban normálisan fog működni. Merthogy létrehoz egy alapítványt, és az alapítvány vagyona az egyetem alapítói joga. Tehát vagyoni értékkel nem bíró vagyon az alapítói vagyon. Merthogy pénzben nem lehet kifejezni egy egyetem alapítói jogát. Majd azt mondja, hogy a vagyontárgyakat nem az alapítványnak adja - mondjuk, ezt nem bánom -, hanem az egyetemnek, de az egyetemnek ahhoz, hogy jogokat szerezzen a saját nevében, jogi személyiségű szervezetnek kell lennie, amit más módon már nem lehet meghatározni, mint költségvetési intézménynek, hiszen más típusú szervezeti formája ma az egyetemeknek nincs. Közben a javaslatban ott van, hogy a jogelőd költségvetési intézmény. Hát, akkor az egyetem most micsoda, ha ő már nem költségvetési intézmény? Egy zagyvaságtömeg az egész! Én tudom, hogy a legnagyobb probléma majd itt lesz. Nem tudom, hogy a földhivatali nyilvántartásokban hol tartanak a korábbiaknál a bejegyzésnél, de el tudom képzelni, hogy be kellett az ügyintézőknek hunyni a szemüket, hogy beírják ezeket a változásokat, ugyanis az ingatlan-nyilvántartásban nem létező jogintézmények útján és módján lesznek ezek a tulajdonjogok bejegyezve, és nem tudni, hogy azt a szervezeti státuszt a jogszerző hogy fogja igazolni a földhivatal felé. Én tudom, hogy ez már túlzott jogászkodás, de ha tetszik, ha nem, mégis kell ezzel foglalkozni, mert ezeket a jogszabályokat valahogy végre kell hajtani.
Száz szónak is egy a vége, természetesen nem szavazom meg én sem, sem ezt, sem egyik ilyen javaslatot sem. S nemcsak azért, mert látom a valódi mögöttes célt, hanem azért sem, mert azt gondolom, hogy kifejezetten álságos ilyenfajta módon vagyont kimenteni a nemzeti vagyonból, felhasználni az oktatás szent ügyét erre a hatalmi rendszer létrehozására. S hogy őszinte legyek, semmiképpen nem szeretném a professzor urat megbántani, de rendkívüli módon csodálkozom, hogy egy ilyen csodálatos szakmai múlt után ebben segédkezet nyújt. S tudja, direkt nem államtitkárnak hívom, ha nem sértem meg, hanem professzor úrnak, egyszerűen azért, mert én inkább a professzort tisztelem önben, mert hiszen ön azért mégiscsak az, s gondolom, arra a legbüszkébb. Azért pár év múlva ki fog derülni, hogy ez nem sült el jól. Azért, hogy őszinte legyek, nem nagyon szeretnék az ön helyében lenni. S bizonyos fokig haragszom is az Orbán-rendszerre amiatt, hogy rengeteg embert, akik a saját szakmai életükben nagyszerű életutat tudhatnak maguk mögött, csak azért, mert egy nagyszerű feladattal, mert hiszen miért ne lenne egy nagyszerű feladat egy ilyenfajta közjogi tevékenység, és ki ne lenne szívesen egy ilyen pozícióban, felhasználják arra, hogy asszisztáljon olyan változásokhoz, aminek a célja egyáltalán nem az, amiről beszélnek. Magában a rendszerben van annak lehetősége, hogy ez tényleg nem fog jól sikerülni. Azt gondolom, hogy egyetemi képviselőtársaim, akik előttem szóltak, illetőleg az oktatáspolitikus, nem véletlen mutatták be azokat a már most látható anomáliákat és a jövőre nézve várható problémákat, amiket ma sem értem, hogy miért nem hallgat meg a kormányzat, és miért nem máshogy csinálták ezt az egészet. Tényleg nagyon fájdalmas lesz, amikor a végeredményt látni fogjuk, és le tudjuk vonni a következtetéseket. Köszönöm a figyelmet.
