BALCZÓ ZOLTÁN,
BALCZÓ ZOLTÁN,
BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Nem akarom jogászkodással kezdeni, csak irányelveket kell hogy itt átültessünk a magyar jogrendbe, és néhányan sokszor tévedésben vannak, hogy a rendelet kötelező, az irányelv nem.
Az irányelv is kötelező jogszabály, csak éppen úgy kell beültetni az adott tagország jogrendjébe, hogy az teljesíteni tudja az elvárásokat.
Tehát, ha én ezt most, hogy úgy mondjam, formailag nézem, akkor tudnék nemet mondani erre, ha azt tudom bizonyítani, hogy az irányelvek átültetése nem történt meg az EU-s jogszabályoknak megfelelően. Nyilván ezt teljeskörűen nem vizsgáltam, de én azt látom, hogy megtörtént, és főleg, ami lényeges: egy teljes mértékben pozitív célról van szó, mert itt mi vitáztunk, és vitázni is fogunk azon, hogy vajon most mennyiben tiszta energia vagy nem tiszta energia a nukleáris energia.
Vitázhatunk arról, hogy a zöldenergia milyen mértékben képes teljesen lefedni az energiaszükségletet, amennyiben a tárolására nem találunk az eddigiekhez képest új lehetőséget, és folytathatjuk, de szerintem az vitán felül áll, hogy az az energia, amit nem fogyasztunk el az energiahatékonyság alapján, azt nem kell megtermelni. Ha nem fogyasztjuk el, ez a gazdaság és a fogyasztó szempontjából jelent megtakarítást. Más szempontból, akár itthon nem kell megtermelni, akár nem kell importálni, globális szempontból természetesen a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését jelenti.
Úgyhogy nem véletlen, hogy amikor az Unió vezetői szembesültek a klímaváltozás kihívásával, akkor rögtön elindították ezeket az energiafogyasztás-csökkentési kötelező előírásokat a végső fogyasztás tekintetében, ugye, 2020-ig 20 százalékkal, 2030-ig pedig 32,5 százalékkal. Az expozéban elhangzott, hogy ez a lépcső 0,8 százalékos lesz az új ciklusban, előtte pedig 1,5 százalékot kellett teljesíteni az előző évhez képest.
Én ebből a nagy jogszabálytömegből csak néhány elemet szeretnék itt most hangsúlyozni. Pozitívnak tekintjük az energiaszegénység enyhítését szolgáló előírást az irányelvben, az energiahatékonysági intézkedések bizonyos hányadát elsősorban az energiaszegénység által érintett háztartásokban vagy szociális bérlakásokon kell végrehajtani. Ehhez azonban a jelenleginél nálunk sokkal több forrásra van szükség.
Ráadásul olyan programok vannak, amelyek utófinanszírozásúak, akkor a támogatás igénybevételéhez előbb a teljes beruházást be kell fejezni, és itt van egy ellentmondás, mivel egy komplex energetikai lakásfelújítás többmilliós költséget is jelent, ez az utófinanszírozás, ha ilyen pályázatok maradnak, és lesznek, azzal éppen a célzott kört nem fogja elérni.
Minden jogszabály annyit ér, amennyi megvalósul belőle, ezért a 2014-2020 közötti első időszakkal is foglalkoznék, csak röviden kiemelve olyan adatot, amelyet az én saját kutatásom alapján találtam.
Az Eurostat adatait idézem: 35 százalékra tehető a lakossági szektor energiafogyasztásban való részesedése - ez egy nagyon nagy arány -, és ezen belül túlnyomóan az épületek energiafelhasználásáról van szó. Éppen ezért az Európai Számvevőszék 2020-ban megjelentetett, külön jelentésében foglalkozott a lakóépületeknek az uniós társfinanszírozásban megvalósuló energiahatékonysági beruházásaival. Elég nagy összeget rendelt hozzá: a társfinanszírozással együtt 6,6 milliárd euróról van szó.
Öt ország közös eredményeit tartalmazza a vizsgálat, Magyarország nem volt közte, viszont elég negatív a tapasztalat. Azt írják, hogy az operatív programokat és a projektek kiválasztását nem a költséghatékonyság alapján vezérelte. A tagállamok előírták az épületek felújítását egy legalább minimális energiamegtakarítás elérése, valamint az energetikai minősítés javítása érdekében, ám ez nagyon sokszor indokolható magas költséggel járt, mert nem sorolták előre az alacsonyabb költségráfordítás mellett nagyobb energiamegtakarítással járó projekteket. Hát, ilyesmi döntésekre itthon is találunk példát.
Ami Magyarország szempontjából egy negatív adat, hogy az energiaintenzitás tekintetében szinte minden tagállam javítani tudta ipara teljesítményét. Az én adatom most a ’14-20 közötti ciklusban a ’15-17 közötti időszakra vonatkozik, tehát arról szól az adat, hogy az ipari bruttó hozzáadott értékhez viszonyított végső energiafogyasztás, tehát a fajlagos adat szerint - ami azt jellemzi, hogy egy országban az energiafelhasználás szempontjából milyen szerkezetű gazdaság van - 22 százalékos általános csökkenés volt az EU-ban, Magyarországon 24 százalékos növekedés. Ez a legmagasabb adat. Tehát akkor el kell gondolkodnunk ezen a nagyon sikeresnek mondott gazdaságon és iparpolitikán, hogy vajon akkor miért ilyen módon lehet ezt csak megvalósítani.
Egyébként próbáltam adatokat keresni, hogy 2014-20 között ezek az évekre előírt csökkenések tételesen hogy valósultak meg. Őszintén mondva, nem találtam, de az Innovációs és Technológiai Minisztérium 2020-as dokumentumában a következő szerepel: „Magyarország 2015-től az energiahatékonysági irányelvnek alternatív szakpolitikai intézkedések alkalmazásával tett eleget. Mára világossá vált, hogy ezek az intézkedések nem elegendőek az irányelvben meghatározott célok elérésére.”
(15.50)
Tehát a kérdésem az, hogy 2020-ban teljesítettük-e ezt, és megértem, hogy itt most, ha jól értelmeztem, ebben az új ciklusban belép a kötelezettségi rendszer bevezetése annak érdekében, hogy 2030-ra tényleg teljesíteni tudjuk, amit vállalni kell, és ami nagyon fontos. Úgyhogy a most tárgyalt törvényjavaslat, irányelvek megfelelő, támogatandó eszközöket tartalmaznak, az egyetlen kérdés az, hogy megvalósulnak-e majd a gyakorlatban. Köszönöm szépen.
