BALCZÓ ZOLTÁN,
BALCZÓ ZOLTÁN,
BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Szeretném előrebocsátani, hogy én nem tudom, hogy az, amit el fogok mondani a törvényjavaslattal kapcsolatban, a kormánypárti felfogással áll-e összhangban avagy az ellenzékivel. Erre azért kell kitérnem, mert államtitkár úr - akit én mindig arról ismertem, hogy a vitát igyekszik a szakmai területen tartani, még akkor is, ha az ellenzék részéről ezen a téren eltérés van - a zárszavában olyan pártpolitikai típusú megjegyzést tett, amiért elnézést kérek elnök úrtól is, hogy ilyen hangosan közbeszóltam, ezt nem szeretném megtenni, ha ezután is ezt mondja, ezért azt szeretném elmondani, hogy az ellenzék nem alkot egy blokkot.
Amennyiben mi azonos véleményt nyilvánítunk, akkor elhangzik a vád, hogy mi egy blokkot alkotunk, csak azért, mert valamiről azonos a véleményünk. Most, amikor eltérő volt, államtitkár úr azt mondja, hogy de furcsa, hogy az egy blokkot alkotóknak miért nem egyforma a véleményük. Tiszteljen meg minket vagy engem azzal, hogy elfogadja, hogy adott esetben más a véleményem, miközben tudom, hogy az, aki mindenáron az egy blokkot akarja megvalósítani a maga választási törvényével, az Orbán Viktor. Nem szerettem volna politikai irányban tágra nyitni a vitát. Az előző esetben is tartózkodtam attól, hogy olyan irányról beszéljek, ami nem ide tartozik.
Ezek után rátérek röviden arra, amit ezzel kapcsolatban szeretnék elmondani, talán kicsit tágabb összefüggésben. Amikor 2016 júniusában megtörtént a brexitnépszavazás, akkor azzal mindenki tisztában volt az Egyesült Királyságban is, Európában is, az Európai Parlamentben is, amelynek tagja voltam, hogy ez egy nehéz folyamat lesz, de néhányan azt gondoltuk, hogy nem véletlenül a szerződésre két év határidőt szabnak, 2019. március 29-éig ez meg fog történni. Nem akarok a történeten végigmenni, ami miatt 2020. január 31-én született meg a tagság (sic!), és még most is olyan kérdésekben kell döntést hozni vagy vitatkozni, amelyek nagyon súlyosak. Ezek közé tartozik természetesen az ír-északír határkérdés, amely összefügg a másik lényeges kérdéssel, amely az Európai Unió és az Egyesült Királyság jövőbeni gazdasági kapcsolatainak a kérdése - igazi megegyezést még nem látunk - és a személyek joga a letelepedésre, a munkavállalásra. Ez is egy nagyon kényes kérdés.
Úgy gondolom, ez a mostani törvényjavaslat, megfelelő módon alkalmazva az európai uniós szabályokat, illetve a kilépési szerződést, megteremti a brit állampolgárok számára megfelelő, pozitív módon a Magyarországon való további tartózkodást, beleértve - ami talán az esetükben lényeges - a harmadik országbeli házastárs esetében is, és fontos, hogy adott esetben a Magyarországon való tartózkodáshoz vagy letelepedéshez kapcsolódóan a vízummentesség lehetőségével is külön foglalkozik.
Nyilvánvalóan nekünk azért is nagyon fontos ez a kérdés, mert van egy másik oldala. A másik oldala az Egyesült Királyságban élő, dolgozó, letelepedett magyar állampolgárok és az ő helyzetük a továbbiakban. Itt megint nem feltétlenül akarnék azzal kapcsolatban egy vitát nyitni, hogy most mennyi a számuk, mennyien kerültek ki. A legkülönbözőbb számok hangzanak el. Hogy a népszavazás alapján az Egyesült Királyságban ’11-ben hány magát magyarnak valló embert tartottak nyilván, az nem, nyilván nem helytállóan alacsony szám, aztán elhangzanak rendkívül magas számok. De én úgy gondolom, hogy amit általában egy mértékadó becslésnek olvastam, az olyan 250 ezer, de mindenképpen olyan számról van szó, amely tekintetében nagyon fontos, hogy az ő érdekeiket a kormányzat meg tudja védeni.
Zárójelben jegyzem meg, a vitákban sokszor elhangzik, hogy Magyarországról tudjuk megállapítani, hogy mennyien távoztak. Ez nincs így, mert az ismeretségi körömben is számos olyan magyar állampolgár van, aki például öt éve kint él, dolgozik, munkahelye van, magyar lakcíme van, a személyi igazolványát megújítja, alkalmanként szavazni is hazajön, fizeti a diákösztöndíjat, tehát a magyar regisztráció szerint ő egyébként változatlanul Magyarországon élő ember. Nem akarom ezt a vitát ebbe az irányba nyitni számháborúvá. Annyit állapítsunk meg, hogy olyan jelentős számú magyar ember él az Egyesült Királyságban, nem feltétlenül kalandvágyból, hanem a magasabb szintű megélhetés miatt, akik számára nagyon fontos, hogy ez a jogszabály, amiről most beszélünk, kétoldalúan érvényesüljön.
(10.20)
És ott is valóban megvan a lehetőség arra, hogy az öt éve jogszerűen és folyamatosan ott tartózkodóknak a letelepedett jogállást kérvényezhessék, akiknek meg nincs meg az előzetesen letelepedett jogállás… Nyilván feltételezem és tudom, hogy a magyar kormánynak is szerepe volt abban, hogy ez a kétoldalú megállapodás már köztünk létrejöhet az Európai Unió jogszabályát alkalmazva.
Az én megítélésem szerint ez nem teljesen szimmetrikus és kölcsönös. Egy példát mondok: Magyarországon az egyesült királysági állampolgárok és családtagjaik nemzeti letelepedési engedély megszerzésére lesznek jogosultak lakhatásra, megélhetésre, egészségügyi biztosításra és a Magyarország érdekére vonatkozó feltételek vizsgálata nélkül, azt kell csak vizsgálni, hogy nincs-e kizáró ok a közrendre, közbiztonságra való veszélyesség miatt, míg tudomásul kell vennünk, hogy ez nem ugyanígy érvényesül az Egyesült Királyságban. Azért kell tudomásul vennünk, mert a brexit melletti indokok a brit állampolgárok számára, akik megszavazták, összefüggtek azzal, hogy a szabad munkaerő-vállalás, ami az Európai Unióban egy alapjog volt, a továbbiakban ilyen módon ne érvényesüljön.
Annyit még hadd tegyek hozzá, hogy ez ilyen erőteljesen nem a 2004-ben csatlakozott országokkal kapcsolatos moratóriumnak a megszűnte után következett be, tehát nem a nagy országra (sic!) vonatkozik, hanem a 2007 utáni moratórium megszűnte után, mert akkor kellett szembesülnie a briteknek, hogy bizony sokan vannak, akik nem a jobb megélhetés szempontjából munkát vállalva, adott esetben minőségi munkát vállalva érkeznek oda, hanem a szociális hálót akarják teljes mértékben kihasználni.
A magyaroknak nem ez a megítélése, akik ott kint dolgoznak, megbecsültek, de tudásul kell venni, hogy ez a szintű kedvezmény, hogy semmit nem vizsgálunk, az ő részükről nem volt elfogadható. Ezért is hívja fel a londoni magyar követség a polgárokat, hogy kezdjék el gyűjteni a folyamatos tartózkodást, munkahelyet, biztosítást igazoló dokumentumokat saját maguk és családtagjaik vonatkozásában is, ami egy helyes felhívás. Olvasva ezeket a felhívásokat, én úgy látom, hogy a nagykövetségünk révén a kormányzat igyekszik megteremteni minden olyan lehetőséget, információt, hogy a brit szabályoknak megfelelően a magyar állampolgárok továbbra is ott tudjanak letelepedni, dolgozni, miközben szeretném, ha olyan viszonyok lennének Magyarországon minél hamarabb, amelyek sok távozott magyar embert vissza fognak hozni Magyarországra.
Egyébként a javaslatot, amely természetesen nagyrészt uniós jogszabály átültetése, a Jobbik támogatja. Köszönöm szépen.
