BALCZÓ ZOLTÁN,
BALCZÓ ZOLTÁN,
BALCZÓ ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Foglalkoztatást elősegítő szolgáltatásokról szóló törvény már a rendszerváltást követően, 1991. március 1-jén hatályba lépett. Ezt megelőzően erre nyilván nem volt szükség, mert hivatalosan nem volt munkanélküliség. Volt munkanélküliség, a kapun belüli munkanélküliség, aki pedig kapun kívül volt munkanélküli, az a közveszélyes munkakerülő megbélyegzést kapta.
A törvény által akkor megfogalmazott támogatás nyilvánvaló célja még ma is igaz, az álláskeresők vagy a munkaviszonyban állók elhelyezkedési esélyének javítása, illetve a munkahely megtartásának elősegítése, és így a törvény ezek közé az eszközök közé sorolta a munkaerőpiaci képzést, átképzést, a munkanélküliek vállalkozóvá válásának támogatását, a tartósan munkanélküliek foglalkoztatásának támogatását, a közhasznú foglalkoztatást, a munkahelyteremtést és annak támogatását, a részmunkaidős foglalkoztatás támogatását és a korengedményes nyugdíjazást.
Most egy új kerettörvényt tárgyalunk, amelyik persze a foglalkoztatás felügyeletéről is szól, és hadd soroljam föl azokat a támogatandó célokat, amit a kerettörvény meghatároz.
A javaslat alapvető célja a folyamatok, eljárások gyorsítása, a racionalizálás, az adminisztrációs terhek csökkentése, a támogatási igények benyújtásának egyszerűsítése, valamint a munkához jutás, a munkahelykeresés és -megtartás elősegítése. További cél a jogszabálysértő foglalkoztatásból származó gazdasági előnyök kiküszöbölése, a foglalkoztatásra irányuló szabályok állami felügyeletének és a foglalkoztatottakat megillető jogok érvényesülésének biztosítása, és nyilván ezekkel a szabályokkal együtt egy valós versenyhelyzet teremtése.
Ezek támogatandó célok, de ennek ellenére számos kérdés és kritika fogalmazható meg. Hogy ezt ne mint ellenzéki képviselő tegyem, önmagában a saját magam kritikáját hozzam ide, ezért a LIGA Szakszervezeteknek a honlapján mindenki számára elérhető álláspontból ismertetek.
A benyújtott javaslat komoly változást jelent a munkaügyi igazgatásban, több időre lett volna szükségük a szociális partnereknek ahhoz, hogy megfelelő körültekintéssel járjanak el. Mivel a szabályozás keretjellegű, nem állapítható meg, hogy milyen módon megy végbe az átalakítás.
A szakszervezetek nem utánkövetőként kívánnak jelen lenni, hanem részt akarnak venni az előkészítési folyamatban. Nem tartozik hatástanulmány ehhez a törvényhez, miközben ez a jogalkotás egyik alapvető része. Mivel számos kérdés merült föl az ellenőrzésekkel kapcsolatban - eljárási rend, szankcionálás -, a szociális partnereket a kormányrendeletek tervezett tartalmáról is tájékoztatni kellett volna, bevonva az előkészítési fázisba, és különösen igaz ez az országgyűlési képviselőkre.
Az államtitkár úr többször hangsúlyozta, hogy ez egy kerettörvény. Valóban egy kerettörvény, olyannyira kerettörvény, hogy itt sok tekintetben nem látható át, hogy ez a gyakorlatban hogyan fog megvalósulni. Ez azt jelenti, hogy amikor mi ezt adott esetben támogatjuk, ez egy biankó csekk lesz. Lehet, hogy önök a rendeletalkotást megelőzően bevonják a szociális partnereket, de ez már kívül esik azon a lehetőségen, amikor egy országgyűlési képviselő részletesebben megismerhetné, hogy a kerettörvény mögött milyen tényleges, valódi gyakorlati lépés következik. Tehát ennek a hangsúlyozása, hogy kerettörvény, ez ebben az esetben számomra bizonyos értelemben azért hordoz egy negatív tartalmat, mert nem ismerjük azt, hogy a valóságban ez hogyan fog megvalósulni.
A törvény általános indoklásában rögtön az elején az szerepel, hogy a Covid-19-járvány nyomán kialakult gazdasági helyzet rávilágított arra, hogy a munkahelyek védelme kiemelt fontosságú, ezért olyan szabályozás szükséges, amely még hatékonyabban tud reagálni a gazdasági környezet és a munkaerőpiac kihívásaira. Ha ehhez az eljárási rendet meghatározó törvényhez azt mondjuk, hogy ez a Covid-19-helyzeten segít, ami kialakult, akkor engedjék meg, hogy én is tágítsam ebbe az irányba a véleményemet ezzel a javaslattal kapcsolatban.
Ugyanis mire lett volna szükség? A járvány alatt létrehozott Gazdaságvédelmi Alapon átfolyt már állítólag 1900 milliárd forint. Azt gondolhatnánk, hogy ez mind a válságkezelő intézkedésekre ment el, mert a kormányzat ezt az összeget hangsúlyozza. De több körben is értesülhetünk arról, hogy ezt ide-oda átcsoportosították olyan hétköznapi költségvetési feladatokra, amelyek különböző minisztériumok, állami társaságok dologi kiadásai vagy a kormánynak fontos projektek - Budapest-Belgrád vasútvonal, stadionépítés, vadászkiállítás, űrkutatás - támogatása.
Tehát ha a Gazdaságvédelmi Alapból erre fordítottunk, akkor ez azt is jelzi, hogy igen, sokkal többet kellene vagy kellett volna fordítani a megfelelő célú és hatékonyságú költésre. Az lett volna a cél, hogy olyan helyekre menjen a pénz, ami visszapörög a gazdaságba, vagyis lett volna igazi multiplikátorhatása.
Nyilván jórészt gazdasági szakemberek ülnek itt, én nem vagyok az, tehát nem nekem kell itt megvilágítani, hogy úgy lehet a gazdaságot válsághelyzetben, recesszióban élénkíteni, amikor az embereknek nincs pénzük, hogy a kormány vagy több pénzt hagy az embereknél, például nem szed be bizonyos adókat, vagy konkrétan ad valamit támogatás formájában. Ha ezt választja, minél jobban pörög az odaadott pénz a gazdaságban, az az egységnyi elköltött állami pénz több egységnyi elköltött pénzt eredményez például a magánszférában, akkor ez elősegíti ennek a jövedelemmegtartó hatását is, és a gazdaság önmagában a kereset révén tud működni.
A kormány április elején beszámolt arról, hogy az úgynevezett rövidített munkaidős támogatási program, amit itt több lépcsőben vitattunk és a kormány módosította is részben, nagyjából egymillió dolgozót fog érinteni. Varga Mihály egyik prezentációja szerint 207 325 fő részesült ebben, tehát ez a program sem váltotta be az eredetileg kitűzött célt.
Hadd mondjak két példát arra, hogy ez a bizonyos több pénz az embereknél, a fizetőképes kereslet és a gazdaság élénkítése milyen két eszközzel lehetett volna például megvalósítható. Növelni a családi pótlékot, ez illeszkedett volna a kormány családbarát politikájába, és kisegítette volna a leginkább rászoruló, szegényebb családokat is, mert a magyar gyerekek fele a társadalom alsó három jövedelemi tizedében nevelkedik.
(14.50)
Ha ez a réteg kap támogatást, növelt családi pótlékot, az biztos, hogy nem félreteszi, hanem elkölti, és érvényesül a multiplikátorhatás.
Itt hadd tegyek zárójelben egy megjegyzést! A második gyermek után Magyarországon a családi pótlék 13 300 forint. A nagycsaládosok és jól keresők részesülnek főképpen a kormány részéről kiemelt támogatásban. Tehát még egyszer mondom, a második gyermek után, amelynek a vállalása nagyon fontos lenne, a családi pótlék 13 300 forint, ez Lengyelországban 40 ezer forint.
A másik terület: minden ellenzéki párt követelte a kormánytól, hogy növelje meg a munkanélküli-segély, vagy ha tetszik, az álláskeresési támogatás idejét, vagyis a foglalkoztatást segítő támogatás hosszát, és három hónap helyett - ami európai szinten is kirívóan a legkisebb időtartam - fél évig vagy kilenc hónapig kaphassanak pénzt az erre jogosultak. Egyébként mindezeknek egy összegző adata az, hogy azt hallottuk Orbán Viktortól, hogy ahány munkahely megszűnik, mi majd annyit fogunk teremteni. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatát idézem: 2019. szeptember, 243 356 nyilvántartott, 2020. szeptember, 323 408, tehát 80 052-vel növekedett ez a szám.
Mindezt azért mondtam el, mert az általános indoklás első részében a Covid-19-járványt említették, mintegy azt jelezve, hogy ez a törvény is ezen segíteni fog. Én azt foglaltam össze, hogy a Jobbik meggyőződése szerint milyen eszközökkel lehetett volna valóban segíteni ebben a helyzetben. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
