VARJU LÁSZLÓ
VARJU LÁSZLÓ
VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A mai napon sem hagyom ki azt a lehetőséget, hogy egy ilyen nagyságrendű változtatás esetén ne kérdezzem meg tisztelt államtitkár urat, hogy tulajdonképpen önök miért nem készítettek ehhez hatástanulmányt, és most elmondom azt is, hogy önöknek a saját jogszabályukat kellene betartani, amikor ezt meg kellene tenni.
Miért mondom ezt? Itt egy olyan nagyságrendű beavatkozásra tesznek kísérletet, illetve valószínűleg kormánypárti támogatással ezt el is fogják végezni, ami lényegében felszámolja a munkaügyi ellenőrzést. Mondanak róla valamit, hogy majd önök egyszer csinálnak valamit, de önmagában ebből a helyzetből az eddigiek szerint az következik, hogy majd ott lesz ellenőrzés, ahol önök ezt akarják.
Ha ezt a helyzetet akarják leképezni, mondom ezt úgy is, mint ahogy a költségvetés vitáját kivonták a parlamenti vitákból, ugyanígy ennek a törvénynek is a munkavállalókra, a melósokra, a bérből és fizetésből élőkre vonatkozóan pedig pont azt vonják ki, ami a nyilvános vitát ellehetetleníti. Ha ezt megteszik úgy, hogy egyébként erről érdemi egyeztetést nem folytatnak a munkavállalók szervezeteivel, szakszervezetekkel, akkor ez, én azt gondolom, hogy egy óriási felelőtlenség. Ráadásul, mint ahogy mondtam, a saját törvényüknek nem tesznek eleget, amelyben azt írják, hogy hatásvizsgálat során vizsgálni kell a tervezett jogszabály valamennyi jelentősnek ítélt hatását, társadalmi, gazdasági, költségvetési hatásait. Hol van, államtitkár úr? Mikor veszik a fáradságot arra, hogy a több millió embert érintő változtatásukról készítsenek ilyet? Én értem, hogy önöknek hiába van törvényük, nem tartják be. Ezt számtalan helyen látom, hogy egyébként hiába születik bírósági döntés, hoznak törvényt, majd egyébként tesznek rá, és nem foglalkoznak vele. Tehát ez az a helyzet, ami miatt egyébként azt gondolom, hogy szükséges ez.
Ráadásul - csatlakozom képviselőtársamhoz, Z. Kárpát Dániel úrhoz - én nem vagyok olyan jóhiszemű önökhöz, mint ami egyébként itt a képviselőtársaim egy részéről elmondható, mert amikor végighallgatjuk Szijjártó miniszter urat és másokat, hogy milyen hihetetlen jó befektetési környezet van Magyarországon, és ennek fő ismérve az olcsó munkaerő - ezt ők mondják, nem mi -, és egyébként a nagyon laza munkaügyi szabályok, akkor most éppen azt csinálják, hogy egyébként felkészítik arra a lehetőségre, hogy további lazítással, további, mondjuk úgy, hogy befektetések szorgalmazása érdekében kiszolgáltatják a magyar munkavállalót azoknak, akiknek például eszük ágában sincs szakszervezetet, munkavállalói érdekképviseletet működtetni, és ahelyett, hogy őket megerősítenék, ehelyett kiszolgáltatják ebben az értelemben a tőkének. Azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan, ezért és ez ellen kell nekünk küzdeni. Megteszünk mindent, egy ideig lehet, hogy ez a törvény lesz életben, de ezt majd a későbbiekben önök vagy a parlament meg fogja változtatni.
A törvény változtatásának másik okáról vagy szándékáról próbálom az önök helyébe gondolni magamat, hogy igazából mi lehetett az oka. Az egyik része az lehet, hogy az egészségügyi válsághelyzet arra ad önöknek lehetőséget vagy módot, vagy kényszeríti önöket arra, hogy igen, változtatni kell a helyzeten, mert önmagában az előállt gazdasági visszaesés kezelésével valamilyen módon foglalkozni kell. Vagy a másik változatot kell figyelembe venni, ez a másik ilyen lehetőség, hogy a korábbi években meghozott rossz döntések korrekciójára kerül sor. Én úgy gondolom, hogy erről az utóbbiról van szó. Az elmúlt időszakban elrontott dolgok után, mondjuk úgy, hogy futnak, és megpróbálják ezt valamilyen módon helyrehozni.
Mondom ezt azért is, mert itt kormánypárti képviselőtársammal vitatkozva, az elmúlt időszakban nagyon kényelmes helyzetben volt a kormány. 2008 óta, sőt 2010, mióta önök kormányoznak, 2010-ben már gyakorlatilag a világgazdasági válság megszűntét követően folyamatos és egyre emelkedő konjunktúrakörnyezetben kellett önöknek dolgozni, vagy volt erre lehetőségük. Ráadásul ez a nemzetközi környezet kiegészült azzal, hogy az Európai Unió támogatásának felhasználásával egy rendkívül nagyvonalú helyzetbe került a kormány, már a tekintetben, hogy ami a bevételeit, a forrásait és a lehetőségeit teremtette meg. Az egy más kérdés, hogy önök ezzel visszaéltek, és önök nem úgy használták fel mindezt, ahogy kellett volna. Ezt az előző vagy korábbi napirendnél elmondtam.
Most, amikor egyébként abba a helyzetbe kerül Magyarország, hogy egy felemelkedő gazdasági környezetben önök nem használták ki a helyzetet, nem készültek fel válságkezelésre, most az embereket pedig magukra hagyták tavasszal. Úgy gondolom, hogy például a pénzügyminiszter úr által a múlt heti költségvetési bizottsági ülésen bejelentett 506 millió eurós, 180 milliárd forintos, Európai Uniótól érkező forrást azonnal fel kell használni bértámogatásra, arra, hogy az embereknek, a munkavállalóknak - és egyébként közvetlenül a cégeken keresztül - teremtsenek arra lehetőséget, hogy megmaradhasson a munkahelyük, és adjanak életlehetőséget ahhoz, hogy a családjuknak legyen bevétele.
(16.00)
És akkor, államtitkár úr, még nem beszéltem arról a lehetőségről, hogy ezen a héten a gazdasági bizottsági ülésen a Magyar Nemzeti Bank elnöke elismerte, hogy a Magyar Nemzeti Bank tevékenységében több mint 300 milliárd forint, 300 000 millió forint eredmény keletkezett, amelynek a költségvetésben van a helye. És csak tessék nyugodtan végiggondolni, államtitkár úr: 300 000 millió forint, azaz, ha családonként vagy munkavállalónként egymillió forintos segítséget adnak, ami, ugye, rendkívül nagyvonalú lenne, akkor is jutna belőle 300 ezer embernek. Végiggondolja, államtitkár úr? Ha ennek csak valahányad részéről beszélünk, akkor gyakorlatilag a munkavállalóknak csak két rendkívüli tételből, ami az utóbbi két hétben önök által került bejelentésre, a pénzügyminisztertől és a Magyar Nemzeti Bank elnökétől, konkrétan most rendelkezésre álló forrásból millióknak tudnának segíteni.
Ehelyett mit csinálnak? Semmit, tisztelt államtitkár úr. A gazdasági válság kellős közepén. Oké, legyek elismerőbb, nem azt mondom, hogy semmit, de akkor, amikor pontosan tudják, és a miniszterelnök is arra készül, bejelentéssel a zárás előtt, akkor én azt gondolom, hogy önöknek kutya kötelességük a munkavállalóknak segíteni. És egyébként ez a törvénytervezet, ami itt előttünk van, ez meg a totális ellenkezője annak, hogy önök bármit segítenének.
A korábbi gondolatmenetben arra hívtam fel a figyelmet, ez arról szól, hogy egyébként a korábban rosszul kezelt, Foglalkoztatási Szolgálattal létrehozott helyzeten akarnak változtatni, akkor szerintem ez a helyzet, hogy amit korábban elrontottak, ahelyett mást kell csinálni. Megértették, de őszintén szólva ezek a lépések nem azok, amelyek ezen érdemben változtathatnának.
És ennek az az oka, hogy nem kapnak olyan közvetített munkavállalókat, akiket alkalmazásba tudnának venni. Ezért a törvényi minimumnak csak a csoportlétszám-leépítésben tesznek eleget azok a munkáltatók, akik nem jelentik be az üres álláshelyeket. És egyébként elszakadtak önök ilyen szempontból a valóságtól, mert a szolgálatnál nincsenek bejelentve az üres munkahelyek, de oda nem is áll érdekükben bejelenteni, és egyébként, akik odamennek, azoknak meg nem tudnak érdemi segítséget adni. A munkavállalók pedig az álláskeresési támogatás miatt járnak a munkaügyi központokba. Tehát a valódi közvetítést egyik fél sem a szolgálattól várja, hanem a piacon egyre nagyobb súllyal részt vevő munkaerő-közvetítő, profitorientált cégektől. Ezért ahelyett, hogy a kormány azon dolgozna, hogy a munkaügyi központok szolgáltatásainak javítását elvégezné, az egészet kirakja a piacra, és az amúgy is kiszolgáltatott munkanélkülieket odarakja az ő kezükbe. Hát, gratulálok hozzá! Most még csak azt tegyük hozzá, hogy az Európai Unióban ez kifejezetten tilos. És ha önök ezen keresztül, mint ahogy itt képviselőtársam már elmondta, hogy amúgy egyébként itt ezeket a szolgáltatókat akarják finanszírozni, azért, mert önök stratégiai szerződést kötöttek velük, akkor, őszintén szólva, még nagyobb a probléma.
Nézzünk néhány gondolatot a foglalkoztatási felügyeletről is. Valamikor létezett egy önállóan működő országos kiterjedésű szervezet, amit egyébként Országos Munkaügyi és Munkabiztonsági Felügyeletnek hívtak. Ezt az önálló ellenőrzési jogkörrel, működéssel, jogszabályi háttérrel, megyei kirendeltségekkel rendelkező szervezetet, mondhatnám azt, hogy felszámolták. Ma ebből csak nyomokban maradt valami, és ezzel párhuzamosan az ellenőrzések száma is csökkent, és a munkavállalók - ahogy mondtam, és itt példaként el is hangzott – kiszolgáltatottá váltak.
A legutóbbi jelentésben az ellenőrzött munkáltatóknak 68 százalékánál találtak szabálysértést. Ez a nyilvánvaló bizonyítéka annak, hogy amit eddig csináltak, az rossz a munkavállalók szempontjából.
Önök beszélnek arról, hogy mennyi embert tudnak foglalkoztatni, úgy, hogy egyébként tönkreteszik őket? Ahelyett, hogy rendes segítséget nyújtanának nekik, és ehhez megfelelő jogszabályi hátteret csinálnának.
Ezért én azt gondolom továbbra is, hogy ez a jogszabály lényegében arról szól, hogy a korábban elrontottakon javítsanak. De ha már javítani nem tudnak, akkor inkább ártani fognak ebben a formában.
A minimumkövetelményekre vonatkozó szabályoknál is azt kell hogy mondjam, hogy tipikusan a minimumszabályok közé tartoznak, a jognyilatkozatra, azok kötelező tartalmára, jogszabály szerinti kötelező munkaidőre, pihenőidőre, nyilvántartásra vagy munkabérre, az igazolások kiadására, az elszámolásra irányadó kötelező rendelkezéseket hozzák elő.
A hatóság alapvetően két részre bomlik, lesz egy általános hatáskörű és lesz egy különös hatáskörű. De nem tudjuk, hogy mi alakul ki ebből. A különös hatáskörűben, én meg kell hogy említsem a foglalkoztatási felügyeletnél, hogy a bányászati ügyekért felelős rész is ebbe a kategóriába tartozik, a honvédelem, és még sorolhatnánk, melyek mellett. De az, hogy egyébként ők mit végeznek és hogyan, azt sem a munkaadókkal, sem a munkavállalókkal nem egyeztették le.
Nem adtak lehetőséget arra, mert az, hogy az értekezleten 24 órát adtak arra, hogy ők válaszoljanak, azt gondolom, hogy az ebben a formában elfogadhatatlan.
És ön is, államtitkár úr, figyelmen kívül hagyta, és nem tett róla említést, hogy önöket bírálták ezen az értekezleten, mindkét fél, mind a munkaadók, mind a munkavállalók, merthogy nem adnak lehetőséget arra, hogy erről a változtatásról érdemben lehessen vitát folytatni.
Úgyhogy így összességében véve én azt gondolom, hogy ez a törvénytervezet úgy, ahogy van, elfogadhatatlan. Itt, ha lesz még módom, akkor a részletes tartalmi észrevételekkel is foglalkoznék még néhány történettel, de általában véve ezt a törvénytervezetet el kell utasítani. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
