Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! „Ami kimaradt” rovatunkban nem került még szó a Magyarországon belül tapasztalható elképesztő bérszakadékról. Szeretnék az ügyben is egy kormányzati álláspontot kérni, hogyan fordulhat elő, hogy miközben a KSH első féléves összesített adatai szerint a legmagasabb nettó bér toronymagasan Budapesten érhető el, ez több mint 328 ezer forint az egyik kimutatás szerint, és kétségkívül magasabb, mint az előző évben, addig Szabolcs-Szatmár-Beregben az elérhető átlagos nettó bizonyos időszakban alig 180 ezer forintot meghaladó összeg. Valami egészen elképesztő szakadék található az itteni legkisebb elérhető átlagos nettó, illetve a budapesti átlag között, és azt látjuk, hogy folyamatosan szélesedik ez a szakadék.
Érthetetlen, hogy milyen ajánlata van ennek a kormánynak azok számára, akik mondjuk, egy északkelet-magyarországi megyében veszítik el az állásukat, megélhetésüket. Azt sem mondom, hogy Budapesten könnyű a helyzet, de talán a visszarendeződés lehetősége még egy kis fokkal egyszerűbb vagy kevésbé komplex. De azt látom, hogy vannak teljes megyék, járások, régiók Magyarországon, ahol ezen visszarendezés lehetősége tulajdonképpen a lehetetlennel határos.
Azt is látjuk, hogy nem változott az a statisztikai kép sem, miszerint az EU legeslegszegényebb régiói közül négy továbbra is Magyarországon található. Nem igazán hallunk arról, hogy foglalkoztatási szempontból milyen koncepció vezetné ki ezeket a régiókat ebből a válságból. Sokszor elmondták, hogy csökkent a közmunkások létszáma, és hogy önök szerint milyen nagyon sokan tudtak visszatérni az elsődleges munkaerőpiacra közülük. Mi ugyanakkor a statisztikában nem találjuk ezen honfitársainkat. Bárcsak megtalálnánk őket! Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)
