DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT,
DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT,
DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy készültem erre a vitára, mivel nem egy terjengős módosító javaslatról van szó, hogy Balczó Zoltán képviselő úrhoz hasonlóan igen röviden szólok hozzá, de Nacsa Lőrinc képviselő úr felszólalása arra ösztönöz, hogy egy picit mélyebben menjünk bele ebbe a kérdésbe. (Derültség az ellenzéki oldalon. - Dr. Varga-Damm Andrea: Mindig megadja az alapot!)
Szerintem fontos ez a téma. Egyébként köszönöm szépen képviselő úrnak, mert nagyon ritka mostanában, az elmúlt időszakban, hogy kormánypárti képviselők felkészülten érkeznek egy törvény vitájára, bár mintha egy kicsit más irányba vitte volna felszólalását a képviselő úr, de látom, hogy azzal a szándékkal jött, hogy ezekről a nagyon fontos rendszerproblémákról egy kicsit beszéljünk. Ezért kihasználom a lehetőséget, kihasználom, hogy a képviselő úr beleáll ebbe a vitába, s hogy itt van Schanda államtitkár úr, és akkor talán a Varju László képviselő úr által is említett rendszerproblémákról egy kicsit tudunk vitatkozni és ilyen módon információkhoz juttatni a lakosságot.
(11.10)
Konkrétan ez a törvényjavaslat meggyőződésünk szerint helyes, tehát támogatni fogjuk, valóban, itt adminisztratív akadályok leküzdéséről van szó, bár felmerülhet a kérdés, hogy miért csak most került az Országgyűlés elé; de most itt ne ragadjunk le, hanem akkor ezt szavazzuk meg, és bízzunk benne, hogy ilyen módon ez a törvényjavaslat támogatni fogja azokat a mindannyiunk által támogatott célokat, amelyeket megfogalmaztak képviselőtársaim.
Ugyanakkor Nacsa képviselő úr beszélt arról, hogy mennyi mindent tett a kormány, és milyen elvek mentén gondolkodik, hogy például visszaszerezte a legfontosabb infrastruktúrákat, közműveket s a többi. Azt el tudom mondani, hogy nagyon határozott véleményünk az, hogy nemcsak a legfontosabb közszolgáltatásoknak, hanem a legfontosabb infrastrukturális elemeknek is nemzeti tulajdonban kell lenniük, és kiemelten, amit említett a képviselő úr, a vízi közműveknek valóban nemzeti tulajdonban kell lenniük, tehát önkormányzati, állami fenntartásban kellene lennie nemcsak magának a víziközmű-hálózatnak, hanem az azokat működtető közműszolgáltató cégeknek is. Több körben folytattunk már kapcsolódó vitákat, én akkor mindig megpróbálom egyébként válaszra bírni kormánypárti képviselőtársaimat, legutóbb egy hasonló törvényjavaslat vitájában Kósa képviselő urat, hogy nagyon remélem, hogy a kormány a továbbiakban is kitart amellett, hogy ezeket a fontos közműelemeket nemzeti tulajdonban kell tartani.
Nagyon helyesen mondta a képviselő úr, hogy biztonságosan kell nyújtani ezeket a legfontosabb közszolgáltatásokat minden magyar ember számára, és itt elhangzott képviselőtársaimtól, hogy az egészséges ivóvízhez való hozzájutás alapvető joga mindenkinek. Ezzel kapcsolatban lennének kérdéseim - ugye, ez alapvetően eleme ennek a törvényjavaslatnak -, hogy akkor miért nem biztosítják ezt a tisztelt kormány tagjai, miért nem biztosítja ezt az Országgyűlés kormánypárti többsége. Ugye, az teljesen világos, vitán felül áll, hogy milyen nehéz helyzetben van ez az ágazat, és ez nem ellenzéki vélemény, ez alapvetően a szakmának a jelzése, a szakmának a véleménye. Én azt nem fogom vitatni, hogy a 2010 előtti balliberális kormányok sem tettek érdemi lépéseket, sőt egyébként rendkívül helyteleníthető módon valóban voltak olyan privatizációs törekvések, lépések - ez érintette az én városomat, Pécset is -, amelyek semmiképpen nem támogathatók, tehát hogy idegen tulajdonba szerveznek ki ilyen alapvető közszolgáltatásokat biztosító cégeket. No, de 2010 után a Fidesz-KDNP-kormány konkrétan semmit nem tett, semmi érdemi lépést nem tett annak érdekében, hogy ne omoljon össze például a víziközmű-szolgáltatás.
Elmondhatjuk azt, hogy világos és mindenki számára hozzáférhető statisztikák alapján 2011 óta a duplájára nőtt a meghibásodások száma a víziközmű-rendszeren, és mára 20 százalék alá csökkent a megfelelő minősítéssel rendelkező vízrendszereknek az aránya. Hát, mikor néznek szembe ezzel a problémával? Önök tettek bizonyos adminisztratív intézkedéseket, például centralizálták a víziközmű-ágazatot, tehát 300-nál is több közműszolgáltató cégből végül is negyven-egynéhány maradt, és ez egy pozitív lépés - tehát ne tagadjuk el a pozitív elemeket -, hogy elkezdődött egy olyan folyamat, hogy összeírják magát az infrastruktúrát, tehát hogy a katalogizálás, ami egyébként egy nagyon hosszú, sok évtizedes örökség vagy sok évtizedes elmaradás, az tehát legalább megkezdődött. Ugyanakkor nemhogy elkezdték volna ennek az óriási rendszerproblémának a felszámolását, hanem olyan intézkedéseket hoztak, amelyek súlyos csapást mértek az ágazatra, ilyen például a közműadónak a bevezetése. Erről egyébként tegnap a Gazdasági bizottság ülésén vitatkoztunk, és a Gazdasági bizottság elnöke, Bánki Erik is elismerte, hogy indokolatlan és igazságtalan a közműadó rendszere.
A szakma, a Víziközmű Szövetség évek óta kéri a megfelelő ágazati problémafeltáró anyagok beterjesztése mellett, hogy minimális lépésként ezt vonja ki a kormány, vagy tegyen javaslatot a közműadó kivezetésére, mert ez évente több tíz milliárd forintot tudna behozni a rendszerbe, és annyival is több maradna a karbantartási munkák elvégzésére. De jelen pillanatban az a helyzet, hogy ezeknek a közműszolgáltató cégeknek, illetve a legtöbb esetében a többségi tulajdonos önkormányzatoknak nincs lehetősége, nincs forrása, hogy a megfelelő hozzájárulásokat biztosítsák, és ilyen módon elmaradnak a karbantartások, elmaradnak a fejlesztések, és nincs lehetőség a pótlási munkákat elvégezni.
Olyan szinten hiányzik a forrás ebből a rendszerből, hogy különböző becslések szerint 1500 és 3000 milliárd közé teszik azt az összeget, amely a tervezhető forrásokon felül hiányzik a rendszerből, tehát konkrétan a Víziközmű Szövetség 1500 milliárdról beszél, a Megyei Jogú Városok Szövetsége pedig 3000 milliárdot becsül, ennyi pénzt kéne 15 éves távlatban a jelenleg rendelkezésre álló tervezhető forrásokon felül valahonnan behozni a rendszerbe. Aki önkormányzati politikában tapasztalatot szerzett vagy jártas, az hosszú-hosszú ideje tapasztalhatja, hogy a szolgáltatásra kötelezettnek, tehát alapesetben az önkormányzatnak kell egy ilyen gördülő fejlesztési tervben megfogalmaznia konkrétan a fejlesztési-karbantartási igényeket, problémákat, és mellé tenni a meglévő forrásokat, azt is, hogy milyen módon lehet pótolni a hiányzó forrásokat, és hosszú évek óta legtöbbször azt tudják beírni az önkormányzatok a határozatokba, hogy pályázati forrásból, ugyanakkor sehol, a kanyarban sincsenek ilyen pályázati források. De gondolkodjunk közösen! Több ezer milliárdról beszélünk 15 éves távlatban - hol is lennének ezek a pályázati források? Ez ügyben önök konkrétan semmit nem tettek, évek óta halogatják, hogy egyáltalán szembenézzenek ezzel a problémával.
Egyébként némi pozitívum bekövetkezett idén - tíz év kormányzás után -, a miniszterelnök úr egy nyári interjúban elismerte, hogy valóban óriási, égető a probléma, és a problémamegoldás ezermilliárdos nagyságrend. Nem olyan régen egy azonnali kérdésben kérdeztem, akkor ő vitatta a 3000 milliárdot, azt mondta, hogy az 1000 milliárdot elismeri. Én nem javaslom, hogy vitassa a miniszterelnök úr, ez a Megyei Jogú Városok Szövetségének a becslése, és azt gondolom, hogy ők sokkal inkább rendelkeznek információkkal ezzel kapcsolatban. No, mégsem tettek semmit, és nem látjuk, hogy milyen forrásból lehetne ezt az ágazatot megmenteni. Emlékeztetek, hogy itt a legfontosabb közszolgáltatásról, tehát az ivóvízellátásról, a szennyvízelvezetésről, a vízbázisok védelméről van szó, és teljesen világos, hogy ez milyen összefüggésben van az emberek egészségével, ha pedig a vízbázisok védelme nem történik meg megfelelő mértékben, akkor azok olyan szennyeződést, olyan károsodást szenvednek, amelyek később helyrehozhatatlan károkat okoznak. Alapvető és óriási rendszerproblémákkal nézünk tehát szembe.
A másik oldalról mindennek van egy gazdasági vetülete is, ugyanis a víziközmű-szolgáltató cégek jelentős része konkrétan a csőd szélén van, és ezt is folyamatosan jelzik a kormány felé. Évek óta nemcsak parlamenti képviselőként, hanem önkormányzati képviselőként, szakpolitikusként is foglalkoztam ezzel a kérdéssel, és próbálunk valamilyen választ kapni arra, hogy mi fog történni. És pontosan ezt kapjuk mi is alapvetően az Innovációs és Technológiai Minisztériumtól, Schanda államtitkár úrtól is ezeket a sablonválaszokat kapom nagyon régóta, hogy készül valamiféle ágazati stratégia. De ki felel azért, hogy ez a stratégia elkészüljön? Mikor készül el ez az ágazati stratégia? Mit fog tartalmazni? És mit fog mondani a forráshiányra? Semmi konkrét választ nem kapunk erre.
Tegnap egy érdekes jelzést kaptam - és ez kérdésem is az államtitkár úr felé - a Gazdasági bizottság ülésén Bánki Erik elnök úrtól, aki azt mondta, hogy elismerik, hogy a közműadó igazságtalan, rossz, és most a kormány előtt van valamiféle szándék, hogy ezt átalakítják. Hogyha esetleg erről kaphatunk információt, hogy milyen irányba, hogyan és milyen módon alakítják át a közműadó rendszerét, az szerintem nagyon-nagyon fontos információ lenne. Hozzáteszem - ezt mindig hangsúlyozom -, alapvetően nem az ellenzéki képviselőknek kell hogy rendelkezésre álljon ez az információ, hanem a lakosságnak, illetve a szakmai szövetségnek, a Víziközmű Szövetségnek, hogy ők is tudjanak kalkulálni. Rendszeres kapcsolatban vagyok velük, és ők megerősítik, hogy nincs információáramlás érdemben a kormány részéről. Ők próbálták egyébként Palkovics miniszter urat is megkeresni, és igen erőteljesen lepattantak a megkeresésről, tehát a miniszter úr és a minisztérium nem igazán mutat kellő mélységű érdeklődést az ágazat problémái kapcsán. Én remélem, hogy a miniszterelnök úr nyári nyilatkozata egy olyasmit vetít előre, hogy esetleg változás lesz ebben, és legalább érdemben leülnek a szakmával.
Az is egy súlyos probléma, hogy van néhány állami többségi tulajdonú szolgáltató a dominánsan önkormányzati tulajdonú cégek mellett, amelyek most, az idei évben - és ez pozitív, ezt nyilván üdvözöljük - kaptak egy 20 milliárdos mentőcsomagot, de semmilyen módon nem segítik meg az önkormányzati többségi tulajdonú cégeket. Egyfelől láthatjuk, hogy megszorításokkal sújtják az önkormányzatokat, az önkormányzatok amúgy sem rendelkeztek kellő erővel, forrásokkal, hogy ezeket a hozzájárulásokat megfizessék, és az szerintem egyértelmű, hogy a kistelepülések főleg nincsenek felkészülve erre, és arra sem, hogy az irracionális, számukra megterhelő közműadót bármilyen módon kifizessék. Tudjuk azt, hogy egy periferikus helyzetű kistelepülésre, ahol néhány száz lakos ellátásáról van szó, aránytalan és igazságtalan terheket ró a közműadó.
A kérdésem tehát konkrétan az, hogy milyen változásra számíthatunk a közműadó tekintetében, mikor kerül az Országgyűlés elé. Mikor kerül az Országgyűlés elé ez a bizonyos stratégia, amelyet már többször említett az Innovációs Minisztérium? Mit fog tartalmazni, ki felel érte, és mi a határideje annak, hogy ez elénk kerüljön? Azt gondolom, nyilván mindannyian hallottunk az Alföldvíz Zrt. esetéről, hogy gyakorlatilag a csőd szélén vannak.
Az is kérdésem, hogy a miniszterelnök úr az azonnali kérdésemre azt mondta, hogy Magyarország minden szegletében meg van oldva az ivóvízellátás. Na most, a hivatalos statisztikák szerint ez nem igaz, a miniszterelnök úrnak ez egy nagyon komoly tárgyi tévedése volt, ugyanis a kormánytól kapott hivatalos statisztikák szerint a belterületi lakásállomány esetében is csak 95 százalék a vízellátás, tehát eleve még a belterületeken is 5 százalék az ivóvízzel el nem látott lakások aránya, de ezekben a statisztikákban nem szerepel az egyre nagyobb külterületi lakónépesség ellátása. Többször beszéltem már ilyen szimbolikus ügyekről, el nem látott vidéki térségekről. Például Tamási külterületén nemhogy ivóvízellátás, de szilárd burkolatú út, közvilágítás, szemétszállítás nincsen, a közösségi közlekedés sincs megoldva, a másik oldalról pedig még az ivóvíz lajtoskocsival történő kihordása is olyan módon történik meg, hogy amikor nincs otthon a lakosság, abszolút nem olyan módon történik, ami megfelel a lakosság igényének. Én akkor megkerestem a Belügyminisztériumot, és a belügyminiszter úr is egy levélben hívta fel egyébként a város fideszes önkormányzatát, hogy teljesítse a törvény adta kötelezettségét.
(11.20)
No, tehát a problémák, azt gondolom, rendszerszintűek. Azzal egyetértünk, hogy ez a törvényjavaslat egy jó lépés. Hasonlóan néhány héttel ezelőtt vitatkoztunk egy másik törvényjavaslatról, az is egy aprócska, jó lépés. De mikor néznek végre olyan szinten is szembe ezeket az ágazatot sújtó rendszerproblémákkal, hogy bekerülne az Országgyűlés elé egy javaslat, és végre elindulhatna erről egy vita, és valóban a szakma bevonásával elkezdenék a problémákat felszámolni, és legalább lenne valamiféle kilátás, hogy szembenéznek ezzel? Hozzáteszem, ezzel kapcsolatban nagyon sok javaslatot nyújtottunk be.
Legutóbb, mint már említettem, a Gazdasági bizottság ülésén tegnap tették lehetetlenné az önök képviselőtársai, hogy ezek napirendre kerüljenek, és egyáltalán érdemben itt, a plenáris ülésen tudjunk vitatkozni. Nagyon bízom benne, hogy a képviselő úr vagy Schanda Tamás államtitkár úr ezekre a kérdésekre választ fog adni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
