BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN
BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót. Kénytelen vagyok ilyen prózai témával folytatni. Egyébként jómagam a holnapi napra jelentkeztem be a november 4-ei nemzeti gyászünnep kapcsán egy napirend utáni felszólalásra.
A magyar gazdaság nagyon erősen függ a német gazdaságtól, annak állapotától, konjunktúrától vagy visszaeséstől. Min alapulnak ezek? Nyilvánvalóan elsősorban azok a német, egyébként nemzetközi nagy cégek a meghatározók, amelyek Magyarországon megtelepedtek, mindenekelőtt az autógyárak, összeszerelő üzemek.
Ők jól jártak az Orbán-kormány gazdasági stratégiájával, 90 milliárd forint közvetett támogatást kaptak eddig, emelt infrastruktúra-fejlesztést és önkormányzati kedvezményeket. A német nagyvállalatok és az Orbán-kormány jó kapcsolatát jelzi az is, hogy a 2019-ben beszedett 303 milliárd forint társasági adóból a magyar állam 44 milliárdot adott vissza nekik direkt támogatásként, míg a magyar cégeknek csak 26 milliárd jutott.
(21.00)
Kölcsönös előnyökön és függőségeken alapuló kapcsolat jött létre, és ez olyan személyes szinten is megvalósul, amit a Direkt36 portál tényfeltáró írásában idéz, amikor egy korábbi magas rangú, fideszes, kormánypárti politikust idézett, hogy az EU Tanácsában gyakran képviseli közvetlenül Orbán Viktor a német gyártók érdekeit. Így volt ez a 2015-ös Volkswagen-dízelbotrány is.
Cserébe mit kapunk mi? Nyilván egy magasabb GDP-t, az autóipar közvetlenül 4,5 százalékát, a beszállítókkal együtt 10-12 százalékát adja a magyar GDP-nek, ami persze alapvetően statisztikai adat, és a profitkivitel miatt ez nem azt jelenti, hogy ez nálunk hasznosul. Kapunk munkahelyeket, igen, kapunk, és természetesen, ha ezek megszűnnének adott régiókban, ez nagyon nagy hátrány lenne, de hát ezek a munkahelyek az olcsóbb béren alapulnak és a munkajogi kiszolgáltatottságon. Az úgynevezett rabszolgatörvény, ez nyílt titok, gyakorlatilag a német autóipari felső vezetők kérésére jött létre, amivel dicsekszenek is.
De Orbán Viktor többet kap ezért cserébe. Egyrészt a klientúrájának a táplálását, mivel őket ajánlja a magyar kormány a nagy cégek partnereinek, és egyébként Orbán Viktor az Európai Unió jogos elvárásaival sokszor azért tud szembemenni, és azért tud olyan minősítéseket megtenni, hogy „kiosztottam nekik, európai parlamenti tagoknak kokit, sallert, a Bizottság rosszabbul működik, mint egy magyar vidéki kóceráj”. Az EU-pénzek felhasználása során elnézik a csalásokat, elnézik azt, hogy a veje 14 milliárd forintos összegű projektjével kapcsolatban egyértelműen olyan állást foglalt az OLAF, hogy azt az uniós forrásokból ki sem lehetett fizetni.
A konvergenciaprogramhoz a Tanács megfogalmazta, hogy a közbeszerzések terén rendszerszintű hiányosságok vannak, nincs határozott és szisztematikus fellépés a magas szinten elkövetett korrupció üldözésére, nincs hatékony jogorvoslat az ügyészség határozataival szemben, amikor nem indul el büntetőeljárás.
Mindez elhangzik, de valójában következménye nincsen, mert ezek a nagy multinacionális német cégek a politikában hatalmas erővel rendelkeznek. Ott nem a kormány által eldöntött alapon lesznek gazdasági nagy szereplők és oligarchák, fordított a helyzet. Ott adott esetben a politikusok keresik a kegyeit az adott nagy cégeknek.
Nem véletlenül Angela Merkel itt, 2019-ben Sopronban, a tízéves évfordulón megdicsérte Orbán Viktort, hogy milyen nagyszerűen költi az EU-s pénzt. Igen, elkölti, hiszen Günther Oettinger elmondta annak idején, hogy ne vonjuk már meg ezektől az országoktól a pénzt, hiszen ezek visszajönnek Németországba; mi, mindent összevetve aktív haszonélvezők vagyunk. Tehát ez az, ami a gazdasági kapcsolatok mögött megvan.
Egy új kormánynak természetesen fontos, hogy megmaradjanak a jó kapcsolatok, de olyan módon, hogy ne egy kivételezett réteg haszna legyen, hanem hozzájáruljon mindenki jólétéhez. Köszönöm szépen. (Dr. Keresztes László Lóránt tapsol.)
