DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT
DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT
DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én is hasonlóan rövid felszólalásra készülök, mint KDNP-s képviselőtársam. Ugye, valóban lefolyt ennek a javaslatnak, beszámolónak a vitája, és szeretném itt is megköszönni Kozma Ákosnak és helyetteseinek a munkáját.
Nyilván én az LMP-frakciónak vagyok a vezetője, így icipicit azért szeretnék hozzászólni Bándi Gyula, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes javaslataihoz. Nagyon fontos munkát végez biztoshelyettes úr. Fontos kezdeményezésekkel él, és nagyon fontos, hogy ő is erősíti azt a munkát, azt a felelősségvállalást, ami arról szól, hogy látnunk kell a XXI. századi kihívást; látnunk kell azt, hogy ma az egyik legfontosabb sorskérdés a környezetpusztítás és az éghajlatváltozás elleni fellépés, és olyan módon kell alakítanunk a saját életünket, a gazdaságpolitikát, a társadalompolitikát, hogy meg tudjunk felelni a fenntarthatóság céljainak.
Tehát azt el tudom mondani, hogy az elmúlt időszakban, mondhatjuk, egy pozitív elmozdulás van ebben a kérdésben itt az Országgyűlés előtt is: egy olyan merev álláspontról, ami alapján, mondjuk, a kormányoldal tagadta ennek a problémának egyáltalán a mértékét is, legalább el tudtunk odáig jutni, hogy magával a problémával a felvetés szintjén egyetértünk, még hogyha a kitűzendő célok tekintetében alapvető és súlyos véleménykülönbségek is vannak közöttünk. Én azért úgy értékelem, hogy lassú lépésekkel is, de haladunk legalább odáig, abba az irányba, hogy érdemi vitákat tudjunk folytatni erről a kérdésről.
Ugyanakkor azt mindenképpen az országgyűlési jegyzőkönyv kedvéért szeretném elmondani, ezt már sokszor elmondtuk különböző vitákban is, hogy egyelőre viszont azt látjuk, hogy a kormány nagyon kicsi lépésekkel halad. Alapvetően, hogyha az elmúlt tíz év mérlegét kell megvonnunk, akkor el kell mondanunk, hogy tulajdonképpen szétverték a természetvédelem intézményrendszerét, és mi nem látjuk azt az alapvető gazdaságpolitikai szemléletváltást, ami ahhoz kell, hogy a fenntarthatóság feltételeinek valóban meg tudjunk felelni. Az egyik vitában, a Gazdasági bizottság vitáján Palkovics miniszter úrtól elhangzott - egyébként ez egy olyan gondolat, amivel én magam is egyetértek -, hogy valóban nem a környezetvédelemre kell nagy hangsúlyt fektetni, hanem az olyan szemléletváltásra, ami által a saját folyamatainkat, a gazdaságpolitikát és mindent úgy tudunk alakítani, hogy alapvetően ne terheljük a környezetet, egy körkörös gazdaságot hozzunk létre, és lehetőség szerint ne termeljünk hulladékot. Nyilván önmagában a környezetvédelem már csak egy csővégi megoldás.
Nagyon sok vitánk lesz még egymással, az biztos, és a legfontosabb vitapont, és ezt is itt nagyon röviden szeretném csak megemlíteni, az atomenergiával kapcsolatos. És hogyha itt az alapvető jogok biztosának beszámolójáról és a jövő nemzedékek jogairól beszélünk, akkor itt is mindenképpen röviden utalni kell rá, hogy önök egy olyan technológiába fektetnek, egy olyan technológiára alapozzák a fenntarthatóság iránti küzdelmüket, ami alapvetően fenntarthatatlan, és talán Hoppál Péter képviselőtársam mint pécsi országgyűlési képviselő, pontosan tudja, hogy az atomenergia nem zöld; és hogyha az atomenergia teljes életciklusát tekintjük, egészen az uránbányászattól a nukleáris hulladékok végleges elhelyezésééig, ezt mi pécsiként tudhatjuk pontosan, akkor el tudjuk mondani, hogy borzalmas környezetpusztítással jár.
Az egykori uránbányászati tevékenység, láthatjuk Kővágószőlős térségében, olyan környezeti károkat, olyan környezeti pusztítást okozott, amit soha nem lehet helyrehozni, és több tízmilliárd forint közpénzbe került már eddig is a rekultiváció, és éves szinten százmilliókat kell fizetni azért, hogy védjük Pécs vízbázisát, és ez egy soha véget nem érő tevékenység.
És itt egyébként én azt pozitívnak értékelem, hogy Hoppál Péter képviselő úr is már abba az irányba kezd el tendálni, hogyha a nukleáris hulladékok, a nagy aktivitású hulladékok végleges elhelyezéséről beszélünk, akkor figyelembe kell venni Pécsnek és térségének, az ott élő lakosságnak a nagyon határozott véleményét, és Pécs önkormányzatának a véleményét, hogy egy ilyen nagyvárosi agglomeráció közelében nem lehet atomtemetőt létesíteni. Bánki Erik képviselő úrral, Nagy Csaba képviselő úrral még késhegyre menő vitákat folytatunk, de látok pozitív elmozdulást is, úgyhogy mindenképpen szeretnék erről megemlékezni, hogy Hoppál Péter képviselő úr hét év után abba az irányba kezd el beállni, hogy alternatív helyszíneket kell keresni a nagy aktivitású hulladékok kezelésére, hiszen ez egy olyan tevékenység, amivel gyakorlatilag nemcsak egy műszaki, egy geológiai problémát kell megoldanunk, hanem egy erkölcsi problémát is, hogy sok ezer évig veszélyes anyagokat hogyan és miképpen lehet biztonságosan véglegesen elhelyezni. Erre a világon sehol nem találtak még végleges megoldásokat.
Úgyhogy én azt tudom mondani, hogy köszönöm szépen ismét biztos úrnak és helyetteseinek a munkáját, és a jelentéstervezettel kapcsolatban megfogalmazható és általunk kritizálható részeket és gondolatokat, amikor itt volt ennek az ideje, alapvetően elmondtuk. Összességében így a bizottsági jelentések vitájában már csak ennyit szerettem volna elmondani, és nagyon bízom benne, hogy egyre inkább nyitottságot mutat majd a kormányoldal itt a következő hónapokban vagy a következő években, hogy a fenntarthatóság kérdéseiről már olyan termékeny vitákat folytassunk, amiknek a végén érdemi cselekvés is következik a jövő generációinak védelme érdekében. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
