SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ,
SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ,
SEBIÁN-PETROVSZKI LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy minden ilyen beszámoló tárgyalása itt, a Ház falai között alkalmat nyújt nekünk arra, hogy általánosságban is megvizsgáljuk, hogy az az intézmény hogyan működik, mi a viszonyulásunk hozzá, milyen szerepet tölt be; betölti-e azt a szerepet, amire eredetileg létre lett hozva, és amiről azt gondoljuk, hogy kell, hogy azt a szerepet betöltse.
És én ezzel szeretném kezdeni ennek a beszámolónak a tárgyalását is, tehát hogy mi végre van nekünk ombudsmanunk valójában, illetve a két helyettese. Én azt gondolom, hogy arra jött ez létre és az vezetett oda, hogy Magyarországon is bevezetésre került ez a jogintézmény, hogy egyfajta nép ügyvédjeként, ahogy szokták titulálni őt, legyen egy olyan intézmény, amelyikhez fordulhatnak az állampolgárok - itt az egyik hozzászóló ki is emelte, hogy ez milyen fontos dolog - ügyes-bajos dolgaikban, természetesen adott kötöttségeken belül, és az ombudsman a mögötte lévő hivatallal, apparátussal, állam által biztosított forrásokkal és nyilván a saját szaktudásával vizsgálatokat kezdeményezhet, megvizsgálhatja azt a kérdést, és valamilyen választ ad arra az állampolgári megkeresésre. Természetesen lehet, hogy ez a megkeresés elutasításához vagy legalábbis nem a kedvező elbírálásához vezet, de legalábbis jön az állampolgár, és valamilyen választ kap az ő problémájára. És szerintem ez jó, szerintem ez helyes, szerintem jó dolog volt ezt annak idején Magyarországon is bevezetni, és én most is ezt egy nagyon helyes jogintézménynek gondolom.
És még azt a személyes dolgot is hadd mondjam el, hogy pont ebből a szerepből fakadóan én nagyon sokáig ombudsman akartam lenni, mert azt gondoltam, hogy sokkal hatékonyabb munkát végezhet, mint egy országgyűlési képviselő, hiszen sokkal kézenfekvőbb dolgokat mondhat az állampolgárok panaszára; sokkal közvetlenebb válasszal tud erre lenni, mint sokszor magunk országgyűlési képviselőkként.
Az a jelentés, ami itt van előttünk, egy nagyon részletes, nagyon sok témát érintő, szakmailag nagyon átgondolt jelentés, én ezt nagyon köszönöm az ombudsman úrnak és a munkatársainak. Picit talán a jegyzőkönyv kedvéért mindig el szoktam mondani, hogy én azt szeretem, hogyha a vizsgált vagy a beszámolási időszak után minél hamarabb tárgyaljuk az ilyen beszámolókat, hiszen ha most bármilyen jó ötletekkel, javaslatokkal is jövünk mi, képviselők ombudsman úr felé, nyilván ezt már 2020-ban nem fogja tudni életbe léptetni, hogy így mondjam, tehát majd a jövő évi, erről az évről szóló beszámolójában is lehetséges, hogy ugyanazokat a kritikus pontokat fogjuk megemlíteni, de ettől függetlenül ez egy nagyon tisztességes, nagyon rendben lévő jelentés, én azt gondolom.
Azt hiszem, bizottsági ülésen beszéltünk is arról, hogy egy nagyon valós szeletét adja Magyarországnak és annak, hogy milyen országban élünk. Igaz, egy bizonyos szempontból borzasztó szeletét, ugyanis nagyon széles témaköröket érint, és a különböző témakörök kapcsán nyilván a problémákat láthatjuk ebben a jelentésben, hogy mi minden nem működik, vagy nem úgy működik, ahogy kellene hogy működjön.
A témák szélességét mutatja, hogy tényleg a gyermekbántalmazástól kezdve, a fogvatartottak jogain át, a betegjogokon keresztül, a környezetvédelemig, az LMBTQ-közösség tagjait érő hátrányos megkülönböztetésig rengeteg minden témát érint a jelentés is, és nyilván az ombudsmani hivatal munkája is, és ezekre sokszor adekvát, valós, hogy ne mondjam: jó megoldást, vagy választ kaphatunk az ombudsmani hivatal működése által előálló dokumentumokban. Tehát én azt mondom, hogy az igenis hasznos, és igenis jó az, ami ott történik.
(10.40)
De hadd legyek picit kritikus is! Ha már kitágítólag értelmeztem a kezdetektől fogva ennek a jelentésnek a tárgyalását, akkor a jelentés határain túllépve vagy részben túllépve van egy-két olyan momentum, amit meg kell említenem kritikaként.
Három része lesz ennek. Az egyik kritikaként fontosnak tartanám azt hangsúlyozni és arra energiákat fordítani, hogy minél hamarabb szülessenek meg a bejelentésre vagy a panaszra a válaszok, hogy így mondjam, tehát a vizsgálatra fordított idő, ha lehet, csökkenjen. Nyilvánvalóan van ennek egy észszerű határa is, tehát természetszerűleg egy bonyolult kérdést nem lehet egy nap alatt eldönteni, ezt készséggel belátom, de úgy érződik, hogy túlontúl hosszú idő telik el, amire az ombudsman reagál egy panaszra, és megérkezik valamilyen módon az orvoslás arra a problémára, amit az állampolgár felvetett, amire már nem annyira aktuális az az ügy, vagy legalábbis az élet sok szempontból már felülírta a helyzetet. Mondok két ilyet csak az elmúlt egy évből. A Mátrai Erőmű kapcsán indított vizsgálatot az ombudsman tavaly decemberben, ha jól emlékszem. Ezt bizottsági ülésen is tárgyaltuk. Ha jól emlékszem, a mai napig ebben nincsen eredmény, miközben a Mátrai Erőművet már régen eladták, továbbadták. Egyszer Áder János azt is bejelentette, hogy megszüntetik, majd visszaszívta, de a lényeg az, hogy már ezer minden dolog történt. Ebből nem következik az, hogy persze nem lehet adekvát dolgot mondani majd akkor, amikor megszületik az ombudsmani állásfoglalás, de mégiscsak a probléma felvetéséhez képest ez nagyon-nagyon sok idő múlva fog megtörténni, rengeteg minden új történet lesz már addigra.
Hasonló a gyöngyöspatai roma gyerekek iskolai szegregációja kapcsán, illetve a megítélt kártérítések miatti, januárban indított vizsgálat kérdése szerintem. Most novembert írunk, ha jól értem, nincs még ennek vége, vagy én nem találtam ennek nyomát, pedig gyakorlatilag az egész év eltelt. Megint csak azt mondom, lehetséges, hogy ez egy nagyon bonyolult és nagy vizsgálatot igénylő kérdéskör, csak ha lehet egy ilyen tanáccsal élnem, én próbálnám szűkíteni, vagy próbálnám csökkenteni azt az időt, ami eltelik a panasz és az orvoslás között, hadd mondjam ezt így.
A kritikám második része az egyes vizsgálatokhoz kapcsolódik. Bizonyára önöknek is jelezték civil szervezetek, minket, országgyűlési képviselőket is sokszor keresnek meg egy-egy olyan ügyben, amelyben önökkel is már van egy partneri viszony, vagy legalábbis van egy kapcsolat, hogy bizonyos vizsgálatokban a civilek, a szakértők által jelzett szempontok nem kellő súllyal jelennek meg. Mondok példát is, hogy érthető legyen ez a körmondatom.
Nagyon-nagyon pártolandó és támogatandó, hogy minden évben megvizsgálják a hajléktalanok helyzetét ebben az országban. Ez igenis egy súlyos probléma, aktuális probléma, több tízezer embert érintő probléma, tehát teljesen adekvát az, hogy ebben az ombudsman is évről évre visszatér a témára és megvizsgálja. De ha jól olvassuk az állásfoglalásokat, továbbra is mindig csak az intézmények felől közelíti meg a kérdést, az intézményvezetőket vagy az intézményekben dolgozókat kérdezik meg. Soha még nem fordult elő az, hogy hajléktalanokat kérdezett volna meg, mondjuk, az ombudsman, vagy hajléktalanokhoz fordult volna - tudomásom szerint ilyen nem volt -, miközben vannak olyan hajléktalanokkal foglalkozó civil szervezetek, amelyek ezt ajánlották tudomásom szerint, hogy ők ebben szívesen segítenek, hogy az az álláspont is megjelenhessen, a hajléktalanoktól hallgassa a hivatal azt, hogy egyébként hogyan és milyen élet adatott nekik.
Hasonló problémám például a hajléktalanos vizsgálattal, hogy Budapestre koncentrál, miközben a hajléktalanok kétharmada vidéki városokban él, egészen más ellátórendszerben működnek ott a dolgok, sokszor rosszabb szervezettséggel tudják megoldani a vidéki városok hajléktalanproblémáját, de ez nem tud megjelenni a jelentésben, merthogy budapesti intézmények azok, amelyekre fókuszál a jelentés. Ez azt jelenti, hogy az egyébként nagyon jó célt és nagyon üdvözlendő vizsgálatot is egy picit torzítják ezek a fajta hiányosságok, hogy így mondjam.
A harmadik és a leginkább, úgy mondom, átpolitizált típusú megjegyzésem az lesz, hogy én bizony ám mint a nép ügyvédjétől azt is elvárnám állampolgárként, hogy esetleg azokban az ügyekben, amelyekben nagy bizonyossággal felfedezhető alapjogi sérelem, vagy legalábbis a gyanúja nagyon megalapozottan kijelenthető - mondok példát hamarosan -, valamilyen módon az ombudsman megszólaljon, kinyilvánítsa azt, hogy ő is tartja azt az ügyet olyan fontosnak, hogy legalábbis megvizsgálja, és amit Varga László képviselőtársam előbb mondott, esetleg netalántán magától vizsgálódik bizonyos ügyekben, és ha ezt jogszabály nem teszi lehetővé, akkor kezdeményez ilyen jogszabály-módosítást.
Mondok konkrét példákat is. Az elmúlt hónapokban - annyira elmúlt hónapokban, hogy már lassan fél éve - a parlament fideszes többsége elfogadta azt a bizonyos 33-as cikkelyt, a transzneműek név- és nemváltoztatásának kérdését, amelyben tudom, hogy számos panaszos fordult egyébként önökhöz, országgyűlési képviselőként én is, Arató Gergely képviselőtársam is, meg biztos mások is, és aláírásgyűjtés is volt abban az ügyben, tehát effektíve állampolgárok tömegei is megkeresték önöket. Én a mai napig nem tudok a Szél Bernadettnek írt írásbeli kérdéses válaszán túl arról, hogy a hivatal bármit ebben mondott volna, bármilyen kommunikációja lett volna. Ilyenkor az szokott lenni a válasz, hogy zajlik a vizsgálat, ezért nem tudjuk megelőlegezni annak eredményét, amit én a beszédem elején kifejtettem, hogy itt az időbeliséggel van problémám. De én azt gondolnám, hogy amikor ilyen helyzet van, én el tudnám azt képzelni, hogy igenis az ombudsman mint az állampolgárok ügyvédje, igenis megszólal ebben a dologban, legalábbis csillapítandó, ha úgy tetszik - és legyünk fairek -, mind a két oldalon felhergelődő megszólalókat. Én látnék egy ilyen szerepet az ombudsman tisztségében, bevallom.
Ehhez kapcsolódik a másik hasonló ügy, hogy mondjak egy másik példát. Itt most már két hónapja zajlik egy hangulatkeltés, a „Meseország mindenkié” történettel indult, de tulajdonképpen kitágult ez, és az hagyján, hogy az LMBTQ-közösség tagjai kapcsán elhangzottak bizonyos politikusi és egyéb megnyilatkozások, az egy dolog, de itt olyan alapjogsértések feltételezhetők, mint amikor egy polgármester betiltja a könyv használatát például az óvodákban. Én nem jogászként, de azért el tudnám mondani, hogy ez a tanulás, tanítás Alaptörvényben is foglalt alapjogát szerintem sérti, de legalábbis a vizsgálat tárgyát jelenthetné az, hogy sérti-e, vagy sem.
Egy szó, mint száz, a harmadik része ennek a kérdéskörnek, amire azt mondom, hogy más mederbe terelném az ilyen típusú jelentéseket, illetve az ombudsman működését, az ez, hogy jobban reagál a mindennapokban felmerülő és vitát generáló és természetesen valamelyik társadalmi csoportnak alapjogait sértő helyzetekre. Én ezt el tudnám képzelni.
Zárszóként hadd mondjam el, hogy mindezek mellett és azok mellett a kritikák mellett, amelyeket az előbb felsoroltam, még egyszer hangsúlyoznám, hogy ez egy nagyon alapos, nagyon részletes jelentés, és az ombudsmani hivatal és természetesen a munkatársai láthatóan sok energiát fordítanak arra, hogy ezeket az ügyeket körbejárják, és azok a jelentések, illetve állásfoglalások, amelyek elkészülnek, tényleg szakmailag megalapozottak legyenek. Ezt nagyon köszönjük önöknek. Ezért remélem, hogy a megjegyzéseimmel még jobbá tudjuk ezt tenni, és jövőre ilyenkor még jobb jelentésről beszélhetünk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a DK soraiból.)
