DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA
DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő T/13474. számú törvényjavaslatot tárgyalja a parlament, amely a közbeszerzési törvény módosításainak javaslatát terjeszti elő, részben hivatkozva európai bírósági döntésekre, részben hivatkozva európai uniós irányelvekre.
Magam sem gondolom, hogy nem az volt ennek a javaslatnak az előterjesztési indoka, hogy pontosan tudta a kormány, hogy az EU-s pénzeket jogállamisági kritériumhoz fogja kötni az Európai Bizottság, és amint látjuk, ma megjelent erről a hír is. Gondolom, a magyar kormány erről jóval korábban értesült. Másik indoknak érzem azt, hogy közeledik a 2022-es választás, és szeretné megmutatni a kormány, hogy azoknak a törvényeknek és eljárásrendeknek a módosításával, amelyeket rendre az ellenzék vele szemben felhoz indoknak a vonatkozásban, hogy a kormányzása nem megfelelő, az ilyenfajta javaslatokkal próbálja a bizalmat visszaszerezni. A harmadik indok pedig teljesen egyértelmű, ez pedig az, hogy a koronavírus-járvány okozta kormányzati feladatok rendkívüli gyorsaságot igényelnek, és ehhez természetesen a jogszabályokat is akként kell rendelni, hogy ezt szolgálják. Bár megjegyzem, hogy miután rendkívüli jogrend van, a közbeszerzési törvény hatályos rendelkezései is bőségesen adnak arra lehetőséget, hogy a kormányzatnak közbeszerzések nélkül is lehessen beszerezni azokat az eszközöket, amelyek a védekezéshez szükségesek.
De az is tény, hogy a koronavírus-járvány következtében mindannyian készülünk arra, hogy gazdasági válság lesz. Én magam azt remélem, hogy ennek egyik leküzdési módja az, hogy nem ugyanazok a kormányzati körök nyerik el a közbeszerzéseket, mint ahogy előttem ellenzéki képviselőtársam ezeket felsorolta, hanem az „élni és élni hagyni” elvével mindazok a szereplők, akik a közbeszerzési eljárásokban eredményesen tudnak teljesíteni, ha nem is a kormányközeli körökből származnak, akkor is legyen rá lehetőségük.
Ha tetszik, ha nem, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt Ház, a közbeszerzést harminc éve öleli át a bizalmatlanság légköre. Bármilyen kormányzat volt az elmúlt harminc évben Magyarországon, bizony az ellenzéki oldal mindig megtalálta azokat a kapaszkodókat, amelyek nem csoda, hogy kialakították a közbeszerzés rendszerére azt a szlenget, hogy ez valójában a közben szerzés rendszere. Azt kell mondanom - és miután a teremben olyan ellenzéki képviselőtársak vannak, akik nem voltak kormányzat részesei, így vélhetően nem sértem meg őket -, a mértékekről lehet vitatkozni, de hogy mindegyik kormányzat kihasználta a közbeszerzési törvény adta lehetőségeket és azt, hogy bizony ügyeskedve ki lehetett játszani egymással szemben az ajánlattevőket, és irányítottan lehetett a haveri köröknek a közbeszerzésekben lehetőséget juttatni, ez vitathatatlan tény. Számomra nem az a lényeg, hogy valaki kicsit vagy nagyot bűnözött, kicsit vagy nagyot lopott, hanem az, hogy sértett-e jogszabályt vagy sem.
Azt gondolom egyébként, hogy ennek a javaslatnak számtalan jó része van. Az, amely a bürokráciacsökkentést célozza, mindenképpen üdvözítő. Valóban, egyébként a közbeszerzési törvény bonyolultsága egy külön szakterületet teremtett, és valami elképesztő naprakész tudással kell ahhoz bírni egy közbeszerzési tanácsadónak, hogy hatékonyan tudja azokat a személyeket segíteni, akik részt kívánnak venni a közbeszerzésben.
Azt mondta el államtitkár úr az expozéjában, hogy a kisvállalkozásokat és a középvállalatokat szeretnék segíteni abban, hogy az adminisztratív csökkentéssel nagyobb arányban nyerjenek el üzletet, de azért azt hadd mondjam nagy tisztelettel, hogy a kormányközeli gazdasági közösségekben is bőven van kis- és középvállalkozás. Én inkább azt szeretném, ha legalább az elkövetkezendő másfél évben azt mondaná a kormányzat mindazoknak, akik a közbeszerzésekben döntési joggal bírnak, hogy tessék kinyitni a terepet mindenki előtt; egyszerűen azért, hogy nyerje vissza a kormányzat azt a bizalmat, amit a végtelen egyoldalúságával az elmúlt tíz évben ezen a területen elvesztett.
Nagyon sokszor beszélünk róla, és némileg ebben a javaslatban is olvasunk arról, hogy vajon a megbízhatatlan ajánlattevők, a megbízhatatlan vállalkozók miként szűrhetők ki. Húsz éve minden kormányzatnak könyörögtem aziránt, hogy valamilyen módon igenis valamifajta hozzáférhető feketelista készüljön azon személyekről, akik bár közbeszerzések során megkapják a termékük, szolgáltatásuk ellenértékét az állami, önkormányzati szervezetektől, mégsem fizetik ki az alvállalkozóikat. Ezek az emberek örök időkre legyenek ennek lehetőségéből kizárva. Az más kérdés, hogy lassan, azt hiszem, a gazdasági élet fele kikerülne ebből a körből, de mégis azt gondolom, hogy valamifajta mértéket, a jogellenesség súlyának valamifajta meghatározását mint irányadó szempontot lassan be kellene vezetni erre a területre.
Egyébként a 18. § érinti is ezt a részt, csak valahogy úgy érzem, hogy ezzel önmagában még a korábbi felelőtlen, joggal és helyzettel visszaélő vállalkozókat és vállalkozásokat nem lehet igazán kiszűrni. Mindannyian tudjuk, hogy a közbeszerzési eljárásokban, különösen az állami nagyberuházásokban rendszeresen megteszik az ajánlatokat az ajánlattevők, még azt mondom, nem is zárják ki, és nem egy marad, hanem többen is az elbírálásig. És mit látunk? Valamilyen mérték meg van határozva a kiírásban, valamilyen műszaki tartalomra adnak ajánlatot, elnyeri a közbeszerzést elbíráló szerint a legoptimálisabb ajánlatot adó a beszerzést. Majd mi történik? Mire ez a feladat végrehajtásra kerül, mire a beszerzés és a megépítés befejeződik, másfél-kétszeres ár lesz a vége. Ezzel az a probléma, hogy nagy részben soha nem látjuk, hogy a műszaki tartalom olyan módon módosult-e, amivel új közbeszerzést kellett volna kiírni, vagy szándékosan más tartalomra adták ki a közbeszerzést, hogy egy majd aránylag alacsonyan tartott ár mellett a végére fel lehessen emelni az ellenértéket, és jól járjon a vállalkozó és mindazok egyébként, akik ebből jól szeretnének járni.
Azt szeretném a tisztelt kormányzattól kérni, ha már ezzel a javaslattal elkezdte a közbeszerzések átláthatóságát, tisztítását célzó óhaját valóra váltani, valamilyen módon tegye meg, arra is adjon választ, hogy lehet megakadályozni azt, hogy a közbeszerzések során ne emelkedjenek az ellenértékek. Ugyanis ezzel teljes mértékben azt üzeni az ajánlatkérő, hogy azok, akik vesztettek, esetleg valóban olcsóbban meg tudták volna csinálni a végső árhoz képest, azonban az ajánlattevő vagy az ajánlattevő és az ajánlatkiíró megbeszélése miatt jelentősen alacsonyabb árról indulva mégis jóval többe került az adófizetőknek az adott beszerzés.
Nagyon üdvözlöm az előzetes piaci konzultációról szóló javaslatrészt. Azt sem értettem, hogy amikor a közbeszerzési törvényt először megalkották, miért nem volt ilyenfajta lehetőség, ugyanis mindenki tudja, hogy sokkal többe kerül még egy WC-papír is, ha azt közbeszerzés során szerzik be, mint ha mi bemegyünk a boltba. Szóval, elképesztő sokszor, hogy a piaci áraktól milyen módon elrugaszkodott árakat adnak ajánlatnak, és majd a végén, amikor megtörténik a beszerzés felmérése, a minősítése, kiderül, hogy még annál is többe került minden.
(16.50)
Én azt szeretném, ha az előzetes piaci konzultáció erőteljesen orientáló lenne abban, hogy végül milyen áron nyerje el valaki a közbeszerzést.
Nagyon üdvözlendő javaslat az, hogy ne veszítse el a biztosítékot az ajánlattevő, ha nem lesz az ajánlata érvényes, hiszen tulajdonképpen ez a két dolog egymástól független, és nagyon komoly károkat okoztak ezzel az ajánlattevőknek.
Egyik képviselőtársam beszélt arról, és tényleg ezt minden statisztikus kimutatta, aki közbeszerzésekkel foglalkozik, hogy az elmúlt évtized közepére leszoktak a vállalatok arról, hogy közbeszerzési ajánlatokat tegyenek, egyszerűen azért, mert azt látták folyamatosan, hogy óriási munka, óriási befektetés, és ugyanazok az üzleti körök nyerik el. Önök itt a teremben már nemegyszer nekem is azt válaszolták, hogy de kérem, hát miért nem indulnak közbeszerzésen a vállalatok. Ez pontosan olyan, mint a Pavlov kutyája: ha sokszor fejbe ütnek valakit, és sokszor nem tud - pedig jó ajánlatot ad - egyetlenegy közbeszerzést sem elnyerni, akkor azt mondja egy idő után, hogy felesleges ezt az iszonyatos energiát befektetnem, mert úgysem tudok ezen a piacon érvényesülni.
Nagyon örülök annak, hogy szól a javaslat az eljárások elhúzódásának a tilalmáról, de még mindig 180 napról mint véghatáridőről beszélünk. És ennek azért van jelentősége - hogy én most ezt miért hozom szóba -, mert bizony, én mindenképpen differenciálnék a maximális időt illetően, ha jogalkotó lennék. Mert teljesen más egy komoly nagyberuházásnak az ajánlattétele, ott biztos, hogy a 180 nap kell ahhoz, hogy jó elbírálása legyen, és valóban az nyerje el, aki meg tudja valósítani, de nagyon sokszor egy egyszerű beszerzés, ami egyszeri szállításról szól, még ha nagy értékűről is, indokolatlanul húzódik el, nem látjuk, hogy miért kellett hónapokat várni az elbírálásra, várnak rá a vállalatok, amelyek szeretnék elnyerni a beszerzést. Én mindenképpen valamilyen módon a beszerzéstípusokat - mint például tartós jogviszonyt, mint például hogy hosszabb időn keresztül való teljesítést feltételez a beszerzés - megkülönböztetném az egyszeri szállításoktól, az egyszeri beszerzésektől. Mert azért azoknál ez a 18 hónap (sic!) sok már csak azért is, mert például amikor volt a migránskrízis, illetőleg aztán jött a koronavírus-járvány problémája, illetőleg például most, hogy az Eucharisztikus Kongresszus itt lesz, rendszeresen a Honvédelmi és rendészeti bizottságban olyan ügyekben kellett közbeszerzés alól felmenteni, ahol semmilyen titok nem volt, semmilyen honvédelmi érdek nem volt, semmifajta olyan jellege a beszerzéseknek nem volt, amitől nagyon meg kell fontolni, hogy kit engedünk a beszerzések közelébe, hanem egyetlenegy szempont volt, hogy felmentést kértek, hogy lassú lenne a közbeszerzéssel megvalósítani. Tehát én mindenképpen valahogy összehoznám a koherenciát a maximális eljárási idő, illetőleg az ilyen típusú beszerzések között, mert én azt gondolom, hogy ha általánosságban a közbeszerzések, különösen nem bonyolult beszerzések esetén, jóval kisebb időintervallum alatt le kell hogy folyjanak, akkor nem lenne ilyen rengeteg közbeszerzés alóli felmentés, mert az viszont megint az átláthatatlanságot generálja.
Az előbb a képviselőtársaim szóltak a mérlegelés lehetőségéről a kizárás vonatkozásában. Számomra is nagyon kedvező az, hogy azért ne legyen örökre büntetve az, aki egyszer valami olyan apró hibát követett el, amit utána fel lehet ellene használni, hogy ne legyen eredményes a közbeszerzésben. De az sem jó, ha olyanok nem lesznek kizárva, akik viszont rászolgáltak, csak egyszerűen most éppen az az érdek, hogy ne zárjuk ki, és meg tudja indokolni a közbeszerzés elbírálója, hogy most éppen miért érzi úgy, hogy bár elkövetett korábban hibákat, mégse kelljen kizárni.
Azt nagyon üdvözlöm a Kbt. 62. § (1) bekezdés a) pontjában, amiben arról van szó, hogy csőd- és felszámolási eljárás és végelszámolás alatt lévő cégek is nyerhessenek el persze olyan közbeszerzést, amit megfelelő időben tudnak is teljesíteni, ugyanis ez teljes mértékben összhangban áll a csődtörvény legutóbbi módosításával, amikor a kormányzat azt mondta, a korábbi elveket végre felülbírálva, hogy a csőd- és felszámolási eljárásnak nem az a célja, hogy megszűnjenek a szervezetek, hanem az, hogy talpon maradjanak.
Nekem ügyvédként rengeteg problémám volt abból, hogy szerettem volna cégeket megmenteni, és rendre a felszámolók azt mondták, hogy de kérem, ez a két intézmény a cégek megszűnését célozza. Soha nem értettem. Most, hogy az elmúlt csődtörvény-módosítással ez megfordult, és végre ez a célja, üdvözlendő, és ez a módosító javaslat pedig, azt gondolom, helyénvaló.
Az árkartell kérdése: említi a javaslat az árkartellben valaha részt vetteknek a kizárását. Én az árkartellezés vonatkozásában minden területen sokkal nagyobb szigorúságot szeretnék a kormányzattól. Aki egyszer ilyenben benne volt, az elvesztette a bizalmat mind a polgárok, mind az államszervezet felől, és azt szeretném, hogy minden ilyen típusú intézményrendszerből legyenek kizárva.
A munkaügyi jogsértések következtében való büntetés, hogy ne lehessen közbeszerzésben részt vevő: az utóbbi időben magam voltam részese olyan…, nem úgy részese, hanem a szavazópolgárok bevezettek engem olyan szituációkba, amikor munkaügyi jogsértések sorozatát követték el közbeszerzésben végzendő tevékenység során. Én rá is szabadítottam a társaságokra a munkaügyi felügyelőséget. Szóval, e vonatkozásban, ilyen kérdésekben is azt szeretném, ha nagyon szigorú lenne a kormány. Meg fogom szavazni a javaslatot. Köszönöm szépen.
