VARGA ZOLTÁN,
VARGA ZOLTÁN,
VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem tudom, olvastak-e híreket. A mai nap szenzációja, nyilván az amerikai elnökválasztás lassacskán finisén kívül, az, hogy Brüsszel megelégelte a magyarországi korrupciót, és jöhet a jogállamisági feltétel.
Mindnyájan tudjuk, hogy miért citáltam ide ezt a hírt. Tudjuk azt nagyon jól, vagy én legalábbis azt szeretném és nagyon-nagyon boldog lennék, ha egy közbeszerzési törvény vitájánál a jogról tudnánk beszélni, a szakmaiságról. Csak egyetlenegy nagy baj van, hogy Orbán Magyarországán a közbeszerzés inkább büntetőjogi kategória, mint jogi. De ha lemegyünk az átlagemberek szintjére, bemegyünk például a debreceni nagypiacra és megkérdezzük ott a kofákat, hogy mi az első dolog, ami a közbeszerzésről eszükbe jut, akkor az, aki kevésbé szofisztikáltan gondolkodik, azt mondja, hogy a lopás. Aki egy kicsit is követi a mai magyar valóságot, az azt mondja, hogy alkotmányos költség. De senkinek nem az jut eszébe, aminek mindenkinek eszébe kellene jutnia, hogy a közbeszerzés valójában arra jó, hogy európai uniós vagy állami forrásokat a lehető legjobb helyre a lehető legjobb hatékonysággal tudjuk elosztani.
Nálunk a közbeszerzés valami mást jelent. Ez nyilván összefügg azzal - hogy is fogalmazott a kormányfő? -, hogy mi egy félázsiai szerzet vagyunk, kellő virtussal, és rájött a leleményes magyar, hogy a közbeszerzés másra is jó. Ami ebben igazán drámai, hogy ezek a leleményes magyarok most nagyrészt a kormány közelében zsonganak, zajonganak, sőt egészen a kormányfőig érnek el ezek a szálak. Az a legnagyobb baj, hogy ez a virtus most alapvetően egyfajta olyan lehetőség nagyon sok politikus vagy politikaközeli ember számára, ami a hirtelen és hihetetlen nagy meggazdagodás lehetőségét jelenti.
Emlékeznek még az ősbűnre 2005-ből Tokajban, amikor az akkor éppen miniszterelnök Orbán Viktor óvatosan még azt mondta a Szárhegy Dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft. egyik találkozóján, amelynek az ő felesége is résztulajdonosa volt, hogy ne nyerjünk annyit, amennyit kértünk, ne mi kapjuk a legtöbbet. Ez így is lett, akkor 41 millió forint ütötte a markukat. Milyen boldogok lennénk, ha most itt csak 41 millió forint sorsáról kellene hümmögni, hogy úristen, 41 millió forintot sikerült nyerni valamifajta közbeszerzésen, ami különben valószínűleg irányított vagy legalábbis befolyásolt volt valamilyen szintig. De hát hol van ez már!
Felsorolok most egypár nevet, nem tudom, önöknek mi lesz bennük a közös többszörös: Simicska Lajos, Mészáros Lőrinc, Simonka György, Mengyi Roland, Boldog István. Önöknek mi ebben a közös többszörös? Egy átlag magyarnak az a közös többszörös, hogy ha ezek az emberek elindultak valamilyen pályázaton, akkor nyertek, de sok esetben még akkor is, ha nem indultak el. Bármilyen közbeszerzésen! Ebből nyilván már lejön Simicska Lajos, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy volt egy hitvitája a kormányfővel, de mindenki más, Simonkától kezdve Mészáros Lőrincig, ha elindult egy pályázaton, ott nyert. Ők tarolják most le a magyar közbeszerzési piacot, 0-tól 24-ig.
Engedjék meg, bár tudom, hogy elvileg vagy hivatalosan nem kapcsolódik a mai törvényjavaslathoz, hogy mégiscsak beszéljünk egy picit erről a csodálatos üstökösszerű meggazdagodásról, Mészáros Lőrincről! Arról a falusi, a kezdet kezdetén talán még tisztességes szakiról, akinek egyetlen érdeme az, hogy a kormányfő haverja volt, illetve még mindig az. Mészáros Lőrinc kis családi cége 2007-ben még veszteséges, és majdnem csődbe megy. 2010-től, a Fidesz hatalomra kerülése után viszont megtáltosodik. 2010-19 között - most irdatlan nagy számokat fogok mondani, kérem, mindenki kapaszkodjon - a Mészáros cégei által elnyert közbeszerzések összege 800 milliárd forint.
(16.30)
Tehát annak a felcsúti kis szakinak, aki gázégőrózsákat bizergált még 2007-ben, 2010-től 2019-ig 800 milliárd forint futott át a kezén közbeszerzés tekintetében. De hogyha hozzáadjuk a másik, kormányfőközeli oligarchát, Szíjj Lászlót és annak a cégeit, akkor 2071 milliárd forint közbeszerzést vittek el közösen Mészárossal.
2020-ra Mészáros Lőrinc gyakorlatilag a fél országot uralja. Ő a legnagyobb munkáltatója Magyarországnak. Országos médiacégek, energetika, bankszektor, szolgáltatások, alkuszi cégek, vendéglátás, turizmus, napestig lehetne sorolni, hogy mi minden lett tíz év alatt az övé. 450 cégről beszélünk. Nem elvitatva Mészáros Lőrinc érdemeit, azért kíváncsi lennék rá, hogyha rákérdeznénk, hogy melyik cég az övé, tudná-e vagy nem. És itt van, ma is többször szóba került, a Budapest-Belgrád vasútvonal. Itt a magyarországi szakasz teljes körű tervezéséért és kivitelezéséért újabb 610 milliárd forintról beszélünk.
És akkor itt van előttünk ez az előterjesztés, ez a törvényjavaslat, és valahogy az lenne a feladat, hogy ezt megpróbáljuk szigorú szakmai szemmel nézni, de nem lehet. Nem lehet, mert azt látjuk, hogy jelen pillanatban a magyar közbeszerzéseknek a 90 százalékát olyan ember vagy emberek vagy szűk érdekcsoportok nyerik, akikre a politika rámutat. Akiről pedig leveszi a kezét, lásd Simicska, nagyjából egy fél év alatt megbukik, eltűnik, vége lesz, a cégeit eladja. Érdekes módon aztán azt majd azok veszik meg különben, akik most tarolnak.
Nagyon cinikus lesz, amit most mondani fogok, az egyik barátom mondta, szegényke éppen nősülés közben van, és mondta, hogy azért nem tartanak menyasszonytáncot, mert attól fél, hogy ha elkurjantja magát a vőfély, hogy eladó a menyasszony, amire ő észbe kap, addigra Mészáros Lőrinc megveszi az asszonyt. Persze, lehet azt mondani, hogy ez hogy jön ide, de a magyar ember nagyjából így viszonyul most a közbeszerzésekhez. Ez a véleménye Debrecenben az átlagnak, a piacra járónak, hogyha a közbeszerzésekről beszélünk.
És tudjuk nagyon jól, hogy ez a tíz év milyen rövid idő, és ez a valamikor még tisztességes kis gázszerelő tíz év alatt olyan vagyont halmozott fel, elvileg a saját vagyonát, de tudjuk nagyon jól, halljuk, hogy miről is van itt szó, hogy mára nemcsak a leggazdagabb magyar lett, de világviszonylatban is jelentős tényezőről beszélünk. Kérem szépen, háromszor olyan gazdag, mint Ronaldo, és kétszer olyan gazdag, mint például az angol királynő. És az a baj, a közbeszerzés a korrupcióval kéz a kézben jár Magyarországon, ez elvitathatatlan, és ez olyan mértékig igaz, hogy a Századvég Alapítvány volt elnöke, Lánczi András, még amikor a Századvég Alapítvány elnökeként megkérdezték, hogy miről is van szó, ő azt mondta, hogy amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája.
És hogyha ehhez még hozzáadjuk azt, hogy a kormányfő deklarált vágya az, hogy létre kell hozni a nemzeti tőkésosztályt, és ez a nemzeti tőkésosztály mára létrejött és működik, azonban a nemzeti tőkésosztály halmaza valahogy megegyezik a kormányfő közvetlen családjával és a közvetlen haveri körével, és hogyha ehhez még hozzágondoljuk azt, hogy és ezek az emberek nyerik különben a közbeszerzéseknek a javát, akkor nagyon könnyen el lehet képzelni, hogy a közbeszerzés Magyarországon mit is jelent. Persze, beszélhetnék itt most hosszasan arról, hogy mit mond erről a szakma, hogy mit mondanak erről az elemzők. Hogy valójában minden elemzés, kutatás azt mutatja, hogy Magyarország tragikus helyzetben van, hogyha a közbeszerzésekről beszélünk.
Olyan, a nyilvánosságot erőteljesen szűkítő, így a korrupciót elősegítő szabályok továbbra is érvényben maradnak a közbeszerzési törvényben, amelyek egyértelműen elősegítik azt, hogy ez a szűk, jól meghatározott, behatárolt érdekkör egyre gazdagabb legyen. Itt van például a Korrupciókutató Központ, amely budapesti vizsgálatában kimutatta, hogy a 2010-es kormányváltás után a korábbi közbeszerzéseken gyakran nem is induló cégek meghatározó szereplővé tudtak válni, de a kutatás alapján kimutatható az is, hogy 2010 óta kétséget kizáróan kevesebben indulnak egy adott pályázaton, mint korábban, vagyis sokkal kevésbé jellemző a verseny az állami pénzek elnyeréséért. Több a korlátozott nyilvánosságú kiírás, például amikor csak meghívottak indulhatnak, vagy amikor irreálisan rövid idő alatt kell pályázatot írni. Sokkal magasabb az adott év összes pályázatának korrupciós kockázati indexe, vagyis a gyanús körülmények között elnyert közbeszerzések aránya. A kutatásban adathiányosnak minősítették azokat a közbeszerzéseket, ahol a Közbeszerzési Hatóság honlapján egy szerződésről négy alapvető kérdés közül legalább az egyikre nem lehetett választ találni. Ez a négy kérdés: ki írta ki a pályázatot? Ki nyerte meg? Mennyi pénzbe került a beszerzés? Hány pályázó volt? A fenti információkat elvben kötelező lenne feltüntetni, de ez mégsem teljesült a közbeszerzések 20 százalékánál, még a legjobban dokumentált években. Az adathiányos szerződések aránya is - itt most fontos különben a dátum és az arány is - 2010-ben még csak 65,4 százalék volt, 2018-ban azonban már 80,3 százalék.
Ugyancsak a közbeszerzések befolyásoltságát jelzi, hogy 2010 óta alig volt olyan év, amikor 25-30 százalék alá esett az egyetlen érdeklődővel elbírált pályázatok aránya. Ez a mutató meglehetősen magasnak számít. Nyugat-Európában az arány jellemzően 15 százalék körül van, vagyis fele a magyarországinak.
Erre hadd mondjak el én különben egy saját példát, velem történt meg. Egy jó debreceni ismerősöm szemmel láthatóan nagyvállalkozóként nem indul debreceni pályázatokon. Amikor megkérdeztem, ez miért is van, azt mondta, hogy teljesen felesleges. Az elején még hadakozott, pályázott, de nincs értelme, le vannak osztva a lapok. Az fog nyerni, akire rámutat a politika, és ez dráma. Mint ahogy dráma különben az is, hogy ott tartunk, hogy minden mérés alapján Magyarország, Bulgáriát megelőzve, a második legkorruptabb ország az európai térségben.
Amikor közbeszerzésről beszélünk, az embernek elfacsarodik a szíve, hogy mennyi pénz tűnik el különben, amiből egy jobb, szebb, európaibb országot, világot lehetne építeni, de nem ez történt. Felépült belőle a Mészáros-birodalom, felépült belőle az oligarchák csapata, amit Orbán Viktor ma nyugodtan nemzeti tőkésosztálynak nevez. Létrejött az alkotmányos költség rendszere. Vannak olyan közbeszerzések, ahol akár a 70-80 százalékát is vissza kell osztani a pénzeknek, és ez a dráma. És nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy végre az Európai Unió meg tudta lépni azt, amit most a hozzászólásom legelején mondtam, hogy a jogállamisági feltétel élesedett.
Én bízom benne, hogy ez jobbá fogja tenni különben a közbeszerzés rendszerét Magyarországon, és végre meg fog szűnni az a mértékű központosított lopás, ami jelenleg jellemző az Orbán-kurzusra. Köszönöm szépen.
